Megvolt a Vinum Primatis-szériába juttatni próbált borok második kóstolója, úgy tudni, az első zsűrizés után két tételt választott ki a vállalkozás. Hiába, minden kezdeményezés kezdete nehéz, akár támogatólag néz le rá az Úr, akár nem. Azt mondják, egyeztetési nehézségek is adódtak a szervezők-kereskedők és a borászok közt, ami tetszett, abból nem biztos, hogy annyi van, amennyi kéne, a kizárólagosság kemény dió, ami meg nem tetszett, arról nincs mit beszélni. De számomra nem ez a lényeg, hanem az, hogy kóstolhatok borokat, amelyeket máskor nem. Legutóbb negyvennyolc minta került terítékre.

Köztük három pezsgő, huszonnégy fehér, két rozé/siller, tizenhét vörös, két nemes édes. Ezúttal nem mi ajánlottunk zsűrizni érdemes dolgokat, vegyes is lett a mezőny, egy-két pincészet talán jobban járt volna, ha nem teszi ki magát a megméretésnek. Ahogy mostanában lenni szokott, megint csak jobban szerettem a fehéreket, lelkem rajta, előbb-utóbb biztosan kiegyensúlyozódom.

Pezsgők

A háromból kettő kifejezetten tetszett, Garamvári Vencel termékeiben szpárklingvonalon nem szoktam csalódni, a 2005-ös Evolution Rose Dry érdekes málnás-epres illattal nyitott, erőteljes szénsavbuborékok játszottak a pohárban, teltnek és tartalmasnak ítéltem. A 2005-ös Prestige Brut egy fokkal ennél is érdekesebbnek tűnt, letisztult, csipetnyit vaníliás, üde, szép és elegáns pezsgő, kívánni sem kell különbet, mindjárt itt a szilveszter, jut eszembe.

Fehérek

És ekkor kezdődtek a megpróbáltatások: a számomra eddig tökéletesen ismeretlen gyöngyöstarjáni Euronix és abasári Agro-Vitál borászatok tucatnyi kísérletüket küldték be – és gyakorlatilag egy olyan sem akadt köztük, amelyet szívesen ajánlanék. Az első tíz fehérből kilenc kettejüké volt, a Gróf Degenfeld 2006-os sárgamuskotálya ékelődött közéjük félúton, és magaslott ki fároszként. Finom, jó ivású, decensen muskotályos, az a kis édesség is jól áll neki.

Aztán váltottunk hirtelen, jött Jásdi István 2005-ös nagykúti chardonnay-ja és lőczedombi szürkebarátja, különösen utóbbi tetszett határozott mineralitásával. De volt út feljebb innét is. Nyári Ödön 2006-os Szent György-hegyi olaszrizlingje lenyűgözött mézes-ásványos érettségével, harmóniájával, és bejött a mester dettó 2006-os szürkebarátja is.

A nap bora címet vitán felül – nemcsak nálam, a társaknál is – az egri Bolyki Pincészet 2006-os hárslevelűje gyűjtötte be. Kis fa, sok virágosság és méz, csipetnyi likőrös sűrűség, fantasztikus tisztaság, koncentrált, komplex és egyenes, telt, arányos és hosszú. Egyetlen baj van vele, kapott latin nevet, miszerint Metha Thema, mondtam is, hagyni kéne már ezt a holt nyelvet, használják az orvosok meg a bíborosok. Szerintem ez a legjobb magyar hárslevelű, amihez valaha szerencsém volt.

Hát azoknak, akik utána következtek, nem volt könnyű dolguk. Ám akadt, aki állta a sarat. Például a Vinum Somlaicum, alias Spiegelberg István, amelynek/akinek elsősorban az olaszrizlingje, másodsorban a juhfarkja tetszett, 2005-ös mindkettő. Jó szerkezetű, zamatos italok, a juhfarkban barackot is felfedezni véltem, nahát. És újra felbukkant Inhauser István, szofisztikált 2006-os küvéje jólesett, és a 2005-ös sárgamuskotály sem szerepelt rosszul.

Rozék, veresek, édesek

Az egyetlen rozéról és a szintén egyetlen sillerről nem véletlenül nem mondok semmit, jobb ez így mindenkinek, nyájas olvasóink úgysem fognak találkozni velük.

Egyébként a vörössor is ijesztően döcögősen indult – ráadásul a fehérféle felívelés is elmaradt, sajnos. Pedig milyen jó lenne, ha mondjuk a Brilliant Holding iható borokat készítene Hajóson. Az első tűrhető élményt a hetedik tétel hozta – Bujdosó Altanus Cuvée 2006; már megint az a nyomorult latin –, a másodikat pedig a Szekszárd Rt. Chateau Kajmád kadarkája 2004-ből. Pinósan elegáns, ügyesen kibalanszírozott, szépen fűszeres bor, tartalmas, gyümölcsös utóízű, le a kalappal. Ehhez hasonlóan 83-84 pontosnak találtam még – ez átszámítva 5 pontot jelent, eggyel sem többet – Bock József 2005-ös pinot noirját és syrah-ját, Gál Tibor 2005-ös Pajados bikavérjét és Bakondi Endre 2002-es bikavérjét. Utóbbi 2004-ese viszont ijesztően bizonytalan és érdektelen.

A kétboros édesmezőny mindkét tagja a Babits Pincészetből származott, birses, dohányos, földes, oldszkúl típusú a 2000-es 6 puttonyos aszú a Kincsem-dűlőből, és nem hoz mást a 2004-es aszúeszencia sem. Bár végül is élet legalább volt bennük, ez sem kevés.