Csütörtökön estére érezhetően megnőtt a tömeg a Várban. De még elviselhető mennyiségű ember közt forgattam a poharam. A cél, mint minden borfesztiválon, az volt, hogy az amúgy ritkábban poharamba kerülő pincészetek borait kóstoljam meg. A végeredményt látva: megint csak részsikert értem el. Ennek ellenére sok szeretettel nyújtom át a saját szubjektív ajánlómat.

A Zwack-standon a Somlói Apátsági Pince 2007-es Hilla cuvée-jét vétek kihagyni. Tavalyi társánál picit több maradékcukor maradt benne, ennek ellenére igazi somlai bor: ásványos, lendületes. Ugyanit remek Buttler pinot lehet kóstolni, a 2005-ös évből.

Miklós Csabánál meg lehet kóstolni a nálunk is dicsért chardonnayt, meg lehet nézni az ezerjó különböző arcait (félédes Ezredes, vagy 90 gramm maradékcukorral készült Nirvána), de leginkább zöldveltelinit érdemes kérni – és punktum. Ha arra járnak, ne hagyják ki a Maurus pince ezerjóját se!

A tokaji kispincék közül Balassa Istvánét is meglátogattam – ha már ott voltam, egy gyors furmint kóstolót is abszolváltunk. A Király furmint markáns, a Mézes Mály behízelgő, a Betsek pedig igazi nagy bor.

Lenkey Géza száraz borai számomra az est meglepetései: csontszáraz, mégis jól iható furmint került a poharamba 2005-ből, még annál is markánsabb, magas savakkal rendelkező birtok hárs szintén abból az évből. Az évjárat 9hl nevű szülötte a kát fajta mellett sárgamuskotályt is tartalmaz: érdekes volt, hogy ennek fajtajellege mennyire kordában van tartva. A 2004-es kései szüretelésű, mégis száraz hárs nálam az est bora lett. Erről majd a hársas utazásaim során megemlékezek – kíváncsi vagyok, hogy szerepel, ha nem kóstolómennyiségben fogyasztom.

Mini versenyt rendeztem két 2006-os chardonnay-vel: egy pultnál lehet ugyanis Sauska és Árvay borokat kóstolni. Utóbbi magasan nyerte ezt a versenyt; a villányi bort a fa megette. Érdemes volt a két Árvay furmintot (Köves és Istenhegyi) is összenézni, hogy újfent kiderüljön: hiába szép az előbbi, az Istenhegyi most Magyarország legszebbjei közé tartozik. A Sauska kadarkát nagy testűre hangolták – aki ezt szereti, az lelkesedjen érte; nekem inkább a villányi 7-es cuvée lett tőlük a kedvencem.

Németh Attilánnál beszélgettem egy jót – ezt a Cserepes cuvée jól kíséri. Érdekes a 2007-es syrah is nála, véletlen keveredett a tőkék közé ez a fajta, de ha már ott van, szűrt belőle a borász egy fűszeres, kellemes bort. Amiben azonban Attila verhetetlen, az a sárgamuskotály: a Hanna névre hallgató cserepesi fajtabor csodálatos.

A St. Andreánál Lőrincz Györggyel beszélgettünk a fogyasztókról, és az ő ízlésükről. Arról, hogy a szűretlen pinot-kat mennyire nem sikerült elfogadtatni velük – ezért most folyamatosan újra szűrik és derítik azokat. Szerintem a kis palackszámú tételekért kár. Beszélgetés közben persze mi sem pinót szürcsöltünk: Gyuri büszkén mutatta a Ferenchegy első kékfrankosát. Tanninos, friss, húsos bor, engem jobban levett a lábamról, mint a gyümölcsösebb, kedvesebb tóbérci. Két Áldást is össze lehet náluk vetni: bár a 2006-os sokkal kerekebb, én a még mindig fésületlen 2005-öst preferáltam.

A fesztivál legjobb kadarkáját a szekszárdi Eszterbauer pince standjánál ittam: a 2006-os bor fűszeres, könnyed, mégis tartalmas. Elégedettségemet látva a kóstoltató srác előhúzott egy 2007-es verziót is a fajtából: jól tette, jól jártam vele is. A Tüke nevű bikavér szintén figyelemre méltó, a Tanyamacska névre keresztelt pinot-nak a neve telitalálat - a bor kevésbé bűvölt el. A Mesterünk cuvée pedig egy nagyobb testű bordeaux-i házasítást rejt: cabernet-k és merlot alkotja.

Luka Enikőt eleddig valahogy sikerült elkerülnöm. 2006-os merlot-ja cseres, tartalmas, ám számomra nem átütő. Azonban a Szívhez közel névre hallgató házasítás pompás, kerek bor képét mutatja.

Ráspinál zártam az estét – a merlot-ja pazar, a 2005-ös öreg tőkék kékfrankos lecsengése pedig hazáig kitartott.