Megittam ma este egy üveg Font-kövidinkát. Nagy esszét ebből nem írok, nem arra való. Viszont rettenetesen örülök, hogy létezik ilyen bor néhány (hét és fél) százasért: önfeledt, vidám, tiszta és egyszerű. A folyékony Szabolcska Mihály.

Van benne rengeteg szénsav, a fröccshöz már szóda sem kell, vannak benne tisztességes savak (a 2006-osnál még hiányolta a savakat Albert gazda, azóta e hiányt pótolták), fémes ízek és illat, zöldek, egresek, és plasztikdugó.

Mondom, nagyon lehet örülni ennek a bornak. Lehet örülni, hogy valaki képes megmenteni ezt a szörnyen lejáratott és alkalmatlannak gondolt fajtát. Lehet örülni, hogy ilyen olcsó. Lehet örülni, hogy ilyen jól csúszik, üdít-frissít, andalít. Nyárra megvan az ideális kerti ital.

Kalkulálva minden hendikeppel, simán adnék öt pontot is rá, de az abszolút skálán csak négy, és persze best buy, orrvérzésig.