Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Megfizethető-e a boldogság?

Ecet milliárdosoknak

2009.03.13. 10:15 - alföldi merlot

A Borregék és mondák könyvében húzó sztori lenne a Thomas Jefferson befalazott pincéje című tünetegyüttes. Gyors átismétlés: Hardy Rodenstock, a prefiloxéra-éra boraira szakosodott kereskedő - akit Meinhard Görkeként anyakönyveztek, és vagyonát az NSZK hitparade-iparában alapozta meg (ő menedzselte pl. a felülmúlhatatlan Tony Marshallt) - 1985-ben szenzációs bejelentést tett: megtalálták Thomas Jefferson (l. Függetlenségi Nyilatkozat stb.) befalazott borospincéjét Párizsban. A pontos lelőhelyet azóta sem árulták el, miként az eredeti megtaláló kiléte is homályban maradt. A Christie's azonban igazolta a palackok eredetiségét, és 1985 és 1987 között rekordáron elárvereztek hármat: egy 1787-es Lafite-ot, egy 1784-es Château d'Yquemet és egy félpalack 1784-es Château Margaux-t.

A néhai Malcolm Forbes az 1787-es Lafite-ért 156 450 dollárt fizetett, ez máig világrekord. Egészen addig mindenki boldog volt, míg Bill Koch energiamágnás magángyűjteménye kiállításákor a "Jefferson-pince" néhány kincsét is közszemlére nem akarta tenni, és a Bostoni Szépművészeti Múzeum vizsgálatot kért az eredetük tisztázására. A nyomozás során kiderült, hogy a "Th. J." gravírozás technológiája XX. századi és a piacra dobott palackok leltára nem egyezik Jefferson egykori leírásával. Mr. Koch peres úton próbált elégtételt venni, mindezidáig kevés sikerrel. Az ügy pikantériáját fokozta, hogy az aukciók idején a Christie's borigazgatója az a Michael Broadbent volt, aki ma a borírás köztiszteletben álló korelnöke.

Az esetről Benjamin Wallace nagysikerű könyvet írt The Billionaire’s Vinegar címmel (A milliárdos ecetje), amelyben ironikus képet fest az ár- és rekordhajsza szereplőiről és a megkopasztásukra szakosodott szélhámosokról. Kedvenc honlapomon találtam egy előadást, amelyben Wallace a megvásárolható boldogság témakörében oknyomoz, és a hiteles tájékoztatás érdekében saját bőrén próbálja ki, hogy milyen az 1947-es Cheval Blanc, megér-e 160 dollárt 8 uncia kobe marha Wolfgang Pucknál, élmény-e a wc-k rolls-royce-án trónolni, mennyire simán fut a világ legdrágább autója stb. Az előadás igazán szórakoztató, a konklúzió viszont inkább egér, mint hegy. Wallace slusszpoénnak azt a friss kutatási eredményt idézi, miszerint a drágábbnak hitt borra az agy örömközpontja hevesebben reagál. (Pedig az előadás mintha éppen azt szemléltetné, hogy Wallace nincs meggyőződve a kipróbált termékek értékéről. Mondjuk az biztos, hogy én a 47-es Cheval Blanc-omat nem vele fogom meginni.)

Címkék: szemleszerű michael broadbent cheval blanc thomas jefferson hardy rodenstock

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr97999622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Octopus 2009.03.16. 12:07:08

Mekkora marhaság, ez az egész árverésesdi ilyen matuzsálem boroknál már rég nem is bor élvezetéről szól. Ami a megvásárolható boldogságot illeti, néha nagyobb élmény, amikor egy olcsó bor, amitől nem várok el sokat, messze kategórián felül teljesit...

Jenyei 2009.03.16. 13:05:30

Persze, de úgy gondolom hogy az árverésen vásárolt Picasso vagy Goya festmény se a sezlony fölé kerül a nappaliba, hanem általában trezorokba :)
süti beállítások módosítása