Annyiszor írtam már le, hogy a rozé lepereg rólam, vagy én pattanok le róla, hogy a rosszul leplezett önismétlés helyett inkább linkelek. A memóriámban összesen három gyorsan előhívható rozé-adat található: (talán) az első (fában eltett) St. Andrea rozé, amiből kiderült,…

A főszereplőnek szánt kadarkákból csak illusztráció maradt, de azért megteszem, ami tőlem telik, hogy néhány arasszal túllendüljek a köldöknézésen. Nem lesz könnyű, mert a kudarc visszamenőleg magába szippantotta a kontentot.  A dolog úgy kezdődött, hogy szerveztem egy…

Nagyon rákapott a magyar a pinot-ra, illetve ezt nem tudhatom, de a borászaink biztosan. Szinte nincs olyan jegyzett pince, amelynek ha van egyáltalán vörösbora, az ne pinot noir volna. Az elmúlt években a legváratlanabb helyekről derült ki, hogy titokban évek óta pinot-t babusgatnak…

Minimum félévtizede minden évben megkóstolom a legismertebb egri fehérbort (vagy az még mindig a Thummerer Királyleányka?). És konstatálom, hogy név és címke továbbra is verhetetlen páros, aztán megkóstolom, és elpárolog a lelkesedés. Fás, lágy, rövid – a szabvány…

Ez a három kadarka szinte nem is különbözhetne jobban egymástól. Illetve dehogynem, viszont műfaji kereteken belül maradva – aminek ecsetelésétől eltekintenék, remélhetőleg mindenkinek van már valamiféle képe arról, általánosságban milyen, vagy milyen nem a kadarka…

Lassan hat éve már, hogy a Borbarát 2005 őszi számát olvasgatva jó néhány kékfrankost felvettem a meg kell kóstolni listámra. Első helyen persze Ráspi 2003-as Selectionjét, amiről Losonci Bálint azt írta, hogy: „mérföldkő a hazai vörösborok világában, eléri az öt…

Szusszanás után érkeztek a kedvenc rizlingek, emeltük a téteket. Itt már a dűlős vagy régebbi évjáratú borokat töltötték a poharakba, és a várakozásnak megfelelően még az első körnél is jobb borokat kóstolhattunk. Tizennégy olaszrizling következik. Dénes Tibor (Ság-hegy)…

Közhely, de igaz: szinte minden kontextus és nézőpont kérdése. Ha mai két boromat a bikavérek finoman szólva heterogén mezőnyéhez viszonyítom, akkor két nagyon jó bikavért kóstoltam. Ha úgy nézem, hogy bontottam egy dűlős és egy csúcsbikavért Eger egyik legjobb és…

Egerben szomorú év az idei. Ha a Gróf Buttler pontszámait kiiktatjuk az egyenletből, három pont alá süllyed az átlag. Kövér vígasz, hogy 2009 és 2006 konszenzusos aranyév volt. Az igencsak sokszínű borvidéki termék- és fajtapaletta lassú tisztulásának jeleként fogható föl,…

Legutóbbi kadarka-posztom többeket is megihletett, például kedves ismerősöm Németh Gábor főállású borgyűjtő is megkeresett régóta dédelgetett ötletével, miszerint nézzük meg, hol tartanak életpályájukon múlt századból elmentett kadarkái. A terv valóra vált, kadarkás…

Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok…

Amióta ismerem Roland Velich blaufränkischeit, hajlamos vagyok szigorú és igazságtalan lenni a saját kékfrankosainkkal szemben. Ez így nem pontos, bármely kékfrankossal szemben (a Vievinum Blaufränkisch-bemutatóján a 2007-es Moric Neckenmarkt után minden savanyú vagy édes, de főleg…

Gasztronómiai partnertalálkozóra hívott minket a Bortársaság, és bár nem vagyunk azok, Dagadtos és Octopus kollégával hárman is nekivágtunk, hogy a dűlőnévnek sem utolsó Kőérberki úti raktárban találkozzunk jó sok borral és borásszal. Szerény beszámolóm közel sem fedi le…

Az első humbug-installációmban közzétett felhívásra alig érkezett válasz, ezért megismétlem: kérem a Burgundia-rajongókat, hogy nevezzék meg azokat a burgundi borokat, amelyeknek a rendszeres beszerzésével és kóstolásával ébren tartják magukban a tüzet! Saját…

A Vylyan-borok értékelése tartós és bosszantó adósságunk. Takarózni persze tudunk mivel, volt egy kellemetlen afférünk a nyakló nélkül áradó olvasói szavazatok kapcsán, aminek zárlata nekünk is, nekik is fájó lett. Node vissza a jelenbe: tíz évvel ezelőtt a Vylyan volt a…

Egy kicsit én is úgy jártam, mint palack a Mondovinón, aki bármilyen lelkesen is kereste a Blaufränkisch-t, a végén katarzis helyett csöndes apátiába csüggedt a köpőjével. Csak úgy róttam a standokat a Hofburgban, hiszen lassan nehezebb osztrák kékfrankost 90 pont alatt találni a…

Folytatódik a számadás a szilveszteri és újévi dőzsölésről. A pinot-k után teljes volt a vakság, a második körben semmilyen támpontot nem kaptunk. Némi világosság így is gyúlt: az első és a harmadik palackról ordított, hogy Ráspi. A fajtát/fajtákat azonban aligha tudtuk…

Talán nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk: közkívánatra. Lőrincz György a mi kis házi szavazásunkat is zsinórban háromszor nyerte meg, és már két-három éve is számos borissza követelte fennhangon, hogy az Év Bortermelője konteszten is elismerjék munkásságát.…

Pici, de a miénk. Beleunva abba, hogy becsvágyó olvasóink egy része a rendszer védtelenségét kihasználva számolatlanul helyezte el kakkuktojásait, ezúttal személyre szóló emailt küldtünk legszorgalmasabban kommentelő olvasóinknak, valamint jelenlegi és volt szerzőinknek. Így…

Amit a figyelmes olvasók jó része már rég tud, bevallom őszintén: befürödtem a kadarkákkal. A kezdeti lelkesedés hamar megbicsaklott, nemcsak azért, mert több bortól egyszerűen többet vártam volna, vagy mert egyre nehezebb volt kóstolótársaimat újabb körre ösztönöznöm, de…

Mindig mosolyognom kell - gúnyt bizony csúnya módon nem nélkülözve - mikor kinyilatkoztatásszerű verdikteket olvasok vagy hallok magyar borok érlelési potenciáljáról. Úgy gondolom, nem áll még kellő mennyiségű empírikus adat rendelkezésünkre ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük…

A St. Andrea-borokat éveken át szerettem is, meg nem is. A fehérekkel máig nem vagyok kibékülve, a vörösök viszont meggyőztek. A fehérek számomra túlságosan lágyak, amorfak és vaníliásak, ezzel szemben a vörös szortiment csupa okosan megkomponált, klasszikusan elegáns borból…