Azzal a programmal tettem be a lábam a Borfaluba a múlt héten, hogy a nemrég megfogalmazottaknak megfelelően igyekszem kevésbé ismert és kevésbé sztárolt borászokat és pincészeteket látogatni egy pohárka erejéig. (Ez persze csak nagyon kis részben sikerült, sok sokkal ismeretlenebbet is felkereshettem volna.) Egy ideje nem nagyon kóstolok, inkább iszom, ezért belőttem a határt tizenötre. Mindenütt az elvben jobbak közül kértem valamit, csak egyet. Így jött ki a 15/15.
1. Pálffy Olaszrizling 2006. Feljövőben lévő kispince Köveskálon, a Balaton-felvidéken. Tartalmas, fajtajelleges, minerális olasz, nem túl bonyolult karakter, illatában csipetnyi bizonytalansággal, ezzel együtt érdemes figyelni rá.
2. Font Ezerjó 2007. Ebben az évjáratban nem készített válogatott ezerjót az alföldi pince, de a válogatatlan is finom. Élénk, gyümölcsös illat, növényes beütésekkel, finom savak, üdítő, frissítő, jóleső bor, sokkal élvezetesebb, mint holmi biztonsági játék.
3. Wekler Hárslevelű 2006. A politikus hírhedt telepítései termőre fordultak Tolnában, ha jól tudom, ez a bor díjakat is kapott. Nem nyűgözött le, furcsa édességet találtam az illatában. Teste tisztességes, ízei rendezettek, ítéletet később mondok a borászatról, egy példány fél deciliterje ehhez kevés.
4. Ikon Chardonnay 2007. Chardonnay-t kértem, ehhez képest 2004-es chardonnay-irsai küvét akartak nekem tölteni, nem hagytam. Konyári János reduktív vonalon képtelen hibázni, annak, ami, ez a 2007-es is tökéletes. Könnyed, jó ízű nyári bor.
5. Palota Borház Smaragd Kéknyelű 2006. Szúrós, unalmas illat, jelentős savak, más semmi. Elsőre. Néhány perc után kezd összeállni, rokonszenves ásványosság is mutatja magát, de a harmóniát és az eleganciát nem ismeri.
6. Varga Aranymetszés Olaszrizling 2006. Éppen olyan, mint hónapokkal ezelőtt, több, mint korrekt, már-már tehetség. Tiszta illatú, ízletes, kiegyensúlyozott. Nem váltja meg a világot, nem is akarja.
7. Varga Árpád Ó-Rajnai Rizling 2006. Az alföldi termelők egyik legjobbjának e presztízsborával bajban vagyok. Kedves olvasónk közreműködésével még télen hozzájutottam két palackjához. Az elsőt megittam, nagyon ízlett, írni akkor nem tudtam róla. Aztán néhány hete kibontottam a másikat, hogy na most – erre formán kívül teljesített. A borfalusi kontroll sem jött be, kócos, érdektelen volt az a három korty. Nem adom fel.
8. Ludányi Pinot Gris 2006. Ludányiék mátraaljai pincéjét már a 90-es évek második felében ismertem, aztán kikerült a homlokteremből. A 2006-os szürkebarátot ajánlották. Bejött. Orrban komplex, szájban gerinces. Olcsóbb verzióban a fajta buta gyógynövényességnél többet nem mutat, ez azonban igen. Van benne vitalitás is.
9. Tornai Apátsági Furmint 2006. Általában nagy rajongója vagyok a pince hipermarketes borainak – különös tekintettel a hárslevelűre –, ám válogatásaikhoz eddig nem volt szerencsém. Ez a furmint lenyűgözött ebben a mezőnyben. Tiszta illatú és ízű, gazdag, zamatos, perfektre faragott gerinccel, moderált hordóval, szép lecsengéssel. Muszáj lesz behatóbban megismerkednem vele. A nap bora.
10. Fekete Béla Hárslevelű 2004. Fekete Béla a nyolcvansok évével maga állt a standjánál – oldalán feleségével –, azt mondta, kint van elejétől végéig. Ez igen. A 2004-es hárslevelű olyan volt, mint a Fekete-hárslevelűk általában, illatában árnyalatnyi bizonytalansággal, ízeiben rengeteg zamattal. Nagy test, rétegzettség, Somló.
11. Szeremley Kéknyelű 2004. Jobban jártam volna, ha rizlinget kérek. Nincs jó passzban ez a négyéves kéknyelű. A virágos-élénk fázison túl, a tartalmas-éretten innen. Az is lehet, hogy egyszerűen csak nem sikerült. Savas, kemény, értelmetlen.
12. Laposa Somlai Rizling 2006. Egészen kiváló bor. Illatában balanszírozottan randevúzik a gyümölcsösség és a mineralitás, savai szépek, élvezetesek, zamatoknak nincs híján, finom és dinamikus, strukturálisan egészségesebb nem is lehetne. A nap bora 2.
13. Etyeki Kúria Chardonnay 2006. Illatban kellemes, de több mélység kellene, ízben pláne több, okosan elkészített fehérbor, nem különösebben emlékezetes.
14. Maurus Rejtelmek Chardonnay 2006. Egészen más, mint az előző, érthető módon, de ebből meg az élénkséget és a harmóniát hiányoltam. Illatilag és ízileg egyaránt.
15. Kőporos Chardonnay 2006. Az egri pincéről ugyanaz jut eszembe, mint Ludányiékról, a 90-es években már itt voltak, még mindig itt vannak, de áttörés sehogy sincs. Ezzel a chardonnay-val sem fog összejönni. Chardonnay-s chardonnay, hibája nincs, de olyan erénye sem, amely egy teljes palack okvetlen magamhoz vételére csábítana.
+1. A legvégén összefutottam összesen három alkesz kollégával, távozóban, versenyen kívül mintegy. Gál Lajos standjánál kóstolgattak, és ha már ott voltam, meg lettem kínálva én is a 2007-es Tóbérc olaszrizlinggel. Ízlett, lesz belőle valami.
Utolsó kommentek