A furmintok után/közben muszáj volt már egy kis vöröset innom. Nemrég vettem egy vegyes hatos kartont az új St. Andrea dűlősekből: a válogatás két kékfrankosát érte el így végzete dugóhúzó által. Az egyiknek alighanem jót tett volna, ha békén hagyom még egy darabig, bár így is igen jólesett. A másik viszont azt mondta, épp jókor nyitottam rá, bár az is lehet, hogy ezt a palackot a jövőből küldték vissza csak most, csak nekem.

St. Andrea Ferenchegy Kékfrankos 2006

Egerszalók Ferenchegy dűlőjének terméséből 2880 palack bor készült. Tudomásom szerint ez az első évjárat, mikor a Tóbércnek párja akad. Október 18-án szüretelték, 13 hónap fahordós érlelést kapott. Hatos sav, 13.5-ös alkohol és közel huszonnyolcas extrakt. Végre egy magyar honlap konkrét adatokkal. Derítetlen a hátcimke szerint. A Bortársaságnál hatos kartonban 18900 Ft (vegyes is van), szeptembertől palackonként is megvásárolható lesz.

Elegáns, sötét meggyszínű. Sűrű csíkokat rajzol a pohár falára, és nem siet onnan lejönni, ám lomhának azért nem mondanám. Illata inkább visszafogott, nem árad a pohárból. Málna és kakaós piskóta a mosolygós része, kihűlt hús tyúkhúslvesből a kevésbé kedveskedő vonal. Néha befülled és csak pörkölt kakaóbab jön, de időről időre újra megnyílik, hol egy kis gombásság, hol némi savanykás meggy kedvéért. Érdekes.

Szájban elsőre a nagyon élénk, kissé rakoncátlan savai tűnnek föl. Már-már olyan pajkosan rendetlenkednek, mint egy fiatal Orsolya-borban. Ízében hamisítatlan kékfrankos: friss és befőtt meggy, cseresznyebefőtt meg annak leve, persze nem olyan édesben. Pici zöldesség is bújkál benne. Teste kékfrankosra jellemzően karcsú és feszes. A végén a tannin kicsit belehúz, a lecsengésben az alkohol viszont alaposan lehajráz mindenkit. Nem állt még igazán össze, szívesen megnézném egy év múlva, ugyanis izgalmas tehetségnek tűnik. Most erős 5 pont.

St. Andrea Tóbérc Kékfrankos 2006

Ez már a harmadik évjárata ennek az egerszóláti dűlőnek. 2003-ban még csupán 482, ebben az évjáratban már 2626 palack készült belőle. Két nappal korábban szüretelték, mint a Ferenchegyet, ugyanúgy 13 hónapot töltött hordóban. Sav 5.7, alkohol tizennégy, extrakt közel harmincegy. Szintén derítetlen. A Bortársaságnál ugyanúgy, ugyanannyiért kapható, mint a másik kékfrankos.

Ugyanaz a szép mély meggyszín, talán egy fél árnyalattal sötétebb. A csíkok a pohár falán kevésbé sűrűek, és kicsit lassabban is rajzolódnak. Orrban jóval intenzívebb, elsőre fülledt. Cukrozatlan szilvalekvár mellett erdei gomba párolódik, néha határozottan érezni a vargányát. Máskor érett eper, és a kakaó sem maradhat ki. Néha egy kis füstösség is jön a pohárból.

Szájban határozottan érettebb benyomást kelt, mint a Ferenchegy. Kevesebb és kerekebb a sav, gömbölyűbbek a tanninok. Szép gyümölcsök fedezhetők fel ízében: málna, érett meggy és cseresznye. A korty második felében jön némi kakaó és cseppet kezd húzni a tannin. Nekem úgy tűnik, mintha most lenne a csúcsán vagy egy kicsit túl azon, nem érzem benne az erőt, hogy innen felfelé menjen. Szép bor, de hiányzik belőle a vibrálás, a rendkívüli izgalom ami igazán emlékezetessé tehetné. A 6 pont persze így is bőven megvan.

Azt azonban mindenképp meg kell említenem, az sem lehetetlen, hogy egy dugónak köszönhetően időgépbe kerültem.

Ahogy a képen is látszik a dugó nem zárt tökéletesen, és a kapszula alatt is volt ennek bizonyítéka némi balzsamecet formájában. Bontáskor meg is ijedtem rendesen, ám mivel nem volt hibás a bor, így nem vittem vissza. Az viszont nem megy ki a fejemből, hogy könnyen lehet: én most azt kóstoltam, milyen is lesz ez a bor mondjuk három év múlva. Bizony, egy ötéves kékfankostól ez igazán nem rossz teljesítmény.