Elfogult vagyok Somlóval szemben, nem tagadom. Kezdő alkoholistaként főleg villányi vörösökért rajongtam; voltunk így egy páran a 90-es évek derekán. Aztán első munkahelyemen egy ügyféltől érdekes karácsonyi ajándékot kaptam. Bornaptár volt, Jaksity György által ajánlott borokkal teli, s benne a borászok elérhetőségével. Amolyan 7x7 előzmény. Ebből néztem ki Fekete Béla elérhetőségét, és az első céltudatos pincelátogatásomra 1999. március 15-én hozzá mentem el. Meghatározó élmény volt az ott töltött pár óra.

Azóta jóval több fehérbor csúszott le a torkomon, mint vörös, mondhatni fehérboros lettem. De hogy el ne kanyarodjak Somlótól: az első, és sokáig egyetlen hárslevelű, amit szerettem szintén innen származott - Béla bácsi 2003-asa. A mostani kóstolásra előkészülvén, meglepődve konstatáltam, hogy tőle még mindig csak a 2004-es évjárat van forgalomban. Legalábbis budapesti beszerzőhelyeimen. Kicsit féltem, hogy a két friss bor mellett mit tud mutatni; félelmem alaptalannak bizonyult.

Fekete Béla Somlói Hárslevelű 2004

Kidugózás és pohárba töltés után az első, ami szembe ötlik: az olajos mozgás. Sűrű, lassan lecsorgó, aranyló bor. Illata mézes, kicsit parfümös, de itt valami kellemes női parfümre gondoljunk, semmiképp se pacsulira. Melegedéssel felbukkan egy törökmézes vonal is, édes fűszerekkel, talán a kardamom a legintenzívebb benne. Ehhez képest a korty csontszáraz. Ráadásul kifejezetten sós, ásványos. Korát meghazudtolóan lendületes, a 13-as alkohol mellett savak is vannak rendesen. Nem túl izgalmas a korty, alapvetően a minerális ízek dominálnak, mellettük a gyümölcsös, mézes jegyek nem tudnak kibontakozni. Közepesen hosszan búcsúzik a bor, és másnap, sőt harmadnap is még vidáman él. 2003-as párjához komplexitásban, harmóniában nem ér fel, de a szépséget nem vitatom el tőle. Hat pont.

Györgykovács Imre Somlói Hárslevelű 2006

Megijedtem. Első szippantásra ugyanis erőteljesen agyagos, pörkölt mogyorós illat szállt ki a pohárból. Majdnem felhívtam alföldi merlot-t, hogy rést találtam a pajzson. Szerencsére nem tettem, ugyanis fél óra múltán nyoma sem volt ezeknek az illatjegyeknek. A helyüket először zöldalma vette át, majd kis idő elteltével megérkeztek a fajtajellemzők is: hársvirág, kis lépes méz. Lassan felesleges ezt külön megemlíteni: mindez visszafogott volt, semmi harsányság. Kóstolva a bor inkább somlai, mint hárs. Azonban most leginkább a sztereotip Somló jelent meg: sok sav, kis karcosság. Meg rengeteg ásvány. Kő a kövön. Nekem már-már túl sok is. Amit hiányoltam: a fajta játékossága nem mutatkozik meg a borban. Ráadásul, ami bobnál a lecsengésben finom kesernye volt, az nálam most inkább csak savanya. Az idő múlásával pedig nem lesz harmonikusabb ez a tétel, sőt, egyre inkább eluralkodik rajta a fogzománcot megkaparó savas érzet. Így most lecsúszott a tehetség alá ez a bor, négypontos mindössze.

Tornai Grófi Hárslevelű Top Selection 2006

Félszáraz bort adott a Grófi dűlő 2006-ban, 10 gramm cukor maradt a borban. Ami szép, szalmasárga színben tündöklik a pohárban, zöldes bevillanásokkal kísérve. Ennek a tételnek is olajos a mozgása. Az első szippantás visszafogottságról árulkodik – a nem túl intenzív, ásványos, kovás illat mögött grépfrútot vélek felfedezni. Ahogy melegszik a pohárban a bor, úgy lesz ez a trópusi vonal erőteljesebb, s egy kis virágcsokor is előkerül. Lusta, kicsit lapos a korty, főleg ha hagyjuk túlmelegedni a bort - túlhűtve tetszett legjobban, akkor az édes érzet jobban a háttérben maradt. Érdekes módon ennél a tételnél a sós ízek nem jelentek meg, az összkép leginkább egy mediterrán gyümölcssaláta, citrusos öntettel meglocsolva. Lecsengése elég rövid, kicsit édeskés. Hol korrekt, hol már-már tehetséges bor volt a poharamban, hőfoktól függően. Mivel másnapra a tehetség, izgalom elmúlt, így erős 4 pont a végső verdikt.

Maradunk még Somlón a következő körben is.