Nem, a Deutsches Weininstitut nem a vészharangot kongatja, csupán felhívja a figyelmet egy tendenciára: az utóbbi tíz-tizenöt évben a német borszcénában egyre nagyobb szerepet kapnak a nők. Mivel nagy tisztelője vagyok a gyengébbiknek nevezett nemnek, én bizony örülök a változásnak, főleg ha olyan borásznők készítik a borokat, mint a Weingut Familie Hammen örökösnője, Kathrin Hammen (képünkön), akit 2004/2005-ben rheinhesseni borkirálynőnek is megválasztottak.

A rövid cikk német alapossággal támasztja alá állításait: számokkal, számokkal és számokkal. Például megtudhatjuk, hogy Geisenheimben, az egyik legnevesebb német borászati főiskolán – ahol egykor a híres Müller-Thurgau is professzori állást töltött be – az elmúlt tizenöt év folyamán megduplázódott a női hallgatók létszáma. Jelenleg a hagyományos borászati és italtechnológiai szakokon a hallgatók negyede, egyes újabb szakokon pedig közel a fele nőnemű. Közülük egyre többen veszik át a családi borászatot: a német borok kedvelőinek a Vater und Sohn helyett hamarosan hozzá kell szokniuk a Vater und Tochter formulához.

De nem csak a női borászok száma gyarapszik; egyre többen irigylik meg Jancis Robinson sikereit: a DWI felmérése szerint a koblenzi, hamburgi és berlini sommeier-iskolákba jelentkezők fele is nő.

Az látszik, hogy a német nők a borfronton is öntudatosak. Van egyesületük és netes lapjuk is, egy ízig-vérig női magazin. Érdemes kattintani.

És merre tartunk mi ezen a téren? Van néhány kiváló női borászunk; a teljesség igénye nélkül: Bárdos Sarolta, Berecz Stéphanie, aki ráadásként francia, Bott-Bodó Judit (képünkön), Thummerer Katalin és Éva, Turcsek Orsolya, a balatonfüredi Simon Cecília, Wille-Baumkauff Márta, és ide sorolhatjuk Luka Enikőt és Matolcsy Sárát is, akiket azonban inkább tehetséges birtokigazgatónak hívnék Rudolf Križan mellett. De már nálunk is szervezkedik a szakma nőnemű fele, ha más is a lépték: a neten egyelőre csak a zalai borásznők képviseltetik magunkat. Kis lépésekben, de haladunk.