Néhány hete repülőbalesetben elhunyt a legizgalmasabb francia borászok egyike, Pouilly legmagasabban jegyzett termelője, Didier Dagueneau. Hogyan másképpen elékezhettünk volna rá tisztességesebben, mint egyik illusztris bora kibontásával és elfogyasztásával?

Sancerre és Pouilly hiányzik a borbarát magyarok érdeklődésének homlokteréből, pedig nagyon ott van a spiccen. Nem kérdés, a legtöbbet ott hozzák ki a sauvignon blanc-ból – sokkal többet, mint a hazai vagy most már új-zélandi SB-ken is iskolázott íny gondolná –, erről nemrégiben próbáltunk is elmondani valamit, miután A. Móri Leányka személyesen is szétnézett arrafelé. Akkori ivászatunk első számú sztárja éppen Didier Dagueneau volt, akinek nemcsak borai átütőek és magasan árazhatók, ő maga is fölöttébb egyedi alakja az egyetemes kultúrának. Vagyis hát csak volt, sajnos.

Néhány nappal halála után kisebbfajta borozásba bonyolódtunk AML-lel, a végén került elő a palack, amely 2004-es Les Jardins de Babylone-t tartalmazott. Ez a bor nem Pouillyból származik, hanem Juranconból, és nem száraz, hanem édes. Sokat nem tudunk róla, az internetes világhálón sincs érdemi információ, ha minden igaz, Dagueneau egy barátjával közösen készítette a kevésbé ismertek közé tartozó kis délnyugat-francia borvidéken. Juranconban két szőlőfajtából szűrnek borokat, gros mansengből és petit mansengből, előbbiből szárazakat, utóbbiból – amelyet novemberig-decemberig kint hagynak a tőkéken töppedni – édeseket, úgyhogy petit manseng lehetett a Les Jardins de Babylone alapanyaga. A Jurancon Franciaország egyik legjellegzetesebb fehérbora, mondja a Johnson–Robinson.

A Dagueneau-terméket különös üvegbe töltötték, akkorába, mint egy 0,75-ös, pedig csak 0,5 literes, vastag és nehéz. Színes címke, 12-es alkohol.

Aranysárga-zöldes, fiatalos szín, oxidáltságnak nyoma se, fiatalos. Elsőre gazdag, kicsit szúrós illat, gyümölcsös, ásványos, szénás. Később tisztul, harmonikusabb lesz. Ízben viszont az első pillanattól nagyszerű. Testben nem kicsiny, ám arányos. Gyümölcsös ízkavalkád, finom savakkal. Krémes és lendületes egyszerre, hosszú, kristálytiszta utóízzel. Semmiből sincs benne kevés, semmi sem lóg ki belőle. Más, mint a férfiasabb Tokaj, más, mint a hömpölygősebb Sauternes, tényleg van saját, nehezen szavasítható karaktere. Nem telik el vele az ember az első pohár után, kéri a következőt. Az mondjuk annyi, mint 8 pont.

Didier Dagueneau pedig nyugodjék békében, erősen reméljük, amit felépített, nem jut ebek harmincadjára.