Az egyik hiperben lőttem az első Benza-palackot, egy rajnait, akkor még nem sejtettem, hogy. A címkén annyira büszkén, annyira magabiztosan feszített szép antikva betűkkel, hogy Benza György borászata, és még a kapszulára is ráírták, hátha a címke kiskapitálisai elkerülnék a figyelmet, hogy szinte elszégyelltem magam: hogyan lehet, hogy én ezt a borászatot nem ismerem?
A bor neve Tisli, a főcím alatt a hascímkén rövid, márais hangulatú novellarészlet, szerző nélkül, és egy pipa rajza, amely rettenetesen hasonlít René Magritte híres pipás képéhez (La trahison des images), csak éppen lespórolták róla az "Ez itt nem egy pipa" (Ceci n'est pas une pipe) feliratot. Gyorsan meg is kerestem weben a szürrealizmus egyik kulcsalkotásának tartott képet, és tényleg, a Magritte-festmény figyel a Tisli címkéjén, csak kicsikét összenyomoríttatott szegény.
És akkor már gyorsan utánakutattam, hogy micsoda is ez a Benza-borászat, miért nem hallottam én róla. Érdekesebbnél érdekesebb találatok jöttek elő, például a Google képkeresője az illető nevére rögtön feldobott egy kittenbergeres hangulatú képet, amin a főhös egy csavaros szarvú afrikai patást és jó puskáját magához szorítva guggol a szavannán. A Treuenfels nevű namíbiai vadászatszervező cég honlapján látható a kép, és Benza úr mellett megcsodálhatunk még vagy kéttucatnyi kelet-európai uraságot, agyonlőtt állatok társaságában. (Nekünk, kelet-európaiaknak csak ilyen gazellaszerű patások jutnak, az oroszlánokat a németek lövik, az elefántokat meg az amerikaiak, nyilván.) Nem tudom, nekem 2007-ben az ilyen szafarikalapos-agyonlőttállatos képek kevéssé tűnnek romantikusnak. Ízlés kérdése.
A googolás szöveges eredményeiről meg csak annyit, hogy szerencsére mink nem vagyunk politikai napi- vagy hetilap, mert ezt nem úsznánk meg oknyomozás, cégbíróságozás, rettenetes vállalkozáshálók föltárása nélkül. Benza úr azonos a Borfalu-szervező, sejthetően kitűnő kormányzati kapcsolatokat ápoló Benza úrral, a Palota Borház tulajdonosával, aki egy igen fontos építőipari szövetség elnöke is, számtalan vállalkozás környékén fölbukkant üzletember, de mondom, itt álljunk meg, mert ez nem gazdasági leleplező cikk. Elég nekünk a bor. Még sok is.
Szóval Tisli, rajnai rizling, 2006, Látrányból. A hátcímkén ott van minden szükséges információ (példaértékű): Dél-Balaton, Látrány, Kecskés-tető, szüret 2006. szeptember 20-án, palackozás 2007. április 11-én, 10 000 palack készült, ajánlott fogyasztási hőmérséklet 10 fok. Aztán van kétmondatnyi, kínosan obligát Márai-idézet a magyar borokról, a hascímke novellarészlete pedig elmagyarázza, mi az a tislizés, tudniillik ülni tétlenül, jóllakottan az asztalnál, és bámulni bután. A német Tisch (asztal) szóból jön. Némi googlozással az is kideríthető, hogy a magyarázó novellarészlet szerzője nem más, mint Hegyi Gyula író, újságíró, az MSZP EP-képviselője.
Na, ha már így megteremtődött a polgári-baloldali miliő, bontsuk ezt a Tisli-rajnait. Virágos rétes, fehér gyümölcsös, friss, szinte sauvignon blanc-os illata van. Első cseppjéből érezni a reduktív lendületet, no meg a sok savat. Eleinte még frissítőnek tűnik, de a korty végére már zavaróan savanyúnak. És már nincs is olyan meleg, hogy elnézzünk ilyesmit. Fröccsnek lehet, hogy kitűnő, de azt nem próbáltam. A citromos savanyúság ural mindent, nincsenek mélységek, bonyolultabb ízek, semmi. A borászat weboldala légies zamatúnak nevezi a bort, de ez szerénykedés, ez a zamat nemcsak légies, de konkrétan levegőzamat: semmi se.
Ha ennyire savanya egy 2006-os, milyen lehetett 2005? A fajta valódi szépségeiből tehát semmi, ásványossága se nincsen. Feltűnő még az olajos, gazdag textúra. Mintha valami komolyabb anyagból készítették volna ezt a salátaecetet. Lehet, hogy egy súlyosabb buliban elmegy, de nekiülős borozásra nem ajánlott. Hármas.
Benza Tokaji Furmint 2003
Ezt egy másik hiperben lőttem, ezer alatt volt. Láttam én ezt a címkét már korábban is, de messziről mindig azt hittem, hogy valami Bussay, ő használt ilyen nagy, írott B betűt. Pedig ez nem Bussay. Nagyon nem az.
A Benza-féle borászatnak nemcsak a Balaton mellett, de Hegyalján is van birtoka, ami már azért sem meglepő, mert Benza úr a közeli Beregszász határon túli fia (Albert gazda szűkebb pátriárkája ez, ha szabad az egyébként majdnem adekvát, viszont borzalmas pravoszláv szóviccet elsütni). Ez a furmint nemcsak tokaji és Benza, de még Palota is, látens-dűlős, a fülszöveg szerint legalábbis a "festői szépségű" Palota-dűlő termése. Késői szüret, fahordó, száraz.
Élesztős, kenyérhéjas és tölgyfás az illata, mint valami régi borkombinátos szamorodni. Agyonoxidált, szegény. Pedig csak 2003-as. Matt és savanyú. Túlfás, annyi csersavval, amennyi egy kadarkába is elég lenne. Olajos, glicerines a folyása, ahogy egy kései furmintnak illik, de semmi igazán jó íz nincsen benne. Borászati balfogás? 2 pont.
Utolsó kommentek