A 2008 májusi brit Decanterben 7 oldalas cikk jelent meg "Burgundia új sztárjai (és szupersztárjai)" címmel. A zsugorított borbédekker szerzője, Clive Coates MW a hetvenes évek elején kezdte Burgundia szisztematikus fölgöngyölítését, és emlékei szerint ekkor még ritkaságszámba ment az olyan birtok, amely maga palackozta és árulta a borát. Ez ugyanis a palackozással és az infrastruktúra megteremtésével járó költségeken túl egy teljes évvel kitolta a megtérülést, és ezt a cash-flow szakadékot kevés birtok tudta/merte áthidalni. A palackozási láz 1982 környékén tört ki, de sokan egészen a kilencvenes évek elejéig halogatták a lépést. Amikor Coates 1996-ban belevágott a Cote d'Or című munkája megírásába, sok neves birtok még mindig csupán néhány éves tapasztalattal rendelkezett az élevage területén (a szőlőlé balesetmentes eljuttatása az erjesztő kádtól a palackig).
Szintén forradalmi változást hozott a lutte raisonée (reaktív szőlészet) elterjedése, ami sokhelyütt organikus, illetve biodinamikus kultúrává finomult mára. Szinte mindenhol szántanak, és mellőzik a gyomirtószerek illetve a műtrágya használatát. Sztenderddé vált a hozamkorlátozás, a válogató asztal használata és az ellenőrzött hőmérsékletű erjesztés. Coates summázata szerint a szőlőtől a palackig vezető út összességében egyenesebb és irányíthatóbb lett.
A Cote d'Or 1998-as megjelenése idején Clive Coates háromcsillagos rendszert alkalmazott a birtokok rangsorolására. A legfelső osztályba mindössze 5 pincészet került: Comtes Lafon (Vosne-Romanée), Leroy (Vosne-Romanée), Romanée-Conti (Vosne-Romanée), Armand Rousseau (Gevrey-Chambertin) és De Vogüé (Chambolle-Musigny). Coates most befejezett második burgundi könyvében (The Wines of Burgundy) már 17 birtok kapta meg a háromcsillagos elismerést. A korábbi ötösfogat mellett az új elit 12 tagja:
Denis Bachelet (Gevrey-Chambertin),
D'Auvenay (St-Romain),
Sylvain Cathiard (Vosne-Romanée),
Jean Grivot (Vosne-Romanée),
Louis Carillon (Puligny-Montrachet),
Anne Gros (Vosne-Romanée),
Michel Gros (Vosne-Romanée),
Michel Lafarge (Vonay),
Ramonet (Chassagne-Montrachet),
Leflaive (Puligny-Montrachet),
Guy Roulot (Meursault),
Bonneau du Martray (Pernand-Vergelesses).
A birtokok árszínvonalát Coates virágnyelven jelzi, pl. „nem olyan drága, mint a szomszédai”, „a minőségéhez képest nagyon méltányos”, de azért a legtöbbször, csak annyit ír, hogy: expensive. Aki szeret árakon szörnyűlködni, az kattintson ide. Ami az itthoni elérhetőséget illeti, nekem csupán a Leroy ugrik be a Terroirclub kínálatából. (Aki tud másról is, az ossza az infót!)
Ugyanebben a számban a Burgundián belül szerényebb adottságúnak számító Nuit-St-Georges pinot-it gruppentesztelik a kiemelkedő 2005-ös évjáratból. A 80 kóstolt burgonyból 7 kap Decanter-díjat és 10 négy csillagot. A Decanter-díjasok név szerint:
Bouchard Pere & Fils, Les Porrets Saint-Georges, Premier Cru
Domaine Chanson, Nuit-St-Georges, Villages
Domaine Jean Chauvenet, Les Vaucrains, Premier Cru
Domaine Michele & Patrice Rion, Clos de Argillieres, Premier Cru
Domaine Thibault Liger-Belair, La Charmotte, Villages
Domaine Thibault Liger-Belair, Les Saint-Georges, Premier Cru
Nicolas Potel, Nuit-St-Georges, Villages
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr47506192
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Falatka 2008.06.08. 06:45:09
Elgondolkodtató cikk!
Mert visszatekint egy borvidéki stratégiára, amivel növelni lehetett a forgalmat és az árakat.
Sok hazai átgondolni való van ezen a téren! És csak kérdésként fogalmazódik meg, hogy : Vajon a sok "ellenőrizetlen" termesztésből származó szőlő felvásárlásából lehet-e vagy hogyan lehet egységesen nagyon jó minőséget eladni? VAgy, hogy : Miért nincs nálunk saját ilyen minősítési rendszer, ahol a termesztést és a borászkodást együtt lehetne vizsgálni?
Mert visszatekint egy borvidéki stratégiára, amivel növelni lehetett a forgalmat és az árakat.
Sok hazai átgondolni való van ezen a téren! És csak kérdésként fogalmazódik meg, hogy : Vajon a sok "ellenőrizetlen" termesztésből származó szőlő felvásárlásából lehet-e vagy hogyan lehet egységesen nagyon jó minőséget eladni? VAgy, hogy : Miért nincs nálunk saját ilyen minősítési rendszer, ahol a termesztést és a borászkodást együtt lehetne vizsgálni?
Jenyei 2008.06.08. 07:57:44
Ez a 'balesetmentes' nekem nagyon furcsán hangzik ebben a szövegkörnyezetben. Nincs erre valami más magyar terminológia?
fiukapresszobol · http://fiukapresszobol.blog.hu 2008.06.08. 12:20:21
Nálunk a presszóban tudjuk, hogy kitől, honnan származik a bor.
Mindenki ismer mindenkit, még az illető is fizet a sajátjáért, ha betér egy pohárra. Mi meg szintén tudjuk, hogy jó a bor, segítünk néha művelni a területet, ha nem ad éppen közhasznú lehetőséget a polgármester.
Mondjuk régen ő is borászkodott, volt, hogy agy aszályosabb nyáron lajtos kocsival hordatta fel a vizet a szőlejébe a hegyre.
No! De aztán pár év múlva meg annyira nem lett ára, hogy a saját borával mosta el a hordóit, csak néztünk.
Azóta persze sokat fejlődött a bormarketingezés és látják itt helyben is sokan, hogy professzionális családi pincészetekben a jövő.
Akinek meg nincsen rá pénze és nem kap kölcsönt sem (Feriék, Lajosomék például) maradhatnak a hagyományos ápolásnál, csak épp nem éri meg.
Esetleg a presszó mondjuk tényleg átvesz valamennyi mennyiséget.
Azért írom, mert most szerzünk tapasztalatokat az online bortermelésben, ha ez lesz a profilunk.
Ölelünk mindenkit!
Fiúk a presszóból
www.fiukapresszobol.blog.hu
Mindenki ismer mindenkit, még az illető is fizet a sajátjáért, ha betér egy pohárra. Mi meg szintén tudjuk, hogy jó a bor, segítünk néha művelni a területet, ha nem ad éppen közhasznú lehetőséget a polgármester.
Mondjuk régen ő is borászkodott, volt, hogy agy aszályosabb nyáron lajtos kocsival hordatta fel a vizet a szőlejébe a hegyre.
No! De aztán pár év múlva meg annyira nem lett ára, hogy a saját borával mosta el a hordóit, csak néztünk.
Azóta persze sokat fejlődött a bormarketingezés és látják itt helyben is sokan, hogy professzionális családi pincészetekben a jövő.
Akinek meg nincsen rá pénze és nem kap kölcsönt sem (Feriék, Lajosomék például) maradhatnak a hagyományos ápolásnál, csak épp nem éri meg.
Esetleg a presszó mondjuk tényleg átvesz valamennyi mennyiséget.
Azért írom, mert most szerzünk tapasztalatokat az online bortermelésben, ha ez lesz a profilunk.
Ölelünk mindenkit!
Fiúk a presszóból
www.fiukapresszobol.blog.hu
Utolsó kommentek