A két legismertebb rajnai-olasz házasítás kurrens kiadását csupán bűvészinasnak, frakkos-bikinis asszisztensnek szántam, aztán ők fűrészelték ketté a nagy mágust. Pedig Hörömpő cirkusz, világszámra számítottam. A Borbarát szerint a Bandériumban ugyanis minden benne van, amit keresünk. Utólag persze rájöttem, hogy ez a kijelentés szándékolatlanul, de egyértelműen kétértelmű. Én mindenesetre a Szeremleyben és az Esküvében jóval többet találtam anélkül, hogy tudtam volna, mit keresek.

Szeremley Rizling 2006

Valamilyen OBI generálta vita miatt a Szemelt mostantól Szeremley. Szép név a Szeremley, de a Szemelt Rizling a modern magyar bortörténelem része (volt). A régi névvel együtt az a Fölföldi Béla is vette a kalapját, aki a pince szakmai munkáját kezdettől fogva irányította. A rossz hírek sorában az utolsó, hogy az ár is ugrott vagy két rőföt.

A Szemelt Rizling gyakorlatilag megjelenése óta a rizling-alapellátás oszlopa, a művelt alkoholisták fehér origója. Az illat most sem okoz csalódást. Virágos rét, szőlő, agyag és sárgadinnye. Elegáns, vonzó és sajátosan magyar. Kóstolva tiszta, sima felszínű, selymes, de kissé tompa. A savak néha eltűnnek, máskor viszont bosszantóan virgoncak. A lecsengés virágos, fehér húsú barackkal és citrusos savakkal. Nem először volt olyan érzésem, hogy egy nagy (nagyobb) rizlinget áldoztak föl a mennyiség oltárán. Ha kissé feszesebb, csiszoltabb volna, igazi klasszis lehetne. Talán az idő elvégzi a munka egy részét: a Szemelt Rizlingek szépen öregednek.
5 pont (kb. 1500 Ft)

Bussay Esküvé 2005

A 2006-os még nincs piacon. A 2005-öset több mint egy éve kóstoltam utoljára. Az emlékeimben metszően tiszta, ám merészen savhangsúlyos borként élt. A 2004-esből elraktároztam egy kis kartonnyit, ebből nem.

Az illat most is kristálytiszta, jól definiált és intenzív. Elsősorban gyümölcsös (mangó, grapefruit, maracuja), amihez némi széna társul. Kóstolva ma már könnyebb a savakon túlra látni. Ami korábban metszett, az mostanra nagyrészt lekerekedett, beépült. Persze továbbra is inkább sudár, mint terebélyes. Nem a komplexitás, hanem a tisztaság, a fókuszáltság, a hibáktól mentesség viszi előre. Talán csak két húron játszik, de annál virtuózabban.

Egy év alatt óriásit fejlődött. Kerekebb, gazdagabb, harmonikusabb lett. Akik annak idején visszahőköltek, most tehetnek egy újabb próbát. Vagy még jobb, ha elteszik jövőre.
6 pont (kb. 1800 Ft)

Villa Tolnay Bandérium Cuvée 2005

Szép, deáknyelvű név. Később jöhetne a regiment, a kapitány, az óbester és a többiek. Philipp Oser borai közül eddig csak a 2004-es cabernet sauvignont kóstoltam. Nem volt kellemetlen élmény, de reveláció sem. A Bandérium három rongy - a Fekete Hárslevelű és a Légli Rajnai árkategóriája -, vagyis komolyan veszi magát. Olaszrizling, rajnai rizling, szürkebarát, zöldveltelini és chardonnay házasítása; az arányokról nem találtam információt.

Számomra kapitális csalódás ez a bor, ezért ellensúlyként idézem a Borbarát értékelését: "Minden benne van a borban, amit keresünk. Ízében gyönyörű a mineralitás, de mégis friss, gyümölcsös. Szép kerek savak, remek egyensúly." Négy és fél csillag. (Csak viszonyítási alapként: Szepsy István 2002-es 6 puttonyos aszúja négy csillag.)

Amilyen tükrös az Esküvé, olyan opálos a Bandérium. Illatban hamisítatlan multiplexfíling: színtiszta vajas pattogatott kukorica. Amikor a vérengző popcorn megpihen, a háttérben földereng valami virágos, őszibarackos motívum. "Ez a bor nem a fajtákról, hanem a Csobáncról szól, gyönyörűen mutatja meg a termőhelyet, a talajt, a klímát…", írja a Borbarát. Az én készülékemben valami hiba lehet, mert nálam a pörkölt tölgyfát mutatta gyönyörűen. Az, ami Roznik Ferenc poharában szálka sem volt, az enyémben gerenda. Kóstolva selymes, kerek, mint egy barrikágyban szendergő sardoné. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy üvegbúra választ el tőle. Semmi nem lóg ki belőle (a gerendát leszámítva), de valahogy megfoghatatlan. Próbáltam meglátni benne a szépet, de aztán jött a drága oldalbordám, és közölte, hogy ez savanyú és sovány. Nem volt elég munícióm, hogy visszalőjek.

A hét végén a Balatonnál jártunk, és a Kistücsökben ebédeltünk (oázis az az étterem). A szomelié, meghallgatván balesetemet a Bandériummal, mini vaktesztet rögtönzött. Az első féldeci 2004-es Taposó-kút volt, a második 2005-ös Bandérium, a harmadik 2005-ös Napbor. A Napbor gyönyörű, olajos, gazdag borrá érett (6-7 pont), a Taposó-kút vonzó, érdekes, sokszínű maradt, de még mindig hordóvezérelt (6 pont). A Bandérium búval bélelt 4 pont. Néhány kulcsszó a jegyzeteimből: "pörkölt mogyoró, fehér húsú barack, szalma, kóstolva agyagos, közepes test, savanykás, erjedt egres, kissé húz a vége". Középszerű bor, végzetes hibák és üdvözítő erények nélkül.
4 pont  (kb. 3000 Ft)

Kíváncsian várom, mások milyennek találták.