Olyan borokról, pincékről szól ez a háromrészes kis sorozat, amelyek nincsenek benne a magyar borászat, vagy inkább forgalmazás fősodrában. Erre próbálok sután utalni a címben, remélem, senki nem érzi majd sértőnek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy utána kell járni ezeknek a boroknak. A hipermarketekben vagy a sarki boltban már csak a mennyiség miatt sem valószínű, hogy a közeljövőben találkozunk velük. A kezdő alkesz könnyen lehet, hogy még nem is hallott róluk, a haladó alkesz talán már járt is náluk. Tavaly mindhármuktól kóstoltam olyan kiemelkedő bort, ami a listámra is felkerült, ezért most egy cseppet alaposabban körbekóstolom őket. Elsőként Nyúlra látogatunk.
Ha terminológia alkotói babérokra törnék, akkor komolyan mondanám, hogy a Szél Fiai Celláriumban interterroir borok születnek. Nyúl község szőlőhegyén található a fogadó és pince, ahol Prisztóka Tibor borait készíti. A kísérletező kedvű ugyanakkor racionális gondolkodású vincellér több jól bevált helyről is vásárol szőlőt a saját termés mellé, a szortiment bővítésére. Mai öt borom alapanyaga három borvidékről származik: Badacsony, Sopron és természetesen Pannonhalma-Sokoróalja. A hasonló méretű pincéknél nem szokványos dolog - vagy legalábbis nem gyakran tudunk róla - hogy a szőlő és a pince ilyen távol legyen egymástól. Inkább a nagyobbaknál szoktuk ezt meg: gondolok itt mondjuk egy Hilltopra a jobb vagy egy Promontorborra az elrettentőbb példák közül. Pedig ez a távolság nem jelent feltétlenül problémát - mondja a borász, és a borai ezt igazolják. A vörös szőlőt például a bogyózást és darálást követően utánfutón lévő kádakba vödrözik. Kap egy kis ként, a felületét beoltják fajélesztővel, légmentesen lezárják, és egy kis széndioxidot is nyomnak a kádakba. A kétórás út a pincéig gyakorlatilag az erjedés kezdete. Ilyen egyszerű ez.
Az erjedéssel egyik kedvenc témámhoz érkeztünk: a fajélesztő vs. vadélesztő kérdéskörhöz. Kicsit olyannak látom ezt, mint a pártszimpátiát. Mindkét oldal meg van győződve saját egyedül üdvözítő igazáról, és persze arról, hogy a másik téved, rossz úton jár vagy legalább hazudik. Prisztóka Tibornak is igen sarkos véleménye van erről (inkább kérdezzék személyesen), ő mindenesetre fajélesztőt használ. Kétfélét: egyet a fehérekhez, egyet a vörösökhöz. Azt viszont nem mondhatnám, hogy ez a boraira bármiféle uniformizáló hatással lenne. A belémoltott sztereotípiák alapján első látogatásomkor a borokat kóstolva, egyediségüket, különbözőségeiket ízlelgetve biztos voltam benne, hogy ezek vadélesztővel erjedtek. Bizony, a dolgokat nem lehet mindig szépen felcimkézve ilyen vagy olyan előregyártott kategóriákba tuszkolni. Van mikor kénytelenek vagyunk új dobozt hajtogatni, vagy hagyni a fenébe az egész felcimkézősdit. A Prisztóka-borok ilyenek: külön dobozt és cimkét érdemelnek.
Szemelt Rizling 2007
Nyúli olaszrizling. Előző évjáratát kóstoltam az olaszrizling-panoráma végén. Éreztem, hogy hasonlóak, ám akkor döbbentem rá igazán mennyire is, mikor a lentiek megfogalmazása után visszaolvastam saját leírásom a 2006-osról.
Aranysárga a halványabb árnyalatból. Illata elsőre inkább visszafogott, virágos, kőfalas. Egy kis melegítéssel és forgatással mindezek mellé egzotikus gyümölcsök is előcsalogathatók a pohárból. Mangó, kivi, ráadásként linzertészta, meglepetésként zsenge édes ropogós sárgarépa. Időnként egy kis finom fűszeres, gyógyfüves likőr.
Szájban elsőre a határozottan sós és az érett gyümölcsös zamatok ellentétének harmóniája ragadja meg a kóstoló figyelmét. Nagyon tartalmas, zamatos. A savak szépen, jóízűen teszik a dolgukat, a magasság és a szélesség remek arányban van. Felfedezhető egy izgalmas, szokatlan mentás ízjegy benne, ami a korty második felében átcsap cserességbe. Utóízében minden eddigi benne van, időznek is még rendesen. Örülhetünk ennek, bár a cseresség búcsúzhatna csendesebben. Nem egy sablonos olaszrizling, nekem mégis vagy éppen ezért tetszik. 6 pont.
Pinot Blanc 2007
A szőlő itt már messzebbről érkezett a pincébe: a Szent György-hegyen, a Raposka dűlőben termett, a hasonló nevű kis falu közelében. Akáchordóban pihent egy darabig, ami tapasztalataim szerint nem veszélytelen játék. Kóstoltam már olyan akáchordós bort, amiben szinte mást nem is éreztem a hordón kívül. Ennél a fehérburgundinál ez egyáltalán nincs így szerencsére.
Citromos zöldessárga, tükrös, tiszta. Illata közepesen intenzív, nagyon szép elegáns, virágos, fűszeres kekszes. Ahogy melegszik, egyre bujább, de nem lesz émelyítő.
Szájban nagyon zamatos, finom, kerek borként mutatkozik be. Szélesen szétterül a nyelven, és ezt nagyon jól teszi. Egyszerre édesen húsos gyümölcsös és fűszeresen sós. Finom, izgalmas. A korty íve középen kicsit lehetne magasabb, egy picit több sav jól állna neki, de a fajtát tekintve nem biztos, hogy korrekt ezt felróni. Utóíze nagyon szép, közepesen hosszú és ugyanolyan rághatóan gyümölcsös, sós, mint maga a korty. Egy ligában játszik a Weninger és Töltl pinot blanc-okkal. 6 pont.
Rózsa Cuvée 2007
Ismét visszatérünk Nyúlra. Medina és Pannonhalmi vörös fele-fele arányban. Ez utóbbi rejtélyes fajta, lehet, hogy a Kékoportó egy régen elfeledett klónja.
Sötét, lilába hajló bíbor, alig átlátszó. Illata intenzív, meglehetősen direkt. Én a névben szereplő rózsa előtt tiszta, finom szőlődzsemet érzek. Édeskés, kedveskedő, de természetes és tiszta. Éppen ezért szerethető illat ez.
Szájban is hozza, amit orrban ígért, hacsak valaki el nem tévedt és félédes borra számított a mosolygós illat után. Rengeteg gyümölcs, főleg szőlő érződik. Ha valaki fejcsóválva szokta olvasni, hogy egyesek miket tudnak belemagyarázni egy borba, akkor most nyugodtan hátradőlhet. Ennek a bornak leginkább szőlő íze van. A húsos, gyümölcsös testet itt is remek, élénk savak tartják, a korty végén pedig érkezik az érintésnyi tannin. Utóíze kellemesen fanyar, közepesen hosszú. Nagyon jól iható, üdítően kellemes társ. 5 pont.
Merlot 2006
Balf és Fertőrákos környékére érkeztünk, a Langschilling dűlőbe. Töppedésig vártak a szőlő leszedésével, mikor a szemek már kezdtek beráncosodni. Nekem a 2005-ös korábban nagyon tetszett. Ez illatban alulmarad, testben viszont felülmúlja idősebb testvérét.
Szép sötét bíbor színű, szélén kékfrankos meggy árnyalattal, még éppen ki lehet venni a pohár fenekét. Kellett neki egy kis szellőzés, hogy magához térjen, utána is inkább visszafogott. Azonban érdemes odafigyelni, mert izgalmas, szép illatokat mutat. Bőrősség, piros gyümölcsök, kávé, füstösség. Igazi rusztikus vörösbor illat, ám fontos, hogy semmi sem teng benne túl. Nem fojtogat a füst, nem émelyít a gyümölcs, nincs itt az egész istálló és nem fulladunk bele a kávéba. Szépen, harmonikusan egészítik ki egymást. Viszont időnként bezárkózik, és akkor zaklatni, forgatni kell, különben semmit sem mutat. Kicsit szeszélyes a lelkem.
Szájban már sokkal merészebb. Komoly tanninok és tréfát nem ismerő savak fogadják a gyanútlan kóstolót. Inkább magasan, mint szélesen indul, ám gyümölcsben sem szenved hiányt. A lehengerlő kezdés után a két nagyhangú főkolompos visszavesz az arcból: a savak és a tannin illedelmesen belesimulnak a sűrű szövésű gyümölcsös testbe. Szinte harapni lehet a finom savanykás málnát, piros ribizlit és áfonyát. Jóízű tanninja és savai vannak. A hordó szépen kerekített rajta, de nem adott hozzá direkt módon semmit. Nem a lágy nőies, hanem a tökös merlot típusa (emlékeim szerint pl. a Vylyan 2003-asa volt ilyen.) Szép hosszú lecsengéssel köszön el. Van jövője bőven, de már most is nagyon jó. 6 pont.
Cabernet Sauvignon 2006
Balf és Fertőrákos között vagyunk még mindig. A szőlő a Marbe-Satz dűlőből származik, 2006-ban szépen beért itt a Cabernet Sauvignon.
Szintén sötét bíbor, valamivel homogénebb szín, kevésbé halványul a szélén. Illata visszafogott, kicsit már túlzottan is. Pedig neki sincsen szégyellni valója. Szép erdei gyümölcsök, enyhe füsttel csipetnyi borsos, fűszerességgel.
Szájban a Merlot-hoz hasonlóan rögtön többet mutat magából. Vibrálóan édes savanyú ízzel mutatkozik be. Itt inkább az első félidőben jönnek a gyümölcsök szép savakkal megtámasztva, és a másodikban erősít rá a tannin. Érzetre mindenből kevesebb van benne, viszont kedvesebb, behízelgőbb darab, mint a markánsabb, rusztikusabb Merlot. Extrakt édesség és leheletnyi maradék cukor hízelegnek sikeresen az ízlelőbimbóknak. Most előrébb tart, mint a merlot, ám nekem mégis jobban tetszik az. 6 pont.
Kedvenc kékfrankosaim most sajnos kimaradtak, talán majd egy másik alkalommal róluk is tudok írni. A borok elérhetőségéről. Egyelőre csak a pincénél kaphatóak, ám várhatóan nemsokára néhány tétel kereskedelmi forgalomba is kerül.
A következő garázs a Somlói Apátsági Pince lesz.
[A képek az első kivételével a pince honlapjáról származnak.]
Utolsó kommentek