Gál Lajosról mostanában egyre gyakrabban írunk. Az egri szőlészeti és borászati kutató igazgatója magántermelőként is szorgosan műveli 8 hektárját, és - elsősorban olaszrizling-fronton - igen figyelemre méltó borokat tölt palackba. Én gyakran ámuldozom pinot noirjától is. Most azonban egy kicsit ritkább műfaj felé, az illatos fehér küvé irányába kalauzoljuk el magunkat általa.

Amikor illatos bort kóstolok (főképp, ha magyart), általában arra figyelek, hogy a behízelgő, muskotályos illatokat követi-e a szájban is maradandó élmény, vagy a bor "megáll" az illatnál. Sok bor bukik el ezen. Csábítóan könnyű megoldás ugyanis e fajtákat csak illatra kihegyezni, aztán ráfogni, hogy ez egy női bor, azért olyan vékony és semmitmondó szájban. Gál Lajos ezt a gordiuszi csomót úgy vágta ketté, hogy kezében a kard a Tagi-dűlő olaszrizlingje volt, melyből 40%-nyit beházasított a muscat ottonel mellé. És ezt bizony nem tette rosszul, ha az eredményt nézzük.

Gál Lajos egyébként meglehetősen széles termékpalettával bír, de a borok között általában kitüntetett szerepe van annak a három küvének, melyet gyermekeiről nevezett el. A borok összeállításában a hírek szerint nevezettek személyesen is részt vesznek. Eszter bora tehát ez alapján Eszter ízlését is tükrözi. Mégsem intézhető el egyszerűen a "női bor" közhellyel, annál jóval többre predesztinálta a sors és a borász keze.

Ha a bor készítésénél az volt a koncepció, hogy az ottonel muskotályosságát és kedvességét az olaszrizling illatban komplexitással, szájban pedig struktúrával turbózza fel, akkor a koncepció szinte maradéktalanul megvalósult. A bor illata ugyanis nemcsak muskotályosan behízelgő, hanem mellé rendezett és összetett is: körte, szőlőlevél, méz, virágok, frissen tört koriandermag(!) aromái keringnek az orrban, mélyen megülve, szinte távozni sem akarva onnan. Sokkal komplexebb, mint a hagyományos illatos fajták borai.

Szájba véve tartalmas, szépen strukturált kortyot kapok. Némi alkoholtöbblet érződik és savakban egy kis hiányt is kénytelen vagyok elkönyvelni, de a bennem élő hedonista betudja ezt a 2007-es esztendő hatásának. A korty emellett szép ívű, nem ül le az illat után, hanem folytatja és kiegészíti azt. Közepes testű, élvezhető, jól iható bor ez, melynek minden "nőiessége" ellenére korrekt struktúrája és beltartalma is van. A lecsengés középhosszú, elegáns. Ha el tudnánk feledkezni az alkohol pluszról és a sav mínuszról, simán ütné a hat pontot. Így egy nyomatékos ötöst (5 pont) vagyok kénytelen bekarcolni mellé. Ötösnek viszont csillagos, hogy klasszikust idézzek.

A kép eredetije az Egri Borút honlapjáról származik, köszönjük.