Hadik András néven új szerző mutatkozik be a MA e-hasábjain. Szűzposztjában legszűkebb szakterületével, a rajnai rizlinggel foglalkozik. Épületes szórakozást!
A rajnai rizling mint borfajta Magyarországon eléggé háttérbe szorult. „Nagy" bort ebből a szőlőfajtából még senki sem készített. Sőt. Általában lehangoló a hazai mezőny, mint ahogyan arra azt több kóstoló is rámutatott (Wachaui ébresztő - Újmagyar Rizlingsiralom). Magyar Rajnai soha sem volt képes előttem áttörni azt a határt, ami a függőség kialakulásához kell. Sem az általam annyira kedvelt petróleumos illatvilágot, sem az osztrák és német társaikra jellemző elképesztő mineralitást nem tudták eddig hozni, ehhez képest viszont rendre alkoholtúlsúlyos, fogkőoldó savú, vagy csak egyszerűen érdektelen italok voltak, amihez hozzájutottam. A fajta lelkes fogyasztójaként sokat gondolkodtam azon, mi lehet a magyar borok viszonylagos jellegtelenségének oka. Rossz klón? Más talaj? Nem tudni. Tény mindenesetre az, hogy a rajnai rizling világfajta, de mint ilyen, szemben az összes többivel, Magyarországon még nem villantott (akad olyan magyar cabernet, merlot, chardonnay vagy pinot noir, amelyik állja a próbát nemzetközi összehasonlításban, rajnai viszont nincs).
Külön gondot jelent az alkoholtúlsúly. Ma a nagy borok alkoholtartalma Magyarországon elviselhetetlen mértéket öltött: 13,5% alatt szinte nem is találunk hét-nyolc pontos borokat a vörös mezőnyben, de a tokaji száraz fehérek jó része is óriási alkoholtartalommal bír. Ezt lehet hogy a kóstolásnál nem tartjuk zavarónak, de ha valaki egyedül iszik meg egy üveget, mégis az lesz. Ezzel szemben a világ nagy Rajnai Rizlingjei között sok olyan van, amelynek alkoholtartalma nem több mint 7%. Igaz, ezek nem is szárazak. De a német száraz mezőnyben is vannak remek borok 12% alkoholtartalom körül vagy az alatt. Magyarországon miért nincs? A klímára fogni az egészet szerintem leegyszerűsítés, mivel eddig félszáraz- félédes vagy édes Rizling kategóriában sem készült el Magyarországon a némettel összevethető jellegű bor – pedig így még 22 fokos szőlőből is lehet humánus alkoholtartalommal bort készíteni, ha van mellette 40-80 gramm maradékcukor.
Egy szó mint száz, a dilemmát megoldani nem tudom, de gondoltam, a Pannonhalmi Apátság nálam felgyülemlett Rajnai sorozatának kivégzése alkalmat adhat arra, hogy megvizsgáljuk: mennyire bírja a fajta az idő vasfogát, mennyire konzekvens a pincészet stílusa és egyáltalán van-e pannonhalmi rajnai karakter? A következő eredményre jutottam:
Rajnai Rizling 2007
A palack csavarzáras(!), ami Magyarországon sajnos még szokatlan, de a képzett vásárló tudja, hogy ezzel csak jól járhat. A bor ugyanis semmilyen esetben sem lesz dugós. Már a szín is sejteti, hogy itt bizony a teljesen reduktív vonallal találkozunk. Illata rizilinges visszafogottságban fehér húsú őszibarack (Mariska), finom lehelletnyi rózsaolaj, enyhe citrusosság, határozott savak, az ízérzet teljesen száraz, nagyon kevés széndioxiddal (több jobb lenne) utóíze végén érthetetlen, de szerencsére nagyon-nagyon enyhe kukoricás jegy. Leginkább egy friss osztrák Rizlingre emlékeztet. Egy héttel későbbi kóstolása (a már megbontott palackból) nem volt túl biztató, a gyümöcsösség elillant, maradt a citrusos-citromos savasság. De ezt unfair volna egy reduktív bor kóstolásánál felszámítani, ezért az első élmények alapján erős öt pont felső határán.
Rajnai Rizling 2006 hordós
Sokkal melegebb illatokkal lép fel, mint az előző. A finoman égetett hordó nem tolakszik, de egyértelműen érezhető. Enyhe benzinszag visszafogott gyümölcsösség. Vakon nem biztos hogy kitalálnám a szőlőfajtát. Savai kevesebbnek tűnnek de mégis csípősebbek, ettől sajátos élénkséggel lép fel a bor. Nagy testű, hömpölygő. Ennek ellenére értelmezés kérdése, hogy a test mitől is jó. Aki a Chardonnayt szereti az ezt is szeretni fogja. Én kevésbé. A végén itt is kukorica és enyhe kesernyésség. Négy pont. Egy héttel később visszakóstolva a bor értékeit töretlenül őrizte, sőt már-már lágyult is.
Rajnai Rizling 2005
Az előzőekhez képest már-már száraz szamorodni színű, enyhén muffig illattal. Később egy melegebb és nem kellemetlenül kénes termálfürdő emlékei sejlenek fel. Aztán a petróleumszármazékoké is. Kis szénsav is érződik. Ízben nehezen értékelhető, kesernyés, a savak is külön életet élnek benne. Mennyivel jobb lett volna, ha van benne még 5 gramm maradékcukor. Három pont. Egy héttel később visszakóstolva max. kettőt érdemel.
Rajnai Rizling 2004
Előzőnél világosabb szín, szép petrolos illat. Végre. Ez az, ami lebilincseli a fajta kedvelőit. A savak határozottak, de egyben vannak. Ízben puliszkás beütés, de nem kellemetlen. Később ez átmegy pirított mogyoró és mandula irányába. Csócsálható test, izgalmas. A bor egyáltalán nem tűnik elöregedőnek. Egy héttel később a bor teljesen egyben van, jól élvezhető. Öt pont.
Összefoglalva: A pincészet hasonló jellegű, megbízható sorozatot produkált. Némi aggodalomra ad okot a kukorica-puliszka ízvilág, de nyomatékkal hangsúlyozom, ezek a jegyek nem agresszíven jelentek meg. Jó volna tudni, miért a legöregebb borban található meg a leginkább a fajtajelleg? A fahordós változat szerintem zsákutca. Mindenképp ajánlott volna enyhe szénsavval tölteni ezeket a borokat. Kíváncsi volnék egy félszáraz változatra is, szerény véleményem szerint a Rizling savai ekkor lennének a legjobban élvezhetőek. Hogy így van-e, döntse el az olvasó.
Utolsó kommentek