Minden kóstolónak megvan a maga tanulsága. A Borkollégium által szervezett Syrah kóstoló után azon gondolkodtam el, hogy vajon mennyire kóstolunk mi magyar szájjal? Adva volt ugyanis 16 fajtabor, amiket egy kb. 24 fős társaság kóstolt végig. Többségében lelkes amatőrök voltunk, akik azért az átlagnál több borral találkozunk – mondhatni művelt alkoholisták kóstoltak. Sokan most végzik, vagy már elvégezték ilyen-olyan fokon a WSET képzést. Az utolsó bor után mindenki megnevezhette a legjobbnak tartott öt tételt (még mindig vakon) – két magyar is bekerült az összesített top 5-be. A syrah-ink ennyire jók, vagy belénk van kódolva az elfogultság?
Rendhagyó módon nézzük először az eredményt. A legjobb öt bornak a kóstolók ezeket választották meg (ebből négyet magam is a legjobbak közé soroltam).
1. Kovács Nimród Winery Syrah 2007
2. Starry Night Russian River Valley Syrah 2003
3. Máté Banditone Syrah 2005
4. Coppola Syrah – Shiraz Green Label 2006
5. Gróf Buttler Nagy-Eged Syrah 2006
A végső sorrendet végignézve, a bevezetőben feltett kérdésre a válasz nem egyértelmű. Látszik, hogy vannak borok, amik vakkóstolón nem tudnak kibontakozni, tipikusan az óvilági, termőhelyről regélő borok ezek. (A syrah sok tulajdonsága között az egyik fontos, hogy a terroir-t jól közvetíti.) Az újvilági stílusú borok nem ilyenek; behízelgők, jól ihatók, ráadásul nem egyszer komoly komplexitás is van bennük (szembe menve a megszokott sztereotípiákkal) - vonzzák a magas pontokat. Ezen borok jó szereplése nem lepett meg. Úgy tűnik azonban, hogy a magyar száj emellett díjazza azt a savszerkezetet, azokat a hűvös jegyeket is, amit az egri borok hordoznak. Kíváncsi lennék, ezek a borok hogy szerepelnének egy hasonló sorban, de külföldi ítészek előtt.
Ezek után lássuk, milyen sorból tudtak a fenti borok kiemelkedni.
Quara Cafayate Valley Syrah 2006
Enyhén kátrányos, gumis mellékzönge tűnt fel ennek az argentín bornak az illatában. Nagyon kevés gyümölcs keveredett még bele. A korty csak a savakról szól, mintha éretlen alapanyagból készült volna ez a tétel. Három pont, nem egy erős kezdés.
Weninger Soproni Syrah 2004
Illatában sok szilva, érett, de még nem lekváros formában. Idővel kávé és bors is vegyül bele, kis szegfűszeggel. A hordó fűszeressége még érezhető, de már nem zavaró, diszkrét. A korty nagyon ásványos, enyhén savhangsúlyos. Hat pont, és még jövője is van ennek a bornak.
Ventisquero Syrah Grand Reserva 2006 Maipo Valley
„Fiam maga kifogta Dél-Amerikát…” – dúdoltam, az illat ugyanis ásványokról, füstről és feketeribizliről szólt, kis kakukkfűvel vegyítve. Ez a chilei bor kerek volt, finom, érett tanninokkal. Az íz azonban kevésbé volt izgalmas, mint az illat, ezért csak öt pontot kapott tőlem.
Columbia Crest Vinatero Syrah Reserva 2004
Igazi sztereotip újvilági versenyző: illatában az amerikai tölgy mindent elnyom, egyedül egy mentás-csokis jegy érzékelhető még benne. Ízben az sem, csak a fa. Ennél a bornál is a savak domináltak, izgalmat nem találtam benne. Alig négy pont.
Domaine Des Hauts Chassis Crozes Hermitage Les Galets 2007
Meghökkentő bor: illatában elsősorban halpiac jelent meg, sós, kissé furcsa jegyekkel. Egyesek tőkehalmájra asszociáltak. Mindenesetre ez volt az a bor, amibe nem szívesen kóstoltunk bele. Félre is tettük vagy fél órára, hátha változik. Változott, de nem feltétlenül lett jobb: az illat disszonáns maradt, a korty pedig határozottan kávés, ásványos volt. Savhiányosnak is tűnt, így nálam négy pontnál többet nem ért. Kíváncsi lennék rá pár év múlva, a pince 2006-os tétele más sorban hasonlóan meghökkentő, de szebb volt.
Máté Banditone Syrah 2005
Ez volt az a bor, amit illat alapján felismertem, holott még sosem találkoztam vele. De a pince merlot-ja és a cabernet-je is ugyanezzel az illatjegyekkel nyitott: puncsos sütemény, vaníliás porcukorral, rengeteg édes fűszerrel. Behízelgő, de nem orrba vágó ez az illat. Az íz viszont lehengerlő: puha tanninok, komoly, szép savak, gyümölcsök és fűszerek széles választéka. Hét pont, jó szereplésén nem lepődtem meg a végelszámolásnál.
Coppola Syrah-Shiraz Green Label 2006
Édes, mályvacukros illata újvilági bort sejtet. Aztán a hirtelen felbukkanó zöldfűszeres, eukaliptuszos, aszalt meggyes jegyek elbizonytalanítanak. A korty nagyon rendben van ennél a tételnél: kissé túlérett szőlőre utaló, lekváros jegyek mellett szép savak, így nem nehéz a bor. Lecsengése hosszú, fűszeres. Ez is elérte a hét pontot.
Stellenrust Shiraz 2005
Megint egy sztereotip bor: égett gumis, bakelites illata egyértelműen dél-afrikai származásra utal. A gyümölcsöket az animális jegyek mögött nem leltem meg, és az íz sem hozta elő őket. A kávés kesernye határozta meg a kortyot, nálam a korrektség határát súrolta ez a bor, épphogy elérte a 4 pontot.
Gróf Buttler Nagy-Eged Syrah 2006
A sorban az egyik legizgalmasabb bor volt. A kitöltés után határozottan mákos illat jött a pohárból, némi pörgetés után ezt nagyon tömény ásványosság váltotta. Egyértelműen a termőhely uralkodott az anyagon. A korty széles volt, de nem lusta, markánsan sós érzetű. Nagyon hosszú lecsengés után nagyon erős hét pontot adtam rá. (Más kontextusban, másik palack ebből a borból kevesebbet ért.)
Thummerer Syrah 2006
Piros gyümölcsös illatok tobzódtak: meggy, ribizli, málna – ebben az intenzitási sorrendben. Némi zöldfűszer jelent még meg benne. Ízében a markáns tannin, és az izgalmas savszerkezet volt a meghatározó. Némi ásványosság itt is feltűnt. 5 és 6 pont határán levő bor, inkább előbbihez közelebb.
Kovács Nimród Winery Syrah 2007
A pincénél sok minden változott az utóbbi fél évben: nevet, főborászt váltottak, a tulajdonos pedig hirtelen nyugdíjba vonult. Hogy ennyi változást elbír-e a winery, majd kiderül, mindenesetre a kóstolón prezentált 2007-es bor izgalmas volt. Vegetális, kicsit füves illatán meglepődtem. Aztán megjelent benne a szilva, ami ízben is folytatódott. Bár ez is a Nagy-Eged szülötte, A bor a pincészet noszvaji teltepítésének szűztermése. Itt az ásványos jegyek nem jelentek meg; a frissesség és fűszeresség volt a leginkább meghatározó. Szép, már most jól fogyasztható arcát mutatta a bor, 7 pontot osztottam ki erre a már nálunk korábban is dicsért tételre.
McGuigan Collection Bin 2000 Shiraz 2005 Limestone Coast
Az animalitás az első szó a jegyzetemben ismét, majd csoki és szilva következik. Szép az illat, de az íz ezt nem követi. Jó savgerincen érdes, reszelős tannin ül, a gyümölcsösség, kerekség ennek áldozatul esik. Lehet, hogy idővel szépülni fog, most nem volt meggyőző – 4 pontra volt jó.
Bodegas Callia Magna Shiraz 2006
Újvilági melegséggel nyit a bor, nagyon lekváros, nagyon gyümölcsös az illata. A korty a behízelgő kezdés után egy igazi jobbhorog: egyfelől szárító tanninok, másfelől csúnya savak. Se egyensúly, se harmónia. Jóindulatú 4 pont.
Ventisquero Apalta Vineyards Grey Shiraz 2006
Túlérett ribizli, amiből épp lekvárt főznek – ezzel tudnám ezt a chilei bort leginkább jellemezni. A kortyban a gyümölcsök folytatódnak, de ott már a fűszeresség is megjelenik. Könnyen érthető tétel, amiből a magas alkohol ki is lóg. 5 pontnál ezért nem több a jutalma.
Starry Night Russian River Valley Syrah 2003
Nagyon érdekes, összetett illatú bor: a túlérett gyümölcsök mellett némi gumisság és szilvalekvár jelent meg. Ízben hasonló komplexitást mutat, ott a fűszeres szilvalekvár dominál, de mellette a mentától a dohányig sok minden megtalálható. Nekem egy kicsivel több lendület nem ártott volna, így csak 6 pontra tartottam ezt a bort.
Alain Voge Cornas 2005
A végére maradt a Rhone-völgyi tétel, amin érezni lehetett, hogy nem gyors kóstolásra termett. Illata abban a pár percben is, ami rá jutott, sokat változott, a kezdeti zelleresség ásványosságba fordult, majd földes-kávés jegyek is feltűntek. A korty zabolátlan: markáns, de érett tannin, feszes struktúra, szép savak, húsosság. Jövője ígéretes, jelene már eléri a 7 pontot – nálam az első ötben lett volna a helye.
Utolsó kommentek