Folytatódik a Verus-sztori. A(z előző) hét bora Jancis Robinson honlapján egy szlovén furmint. A furminttal és társaival egy új pincészet debütál, amelyet három becsvágyó és rátermett ifjú borász vezet. A Verus 2007-es csavarzáras fajtaborai (Angliában egységesen 8 font) JR szerint delejesen tiszták, technológiailag szépen kivitelezettek és pontosan fejezik ki a fajtát. Folytatódjék a tanmese a feltörekvő furmintról (kis magyar hivatkozással)! Aki az előző részről lemaradt, az tolasson ide vissza!

„A dűlők gyönyörűek, sok közülük a dombok kontúrjait finoman követő teraszokon fekszik [a képen jeruzalemi dűlők], remek a kitettség a napfénynek, ugyanakkor védettek az északi, hidegebb széltől, jó a vízelvezetés és a gyökerek hozzáférhetnek az ásványokban gazdagabb altalajhoz. […]
A jó szerencse úgy hozta, hogy mindhárom pincészetnek fiatal, törekvő, angolul jól beszélő borásza volt, akik kellő odaadással és lelkesedéssel támogatták a pincében szükséges változtatások végrehajtását, és azt is szerették volna megérteni, hogy ezek miért nélkülözhetetlenek. Az egyik borászat egy nagy szövetkezet volt Nyugat-Szlovéniában, és remek pinot gris-t, pinot blanc-t, chardonnay-t illetve helyi fajtákat, rebulát és sauvignonasse-t termesztettek (ez utóbbit korábban tokay friulanónak hívták). A harmadik egy frissen privatizált pince volt az ősi Ptuj városában, ők finom sauvignon blanc-okat és rajnai rizlingeket palackoztak. A harmadiknak jutott a legszebb természeti környezet a jeruzalemi dombok között, Ormoz városától nem messze, a horvát határ közelében [és Bussay mester csörnyeföldi birodalmának közelében]; itt rengeteg fajtával foglalkoznak, és mind tökéletes egyensúlyt mutat: sauvignon blanc, rajnai rizling, sipon (a Tokajból ismert klasszikus furmint), pinot gris, pinot blanc, chardonnay, olaszrizling (fényévekre a nálunk [értsd: Egyesült Királyság] megszokott rémes félszáraz lőrétől), sárgamuskotály és fűszeres tramini.

Az ügyfelünk egy nagy pincészet volt, amely felvásárolt szőlővel is dolgozott, de a legjobb minőségű borait saját termésből készítette. A szőlőket egy kitűnő, a szakmájának elkötelezett szőlész művelte egy összecsiszolt csapat tagjaként. A szőlész legjobb barátai a cégnél a borász, a belföldi értékesítési igazgató és a külpiaci értékesítési igazgató voltak. Mindannyian a harmincas éveikben jártak, és a magánéletben is összejártak. A pince borai ugrásszerű fejlődést mutattak, ám voltak olyanok is a cégnél, akik nem nézték jó szemmel az új kezdeményezéseket. A pincében előremutató, új beruházásokat hajtottak végre, ám egyszercsak beütött a rendszerváltás. Az a szőlő, ami nem a saját területükről származott, egy termelőszövetkezetből jött. Nos, ez a termelőszövetkezet fölvásárolta a pincészetet. És a téesz vezetőségében ott ültek azoknak a rokonai is, akik az ellendrukkerei voltak a pincében a zajló változásoknak.

Nehéz időszak következett, és végül a borászunkat koholt vádak alapján elbocsátották. (Később a bíróság neki adott igazat, de már nem akart visszatérni a régi állásába.) A barátait annyira felháborította az eset, hogy ők is kiléptek a cégtől. 

Hárman, köztük a szőlész, egy új borászatot alapítottak a barátaik és a családjuk támogatásával, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy a lehető legtöbbet hozza ki ezeknek a gyönyörű dűlőknek a terméséből. Az eredmény a Verus. Ez a birtok első évjárata, és mindjárt elsőre mintaszerű borokat alkottak. Mindegyik jól iható, és mindegyik hűen tükrözi a fajtát és a csodálatos termőhelyet. Nagyon örültem, amikor a Verust vezető triumvirátust, Danilót, Bojót és Rajkót bemutathattam Mark Hughes-nak, régi barátomnak és volt kollégámnak. És majd kibújtam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy Mark kiment a szőlőkbe, megnézte a borászatot, és aztán megrendelte az első szállítmányt a borokból. Remélem, hogy ez egy hosszú és mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködés kezdete.”

Eddig Angela Muir beszámolója, a továbbiakban Jancis Robinson ismerteti a borokat:

A Verus szortiment tagjai: egy füves Sauvignon Blanc 2007, egy ropogós, szőlős Sárgamuskotály 2007, egy tiszta, klasszikus, félszáraz Riesling 2007, egy füstös Pinot Gris 2007, és egy közepesen édes Late Harvest Weslchriesling [olaszrizling] 2007. De kétségtelenül a legegyedibb és jellegzetesen közép-európai a Furmint 2007.

A furmintot Szlovéniában Šiponként ismerik - köztudottan ez az aranyszínű, édes tokaji klasszikus szőlője. Ugyanakkor Észak-Kelet Magyarországon is egyre többen készítenek belőle olyan száraz borokat, amelyek a fajta nemességét bizonyítják. A magyar borászok nagyjából 2003 óta próbálnak ebből a tüzes fajtából száraz borokat készíteni - tölgyfa hordós érleléssel, seprőn tartással kísérleteznek, és akad olyan is, aki kimondottan a száraz fehéreknek kedvező terroirok felkutatásán dolgozik. (Erős párhuzam látszik egy másik hagyományosan édes fehér bort készítő vidékkel, a Loire középső szakaszával, ahol a chenin blanc egyre nagyobb hányadát termesztik kimondottan száraz bor készítéshez.) 
Úgy tűnik, mintha a Verusnál megszívlelték volna mindezen tanulságokat, mert ez egy örvendetesen szép egyensúlyt mutató bor - olyasféle, mint egy nagy Saar rizling –, az alkohol alacsony, viszont magas az extrakt és a savak, és nagyon egyedi. Az alkohol mindössze 12 százalék és a bor csodálatosan friss, de a szőlőnek annyira magas a savtartalma, hogy egészen október elejéig vártak a szürettel. Már most is fogyasztható, de szerintem nem kell sietni vele, érdemes megnézni, hogy az elkövetkező (legalább) 12 hónapban hogyan fejlődik. Ezeknek a szlovén szőlőknek a többségét három héten át hidegen erjesztik koracélban, ám ez esetben 15 százalék új barrikban erjedt, és az alkalmankénti seprőfelkavarás is hozzájárulhatott (szerencsére bármilyen tolakodó jel nélkül) a tüzes, kelet-európai zamatok kialakulásához ebben az igazán ínycsiklandó borban.  

Jancis Robinson szlovén utazásának tapasztalatait itt foglalta össze, a végén rövid lista a kedvenc borairól.