Nemcsak Montalcinóba ütött bele a sistergős ménkű, hanem a szomszédvárat, Montepulcianót is eltrafálta. A kórtörténet is hasonlóan alakul, a Brunellopoliból már ismert TTB (Alcohol and Tobacco Tax and Trade Bureau) a montepulcianóiakat szintén sárga lapos figyelmeztetésben részesítette. Konkrétabban: a TTB az amerikai kikötőkből nem engedi tovább a vino nobile di montepulcianókat, mert nem kaptak kielégítő választ arra a kérdésre, hogy tényleg délolasz szőlők levével szaporítják-e a vino nobilét. Amennyiben így volna, akkor ez a fogyasztók félrevezetése, és a TTB egyik fő feladata ennek megakadályozása. (A montalcinói botrány egyébként azóta elcsitult, elsimították; lassanként a legfeketébb bárányról is kiderül, hogy lélekben hófehér.)

A talán legismertebb montepulcianói birtok, az Avignonesi belga kézre került. A borászatot alapító Falvo család eladta többségi részesedését Virginie Saverys asszonynak, aki a Compagnie Maritime Belge NV igazgatójaként kuporgatta össze a borászatravalót. A Falvo család 10 százalék részesedést tartott meg magának, és a következő 5 évben is Alberto Falvo igazgatja a birtokot. Az Avignonesi a méltán népszerű normál Vino Nobile di Montepulciano mellett rendkívüli években egy Grandi Annate Riservát is készít, ami borvidék egyik zászlóshajója, a vin santójuk (édes fehér) pedig egyenesen legendás (a 2000-ben piacra dobott 1990-est a Wine Spectator 100 ponttal honorálta). Én a sima vino nobiléjukat többször is kóstoltam, nem rossz, de nem is kiemelkedő, a Desiderio nevezetű merlot-juk szép munka, de ebben az árkategóriában nagy a tülekedés.