A jegyzetek első bekezdésében az idei bécsi Welt WeinFestival-ra érkezve előre megfontolt szándékkal három Weingut Knoll Grüner Veltlinerrel kezdtem. Ennek hatására másnap a Wein & Co-nál, gondosan összeállított nemzetközi bevásárlólistámat hirtelen felindulásból sutba dobva, inkább öt különböző palack 2006-os osztrák zöldveltelinit pakoltam kosaramba. Aztán jött az elhatározás, hogy keresek mind az ötnek egy-egy magyar párt, és azokkal kiválóan összekóstolom őket. Ez következik majd öt részben. (A magyar párok keresése még folyamatban van, köszönettel veszem a jó ötleteket.)
A jegyzet első lapján a legjutányosabb áron vásárolt osztrák és a hozzá leginkább cimke alapján párosított magyar következik. Két vidám, magát nem túl komolyan vevő bor: a daloló és a csibész.
Laurenz und Sophie Singing Grüner Veltliner 2006
Lenz Moser zöldveltelinije, aki némileg paradox módon már nem Lenz Moser borokat készít. A Kremstal borvidéken generációk óta működő vállalkozást és nevet a nyolcvanas években kénytelen volt eladni a család, ezután Lenz évekig Mondaviéknak dolgozott. Később saját céget alapított, és azóta Laurenz V. néven kizárólag zöldvelteliniket készít. Ebben jelentősen inspirálta akkor még 11 éves Sophie lánya, erre utal a cimke felirata is. A borászat honlapja említésre méltó profi módon szolgálja a marketinget, a sajtót vagy az érdeklődő fogyasztót. Akár meg sem kell kóstolni a bort ahhoz, hogy egy cikket kerekítsen valaki belőle. Én azért meg- és jól tettem. A Daloló fölött még két bor helyezkedik el a szortimentben: a Barátságos és az Elbűvölő. (Kevésbé jó adottságú pincészetnek javasolnám a Jó, a Rossz és a Csúf termékhármas bevezetését.) A szőlőt kézzel szüretelték, szabályozott hőmérsékleten acéltartályban erjesztették. Maradt benne 2,7 gramm cukor, a sav 5 gramm, alkoholja pedig 12,5%. A Wein & Co-nál 8 eurót kellett érte fizetnem.
Halvány aranysárga színű bor, kis zöldes árnyalattal, meglehetősen vastag gyűrűvel. Szép szabályos ablakokat tud rajzolni a pohár falára. Orrban közepesen intenzív, fűszeres, gyümölcsös, teás. Zöld, kemény körte, ropogós őszibarack és görögdinnye zöldje. Mindez megszórva csipetnyi fehérborssal, metélőhagymával. Néha egy csepp rumos tea, máskor villanásnyi ásványosság. Izgalmas, nem mindennapi, és nem rögtön vonzó illata van.
Szájban hozza, amit ígért. Határozott, de kulturált savai vannak, némi szénsavval megtámogatva. Krémes, tömören gyümölcsös érzet, de nem egy vajas chardonnay-re kell gondolni egyből. Citrusos, fanyarabb ízek jellemzik, mégsem savanyú. A korty közepén érkezik egy érdekes, fűszeres, ásványos kesernye is, ami aztán az inkább csak toroktájon kitartó utóízben is megmarad, nem kitúrva teljesen a gyümölcsöket. Remek kezdés lehet a fajta felfedezésére. 5 pont.
Miklóscsabi Csibész Mór 2006
A pincéről hosszabban, és erről a borról is néhány szót lehetett már olvasni nálunk. Nekem ez az első találkozásom velük, és ígéretesnek találom a kezdést. A szőlő a móri Csóka-hegyről származik, ahol már a Vértes a felső szomszéd. Szintén tartályban erjedt, cukor nem maradt benne. 7,8-as savját le sem tagadhatná, alkoholja 13%. A 2007-es, Punktum névre keresztelt utódja állítólag még jobb, meg kell majd vizsgálnom, ám most 2006-ban járok. A Borfalu bortékában vettem, ha jól emlékszem 1200 Ft körüli áron (napok óta halódik az oldaluk, nem tudtam online ellenőrizni.)
Halvány zöldessárga, szintén vastag gyűrűvel. Sűrűbb, kesekenyebb ablakokat rajzol. Orrban direktebb, édesebb, gyümölcsösebb jellegű, mint osztrák párja. Körtés, teás, szőlőcukros: kicsit hasonlít illatában egy tartályos furmintra.
Szájban egyenes, hosszú, kissé túlzottan hangoskodó savai dominálnak. Mögötte friss, ropogós gyümölcsösség, főleg zöldalma, kemény körte. Inkább vékony test, ami a korty közepén elmélyül cseppet. Akárcsak az előző bornál, itt is érkezik egy fűszeres, leheletnyit ásványos, kesernyés zamat, ami jót tesz az összehangnak, és egy polccal feljebb helyezi a bort. A Csibész kellemes, mégis figyelemreméltó étvágycsináló itóka. Akik kevésbé tolerálják a zajos savakat azoknak inkább négy, nekem már talán 5 pont.
Utolsó kommentek