A mi Krémer Matyink nemcsak Tokaj New Yorkig tolt bástyája, de a legjobb tollú borírók egyike, aki eszmefuttatásait előszeretettel ágyazza szélesebb kulturális kontextusba. A New York Sunban nem rég megjelent cikkében Henry Jamest hívta segítségül, hogy a Királyudvar 2005-ös Secjét népszerűsítse.

Henry James egy esszéjében arról írt, hogy az irodalmi ízlésnek két válfaja van, az egyik a meglepetésért rajong, a másik ráismerésért. És Kramer szerint a borfogyasztók – mint az emberek általában – inkább a ráismerés otthonos érzetét választják az ismeretlen kalandja helyett. Vagyis többnyire kényelemborokat iszunk, mert félünk a járt utat elhagyni.

De térjünk a Királyudvarra! Szóval, úgy esett, hogy Mr. Kramer New York egyik legnépszerűbb éttermében, a Gramercy Tavernben vacsorázott és borozott, amikor a tulaj odalopakodott az asztalához, és megkérdezte, mit iszik a tisztelt boríró. Aztán amikor megtudta, hogy a pohárban Királyudvar Tokaji Sec 2005 levegőzik, akkor (a) mint rokon lelkek, ha egymásra lelnek, bevallotta, hogy szerinte ez a legbesztbájabb bor az egész itallapon, (b) vérbeli vendéglátósként egyszerűen tövig bedicsért a nagy hatalmú sajtómunkásnak.

Bármelyik értelmezés legyen a helyes, a lényeg az, hogy a Wine Spectator kolumnistája szerint a Királyudvar Sec egészen kivételes bor; gazdagsága, vastag textúrája és rendkívüli fineszessége burgundira emlékeztet, ám ízében sokkal egyedibb, mint a chardonnay-k. A cikk kitér arra is, hogy a száraz tokaji újkeletű jelenség, és dicséri a Királyudvar, illetve a Hwang úr által végzett munkát.

(A Gramercy Tavern itallapján egyébként Takler Noir Gold, Chateau Pajzos Aszú és Chateau Pajzos Eszencia is szerepel.)