Két vörösbort bontottam a Tamás pincétől. Igaz olaszrizlingjeik miatt szoktuk őket emlegetni leginkább elismeréssel, vannak nekik vöröseik is. És nem is csak a vannak még, illetve ahhoz képest, hogy kategóriában. Tavaly nyár elején jártam náluk Csopakon, akkor még fiatalnak, ám izgalmasnak tűntek ezek a borok. Vettem is egy-egy palackot, későbbi használatra, ami most jött el. Úgy tűnik, elsiettem a dolgot. Inkább várnom kellett volna: ezek a borok még időt kérnek.

Tamás Cabernet Franc Csopak 2004

Tavaly júniusban furcsa mód készebbnek tűnt, mint most. Bár akkor könnyedebb, balatoni borocskának tűnt, most komolyabb arcát próbálta mutatni. Kilépett a gyermekkorból, jelenleg a kamaszkor kihívásaival küzd. A pincénél vettem 3000 Ft-ért.

Szép sötétbe hajló érett meggyszínű. Vékony gyűrűje van, erősen tapad a pohár falára. Illata nem túl intenzív, majdnem zárkózottnak mondható. Enyhe füstösséggel nyit. Nem direkten, bántón, inkább egy szabadtűzön készült pecsenye illatát idézi. Van még benne többek közt meggy, menta, citromfű, zöldbors is.

Megkóstolva rögtön jönnek a nagyon virgonc, fiatal Orsolya-borokra emlékeztető, kompromisszumot nem tűrő valahogy mégis szép savak. A gyümölcs próbál lépést tartani, ám nem mindig sikerül neki. Szétáradnak, száguldoznak, cikáznak a nyelven, a gyümölcs meg gyakran csak rosszallóan a szemével követi ezt a féktelen acid partit. Ízben kissé éretlen meggy, és a savak citrusai dominálnak. A végén cseppet tapad a tannin is. Harmadnapra kerekedett, határozottan szépült. Megint egy bor, akivel még érdemes lett volna várni? Így jár, aki nem hatosával vásárol be egy-egy tételből. A mesebeli harmadik napot alapul véve most 5 pont, és ki tudja, mi lesz még belőle.

Tamás Syrah Csopak 2004

A picénél kóstoltam tavaly, és egyetértettem Tamás Ervinnel, aki azt mondta, még nyers a bor, nincs igazán készen. Majd egy év elteltével, még mindig ugyanez az érzésem. Van benne szufla bőven, még mindig nem csillapodott le. A pincénél vettem 3500 Ft-ért.

A cabernet franc-nál világosabb, átlátszóbb, bíbor színben pompázik. Széle szép élénk vörös. Szintén vékony gyűrűje van, mozgása fürgébb a franc-nál. Orrban ő sem intenzív, viszont sűrű, tömör. Erdei gyümölcsös vadmártás alaplével, enyhe füstösséggel, húsos szalonnával, gombával. Hogy ez mind jöjjön, hagyni kell bőven szellőzni, de megéri. Ígéretes a kezdés bizony.

Szájba véve a savak itt még inkább felborítják az egyensúlyt, túl sokat akarnak szerepelni. Végigszáguldanak a nyelven, dübörögve, csikorogva, hangoskodva. Nehéz nem rájuk figyelni, pedig lenne/lehetne más izgalom is. De ki az, aki egy dübörgő elektromos basszusgitár mellett meghallja a bátortalanul cincogó énekesnőt? Amúgy alig hasonlít eddigi shiraz élményeimre, bár ez önmagában még nem baj. Húsos gyümölcsösség is rejtezik a hangzavar mögött, csak bizony nem könnyű észrevenni. Rengeteg erő van benne, a negyedik napra sem nyugodott le. A jövője még sokkal szebb is lehet, de ez most nem több 4 pontnál.

Hiába no, kamasz még mind a kettő. Bármi lehet belőlük.