A Balatonnál töltöttem pár napot, és a hotelben elfogyasztott Feind Cabernet franc-okon felbuzdulva hazafelé beugrottam Balatonfőkajárra, a pincészet vinotékájába. Sajnos a keresett borból már az utolsó palackokat kínálták eladásra, nem túl baráti áron, így a kuriózumként tartott fajta borait vásároltam meg. Két kiadásban. Most, hogy közeleg a nyár, és mindenki a könnyű rozékat, kövidinkákat kezdi el behűteni kartonszám, én bizony shirazokat bontottam.

Villa Quaiar Shiraz Rosé 2007

Az első meghökkenés: hófehér, tömör műanyagdugó (Neocork 1887). Ez is kuriózum, legalábbis ilyen dugóval én még nem találkoztam. Ahogy shirazból szűrt rozéval sem - a Lesence borászatnak láttam hasonló próbálkozását itthon. (Valaki tegyen egyszer rendet a rózsaszín bor helyesírásával kapcsolatban. Nekem az immár elterjedt rosé írásmód felettébb idegenül hat.) Nos, a rozékról alkotott világképemet nem rendítette meg ez a tétel sem. Technológia bor; a fajtajegyeket nem tudom bemutatni rajta. Hagymahéj szín, áradó eper. Sőt, leginkább egy epres tusfürdő vagy krémszappan jut róla az eszembe - kissé mesterséges ez az illat. Próbáltam szétszálazni, hátha ott bujkál benne némi fűszer is, de nem. Ízében bontás után a tömény szénsav a meghatározó, aztán ez idővel elpang. Marad egy kissé kesernyés, de alapvetően üdítő íz, mindenféle izgalom nélkül. Szódával elmegy. Másnap már azzal sem. 4 pont, 1500 forint.

Villa Quaiar Shiraz 2006

Mély, bordó szín. A címke lilás árnyalatokat is ígért, ha komolyabb mennyiséget töltünk a pohárba, akkor meg is leljük ezeket. Szép csíkokat hagy a bor pohár falán, igaz, elég gyorsan lecsorog. Illatolásnál vigyázzunk: komoly mennyiségben tartalmaz borsot ugyanis. Mellette ázsiai fűszerek jönnek, kardamomos, masala keverékes benyomások értek. Megkóstolva keserű csalódás ér: mintha egy Quarelint kéne elszopogatnom. Félre is rakom a poharat, hogy fél óra múlva újabb kortykísérletet tegyek. Aztán még egy óra eltelik. Majd eljön a másnap is. A csoda azonban elmarad: megmarad a gyógyszeríz. Hol haloványabb kicsit, hol megint felerősödik. Hűtöm, melegítem a bort, de nem segít. Jobb pillanataiban felmutat egy izgalmasabb, feketeborsos, étcsokoládés ízvilágot. De ez kevés, hiányzik belőle az átütő komplexitás. Közepesen hosszú csak a lecsengés is, legvégén a zöldség is megjelenik: mintha levesben főtt zellert adtak volna hozzá a borhoz. Jóindulatúan pontozva is csak egy négyes alá jön ki. 3600 forintért, pannon bormustra plecsnivel - csalódás.