Alig néhány napja hiányoltam a Decanter aktívabb részvállalását Tokaj népszerűsítésében, és máris itt a csattanós válasz. Caroline Gilby MW a 2008 júniusi brit Decanterben három oldalon át ír Tokajról, egészen pontosan a száraz tokajiakról. Gilby szerint az utazó Tokajban úgy érezheti magát, mintha Középföldére csöppent volna. Folyók ölelte vulkanikus dombok, kisváros és kicsinek látszó pincekapuk, amik mögött alagútlabirintusok húzódnak. Gilby megsüvegeli az aszúkat, de leszögezi, hogy az előállítás költségességéből adódó magas ár, és a bor jellege miatt ezek soha nem fognak nagy mennyiségben fogyni.

Az utóbbi három-négy évben azonban modern és izgalmas száraz borok jelentek meg Tokajban, amelyek jóval szélesebb befogadó közönségre számíthatnak, és jelentősen hozzájárulhatnak az első számú magyar borvidék megerősödéséhez. A természeti adottságokkal és termesztési feltételekkel részletesen foglalkozó cikkben megszólal Zwack Izabella (Dobogó), Szepsy István, Raskó György (Royal Tokaji), Bacsó András (Oremus), Molnár Péter (Patricius). A "Túl a furminton" fejezetben szóba kerül a hárslevelű és a sárgamuskotály, illetve a feltörekvőnek mondott új borászatok (bár a Királyudvar vagy a Hétszőlő idesorolása hazai szemmel érthetetlennek tűnik).
Az értékelt borok:
Ötcsillagos:
Szepsy, Szent Tamás Furmint 2005 (és 2003)
Négycsillagos:
Béres Lőcse Furmint 2005
Dobogó Furmint 2006
Patricius Furmint 2005
Szepsy, Nyulászó Furmint 2005
Szepsy, Király Hárslevelű 2005
Tokaj Oremus, Mandolás Furmint 2005
Háromcsillagos:
Ch Megyer Muskotály 2006
Disznókő Furmint 2006
Royal Tokaji Furmint 2006