2008-ban a magyar borral kapcsolatban valószínűleg legtöbbet idézett hír arról tudósított, hogy a londoni Kingston Egyetem kutatói közönséges fehér és vörös asztali borokat vizsgálva egyes esetekben az egészségre káros mértékű fémionkoncentrációt találtak. A legszennyezettebbek állítólag a magyar és a szlovák borok. Nos, a British Medical Journal még azon melegében a tanulmány körmére nézett, és azt gyakorlatilag komolytalannak minősítette. A cáfolat persze apróbetűs hír volt, és az én figyelmemet is elkerülte egészen mostanáig.

Félelemoszlatást olvashattunk már Jásdi Istvántól és Alder Yarrowtól is, de a British Medical Journal tisztázó cikke talán végleg pontot tesz az ügy végére. Az érvelés lényege (a teljes cikk itt olvasható):

"Mit mond az új tanulmány?
Nehéz ezen a tanulmányon eligazodni, mivel a legnyilvánvalóbb kérdések közül többet is nyitva hagy. A kutatók 15 ország borait vizsgálták meg, de azt nem mondják meg, hogy melyik borokat vizsgálták, miként választották ki őket, vagy miféle borok voltak. Így nem tudjuk megmondani, hogy vajon a vizsgálat eredménye vonatkozik-e egy olyan átlagpalackra, amilyennel a boltokban találkozhatunk.
A kutatók hét fém előfordulását vizsgálták. Általában nagyon alacsony mennyiségben találtak vanádiumot, nikkelt, krómot és ólmot. Többet találtak mangánból, cinkből és rézből. A testünknek kis mennyiségben szüksége van mindhárom fémre, ez tehát önmagában nem ad okot aggodalomra. Ám nagy mennyiségben károsak lehetnek.
A kutatók megpróbálták kiszámolni, hogy vajon van-e elég fém ezekben a borokban ahhoz, hogy hosszú távon az egészségre ártalmas mennyiség halmozódjon föl. Abból indultak ki, hogy egy átlag ember 250 ml bort iszik naponta élete minden napján 80 éves koráig. Így jutottak arra a megállapításra, hogy bizonyos borok fogyasztása esetén sok év alatt potenciálisan ártalmas mennyiség kerülhet fémekből a szervezetünkbe. De mivel az emberek alkoholfogyasztási szokásai eltérőek, nem világos, hogy vajon a kutatók által alapul vett mennyiség reálisnak tekinthető-e. Nagyon valószínű, hogy túlbecsülték a veszélyt.
A legmagasabb fémkoncentrációt a magyar és a szlovák borokban találták. A legalacsonyabbat pedig az olasz, brazil és argentin borokban. De mivel nem tudjuk, hogy a kiválasztott borok jellemzőek-e az adott országra, ez nem sokat jelent."  

Végül a zárszó: "A Food Standards Agency, amely az élelmiszer biztonságot felügyeli az Egyesült Királyságban így foglalt állást: "a korábbi, az étrendből adódó fémbevitellel kapcsolatos veszélyt vizsgáló kutatások alapján nincs okuk aggódni a fogyasztóknak".