Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Bimbózás a szomszédban

A románok szeretik a magyarokat, 1. rész

2007.10.07. 17:26 - Albert gazda

Eltöltöttem Romániában négy napot. Szőlőket nézegettem, pincéket látogattam, borokat kóstolgattam ott. Voltak élményeim. Nem kevés. Ennek köszönhetően négyrészes cikksorozat születhetett. A másodikban Balla Gézáról, a harmadikban a Halewoodról, a negyedikben a DaVinóról lesz szó riportszerűen. Az elsőben viszont arról, hogy nemcsak hozzánk érkeznek román borok egy ideje, hanem magyarok is mennek Romániába. Amelyeket bizonyos körökben elkezdtek szeretni ott. This is the beginning of a beautiful friendship?

A St. Andrea-, Gere Attila- és Vylyan-tételekről szóló román szövegeket – és videót – persze nem magamtól találtam, az exportőr-importőr vinternationalosok tolták elém a linkeket és printeket, akik minden jel szerint technikásan lavíroznak a bimbózó román borkereskedelemben. Alig vágtak bele Lőrincz György, a két villányi, valamint a tokajhegyaljai Pauleczkiék – utóbbiak termékeinél talán találhattak volna izgalmasabbakat is – kivitelébe, és máris fel tudnak mutatni három hivatkozást.

Elsősorban a román Alkesz – mondjuk, annyiban az, hogy dettó online –, a Vinul.ro emeli magasra a piros-fehér-zöld zászlót, amely nemcsak szövegben, videóban is kitesz magáért. A YouTube-ra felrakott néhány perces filmen információim szerint balról a Vinul főszerkesztője, Cezar Ioan, jobbról Catalin Paduraru vinotékahálózat-tulajdonos öblöget. Hogy a bevezetőt ki mondja, ennyire sem tudom.

Paduraru ügyes fiú, az angol nyelvű The Diplomat magazin kolumnistájaként is funkcionál, és annyira lelkes a lap szeptemberi számában, hogy majd kiugrik a bőréből. Lőrincz György Örökkéjét egyenest egy valuable Montrachet-val tartja összevethetőnek, Gere Attila 2004-es barrique cabernet sauvignonjáról pedig azt állítja, faboulus, és a legmeggyőzőbb borok egyike, amelyhez az utóbbi években szerencséje volt. Végül levonja a messzemenő következtetést: az, hogy a magyar borok megjelentek a román piacon, egy gyönyörű barátság kezdetét jelentheti.

Nem fukarkodik a dicsérettel a Saptamana Financiara szerzője, Radu Rizea sem. Aki a Hun invázió dionüszoszi kiadásban című textusban – ezúton is köszönet a különféle nyelvek legendás ismerőjének, SZIM kollégának – arról értekezik, hogy a román publikum számára csaknem ismeretlen borok leckét adhatnak a hazai minőségi termelőknek. Hízeleg az a párhuzam is, amely szerint a monarchia idejére visszavezethető borászati tradíciót és ízlést Magyarországon bezzeg nem törték meg az aberrált pártdirektívák. Rizea ezen a ponton sajnos téved, de annyi baj legyen.

És itt mesélem el in medias res – mert a következő fejezetekben borászatokról és borokról lesz szó, nem mellékkörülményekről –, hogy húsz év után ébredtem rá ismét: az uborkának és a paprikának van íze. Méghozzá jó íze. Finom paradicsommal csak-csak összefut az ember itt-ott, de uborkával és paprikával nemigen. Túlzok persze – jobb ma egy veréb, mint holnap egy túlzok, pardon –, de tényleg meghökkentő volt az élmény. Amelynek érzékeltetésére ezt a fényképet szeretném mellékelni:

Egyet-kettőt alszunk, és jönnek a folytatások. Amelyekből kiderül, hogyan fest Balla Géza új ruhája, és az is, mire képes Románia állítólag legizgalmasabb borvidékén, a Dealu Marén a monstrum Halewood és az Újvilágra meg Dan Brownra kacsingató negyvenhektáros DaVino.

Címkék: híradó helyszíni szemle szemleszerű st. andrea gere attila románia vylyan halewood balla géza ménes pauleczki vinternational davino dealu mare

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr47186873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cselo 2007.10.07. 19:57:24

Én is sokat járok Romániában és azon belül is Székely földön és megerősíthetem, hogy ott a paradicsomnak paradicsom íze van, nem úgy mint nálunk. Ott még nem terjedt el a nálunk, hipermarketekben kaoható, se íze se bűze, kínjában érett zöldség. És a román borok is nagyon jók (Murfatlar)

dalton1 2007.10.07. 21:55:39

Jó ezt olvasni!

/Én is vettem mostanság egy Örökkét. És egy román CS-t is...:))

pelotepincsi 2007.10.08. 08:44:11

Rendben, tényleg nehéz jó zöldségbe futni hipermarketekben. A mi piacunkon azonban mindig van egy bácsi, vagy egy néni, aki "zöldség zöldséget" árul...

franki 2007.10.08. 19:47:37

Nekem ez olyan furcsán-zöldség, mert ha ízetlent akarok enni, akkor veszek marokkói fóliagazdaságosat a hiperben...De nem akarok...

etna 2007.10.08. 22:05:37

Cselo, nem tudom, mit ittál Murfatlarról (gyengébbek kedvéért ez egy borvidék a jelenlegi Romániában nem messze a Fekete tengertől, Dobrodzsa nevű tartományban), de amiket én ittam az leszámítva egy "3 hectare" Chardonnayt, az bizony a pocsék és az éppen iható között mozgott.

ultimusz 2007.10.09. 00:39:15

Egyetértek, én sem ittam még egyetlen jó román bort (kivéve Balla Géza borait). Egyébként se bolgárt, se horvátot. Cselo, a paradicsomnak meg itt is paradicsom az íze, csak nem a Tescoban kell venni, hanem a piacon a kistermelőtől (igaz az drágább, dehát ez van a borral is: a Lőrinc Gyuri borai drágábbak és jobbak mint a Murfatlar borok). Gondolom Romániában is szar a hipermarketes zöldség.
Egyébként biztos vagyok benne, fejlődni fognak a román borok, és talán 10 év múlva érdemes lesz odafigyelni már. Ha a mennyiség mellé odaraknak egy elfogadható minőséget, akkor van esélyük arra, amire nálunk csak kevés borászatnak: megjelenni a nagy európai üzletláncok alsó polcain korrekt ár/értékaránnyal, hírdetve az országot a nagyvilágnak. Persze Lőrinc Gyuri más pálya és nála nem ez a cél, s nem is lehetne. Ő egy profi marketingre (már ha a néha meglehetősen pátoszos és nyálas bornevek vkinek tetszenek :-) ) épít szép garázsborokat. Nála a mennyiség messze nem pálya ahhoz, hogy külföldön valaha komolyabban is megismerjék.
Persze azért mi szeretjük nagyon is.

zoranka · http://www.pecsiborozo.hu 2007.10.09. 08:30:50

kedves ultimusz! ha nem ittál jó horvát bort (és a lentiek valszeg vonatkoznak a románra, bolgárra is...), akkor ez csak azért lehet, mert hiperből emeltél le egyet. vagy kisboltból. és akkor idehaza is belefuthatsz csúfságokba. talán nem szerénytelenség, de elég sok horvát bor kóstolásával mögöttem azt hiszem, hogy déli szomszédaink ugyan átlagban lemaradtak, de vannak kiválóságaik is. például északon enjingi (decanter világtrófea) vagy krauthaker, délen kozlovic, matosevic, coronica isztriai borászok, vagy még délebben dalmáciában plenkovic, mendek, bastijana tomic vagy plancic... és azért lehetne sorolhatni. viszont az is igaz, hogy fehérben 70 kn (2500 ft), vörösben 100-120 kn (3500-4000 ft) az az értékhatár, ahonnan általában izgalmasak a borok, a nagy vörösök 250 kn (8500-9000 ft) körül szerezhetőek be... ne nézzük le szomszédainkat, mert egy idelátogató itt is azt látja, hogy a hiperekben a bevásárlókocsik édes merlot-val vannak tele, a piacok műanyagban mérik a búfelejtőt... vannak értékes borászaink és boraink, vannak értékes fajtáink, ahogy másoknak is, ezeket kellene megismerni, értékelni. ezért is köszönöm a szomszédolós cikket (sorozatot) és kihasználva az alkalmat felhívom a figyelmeteket arra, hogy érdemes volna horvát szomszédainknál is kóstolni. ebben akár segíteni is tudok :)

muskotály küvé 2007.10.09. 10:37:08

Én is ittam már jó román és bolgár bort - igaz, mindkettőt ismerőstől kaptam. (A román talán pont a cikben szereplő Halewood volt, Feteasca Negra).
Szóval ne nézzük le őket - bolgár kollégám szerint jó vörösbort Belgrádtól északra nem lehet csinálni - és annyi igazság talán van is ebben, hogy lényegesen nehezebb...

Fekete Leányka 2007.10.09. 19:53:37

Kedves Ultimusz!

Hülyeségekkel vagdalkozol!

Lőrincz Gyuri mint garázsborász, külföldi ismertség nélkül?
Sokkal több országban ismerik, mint a nagyobb tételben dolgozó legtöbb magyar borászt. Tavaly például az év borászává választották Lengyelországban.
A környező országokban viszont pont azt gondolják rólunk, mint Te a szomszédainkról.
Grazban és Bécsben lesz a jövő hónapban a MondoVino 1000 bor 1000 négyzetméteren. 50 km-re a magyar határtól nézd meg Magyarországról hányan férnek a nemzetközi hírnévbe.

Bárcsak más lenne a valóság.

ultimusz 2007.10.09. 23:48:38

Fekete Leányka,

a lengyeleknek olyan szinten nincs borkultúrája, hogy az döbbenet. Ha kicsit utánanézel, kevesebb bort iszik az egész ország mint Lichtenstein. Az italkultúra a lengyeleneknél egyenlő a vodka meg mellé a víz. Ha ott Lőrincz Gyuri az év borásza, az elég gáz. Ott az éttermekben max. ausztrál és dél-afriikai alsó kategóriás borokat (és európait nem!) találsz.

Félretéve ezt: Lőrincz egy ügyes garázsmester, tételenként max. 1000-10000 palackkal, jócskán felárazva, ami itthonra a nyálkenő sznob borkedvelő körnek elég, de kérdés meddig...
süti beállítások módosítása