Szabó Zoltán első generációs termelő Hosszúhetényben, két hektáron gazdálkodik ennek a honlapnak a tanúsága szerint, és most már két rajnai rizlingje is kapható Budapesten, amelyekről írnom kell egy rövidet hosszú, gézacentrikus hallgatásom után.

Azt nem kezdem el megint fejtegetni, mennyire szeretem a rajnai rizlinget, sok mindenről gondolok egészen mást, mint mondjuk öt évvel ezelőtt, kedvenc vörösfajtámról, a pinot norirról például hihetetlenül nagyon, kedvenc fehérfajtámról viszont csak módjával. Az alap ugyanaz, és csak örvendezek, amikor újabb és újabb árnyalatokkal színesedik a kép. Akkor meg még inkább, ha igazán ízletes és szeretere méltó magyar rajnai rizlingekkel hoz össze a sors, mert kevés van ezekből, akárki akármit, nekem eddig csak a 2004-es és a 2006-os pannonhalmi meg a 2006-os Légli ízlett fenntartások nélkül, azok voltak igazán rizlingesek.

Szabó Zoltán kétféle rizlinget készített 2006-ban, egy botritiszes-hordóválogatásosat meg egy anélkülit, hogy nekem melyik jött be jobban, mindjárt kiderül. Az Andrássy úti Alexandrában vettem őket, az úgynevezett sima 0,75-ös palackban van, és 1500 forintba került, a szelekció félliteres, és 2900 Ft-t kellett adni érte.

Nem bírtam magammal és a felfokozott kíváncsiságommal, első este botrytis versiont bontottam. Szeretek nyitottnak lenni, ehhez a borhoz kellett. Mélyebb sárga a színe, karakteres az illata. Harsog benne a botritisz, alig bújik ki alóla más. Csak ha telik az idő, akkor. Szájban nagy test, rengeteg alkohol – 16,4 keletkezett a borban, amely nem volt hajlandó abbahagyni az erjedést –, kíméletlen szárazság. Csíp a végén a szesz. Méretes darab, vannak benne izgalmak bőven, tiszta ízű, markáns, erőszakos, a harmóniát ellenben hírből sem ismeri. Nem nagyon lehet hova tenni.

Aztán eszembe jutott, mi ez: a legjobb száraz szamorodni, amit az utóbbi években kóstolhattam. Csakhogy hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy a száraz szamorodni zsákutca, mert a botritisz karizmáját muszáj maradékcukorral ellenpontozni. Édesen és kevesebb alkohollal nyilván többet mutatna ez a bor is. Ha be kell sorolni, 5-6 pont, nagyjából.

Másnap következett a másik, és milyen jó, hogy nem fordítva. Tükrös halvány arany, kevés zöldes árnyalatokkal. Perfektül rizlinges, élénk illatok, barackosan-virágosan, élettelien, kis ásványossággal, a legjobb németekhez-osztrákokhoz képest csak a csipetnyi szénsav hiányzik, de ez a legkevésbé sem baj, nem kell, hogy egy az egyben olyan legyen, mint azok. Testileg ez sem filigrán, de kifinomult savak és rétegzett zamatok tartják egyensúlyban. Mindene arányos, mindene a helyén van, utóíze hosszú, élénk, üde. Lendületes és rokonszenves bor, itatja magát, képtelenség nem tölteni még egy pohárral, amíg van belőle. Noha nem árt az óvatosság, 14-es az alkoholja, a palack felétől érzi az ember erősen, nem érzékszervileg, hanem benne a fejében.

Nagy felfedezés, nagy öröm. Vissza is mentem az Alexandrába, még három üveggel volt belőle, megvettem mindet. Azt mondták, tudnak rendelni, ha van rá igény. A 7 és a 8 pont között jár félúton, de mivel elszaladt velem a lelkesedés lova, utóbbit szedtem vastag betűkkel.