"Egyik szemünk sír, a másik pedig nevet" - mondta körbemutatva a teremben este hat körül Baráth Sándor, a Somlói Tavasz Egyesület elnöke, civilben a Kreinbacher Birtok vezetője. Elmondta, hogy többen nem fogják bírni készlettel a tervezett nyolc órási zárásig, hamarosan kifogynak a nem várt hatalmas érdeklődésnek köszönhetően. Én már öt óra körül úgy éreztem, hogy egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Egyrészt örültem, hogy ilyen nagy az érdeklődés Somló iránt, hiszen megérdemli a figyelmet ez a borvidék. Másrészt viszont ott van a tömegfóbiám, arról nem is beszélve, hogy ilyen népsűrűség mellett gyakorlatilag lehetetlen két kézzel négykezest játszani a pohár, köpőcsésze, jegyzetfüzet, toll kvadróval. A kóstoló első felében így még sikerült használható jegyzeteket papírra vetnem, a második félidőről már inkább csak összbenyomásokat írok. Elsöpört volna a népharag, ha nekiállok jegyzetelni valamelyik asztalnál állva, foglalva egy vállszélességnyi értékes borcsatornát. Ennyit a térbeli korlátokról. Az időbeliek miatt pedig esélyem sem volt mindent végigkóstolni, biztos kihagytam valami kihagyhatatlant.
A Somlói Apátsági Pince borai mutatták az egész kóstoló talán legegységesebb összképét. A 2008-as évjáraton belül és előző évjáratukhoz viszonyítva is. Egyedi stílus mégis felismerhetően Somló. A Juhfark nagy örömömre kísértetiesen hasonlított 2007-es elődjére, talán csak a savai kevésbé markánsak. A Hárslevelű vastagabbnak, kedvesebbnek tűnt, de mostani állapota alapján azt mondanám, kevésbé lesz egyéniség, mint a Juhfark. A Tramini kiváló bor, csontszáraz, nyílegyenes és tanítani való az illata. A Hilla Cuvée szép, érett meleg illatú, szájban vastag és krémes. Remek egyensúlyban van: lendületesebb, jobb lesz, mint a 2007-es.
A Hollóvár Pincészet volt a másik favoritom, a tavalyi évjáratkóstolón Takács Lajos nálam köröket vert a mezőnyre. Most nem volt ilyen egyértelmű a kép. Az Olaszrizling még igencsak zilált állapotban volt, nem akarta megmutatni magát. A Sauvignon Blanc-ra viszont fel kellett kapnom a fejem: furcsa, átható, ázott köves, földes, avaros illata még ebben a kontextusban is váratlan volt. Vastag testű, ásványos ízű, szikár és mély bor. A Furmint illatban nem mutatott sokat, szájban viszont ígéretesebb volt: krémes, vastag, mégis lendületes, nagyon finom sós-ásványos ízzel. A Hárslevelű nem hagyott bennem mély benyomást, csak annyit jegyeztem fel róla, hogy nincs olyan teste, mint a Furmintnak. A Juhfark azonban nem véletlenül kerülhetett a sor végére. Intenzív illatával és ízével, gazdag, gyümölcsös, sós aromájával a legkészebb, legmarkánsabb volt Takács Lajos borai közül.
A Laposa Pincészetnél kétféle Olaszrizlinget is lehetett kóstolni. A sima nem éppen tipikus somlai. Illatában hízelgő, finoman fás; szájban könnyed, lendületes, de azért van személyisége. A válogatás markánsabb, de még ő is nagyon fiatal. A Juhfark nekem csalódás volt. Semleges, cukorkás illatú, a korty sem éppen koncentrált, és korához képest kevésnek találtam benne a szuflát. A pince első Hárslevelűje bérelt ültetvény terméséből készült. Szép fajtajelleges, de nem intenzív illatú, testben is inkább elegáns lehet majd, mint tömör.
Tetszett Kreinbacherék Olaszrizlingje, ami valójában Szent Ilona. Szép, ásványos, sokrétű, ugyanakkor könnyed és frissítő. Citrusos, grépfrútos, banános aromáival igazi felüdülés volt. Egyetértek azzal, hogy a Furmint a Kőkonyhában vagy az Öreg Tőkékben folytatja majd pályafutását. Kell mellé egy markáns savú társ, hogy kijöjjenek szépségei. A Szent Ilona Hárslevelűt felejthetőnek találtam: nekem sok benne a hordó és kevés a gyümölcs. Korábban egyáltalán nem tetszett a mások által sokat dicsért Syrah. Rosszindulatú feltételezésem szerint, csak az oxymoront szerették benne: somlói vörös. Ez a 2008-as azonban nagyon szép bor önmagában is, anélkül, hogy tudnánk honnan jött. Finom, elegáns egyensúlya, ásványos karaktere, mentás, fűszeres, sós ízvilága igazán különlegessé, mégis élvezhetővé teszik.
Nos, körülbelül itt lett olyan tömeg, hogy kezdett lehetetlenné válni a jegyzetelés. Általában örültem, ha a poharamba tudtam kapaszkodni. Számomra meglepetés volt, hogy a Györgykovács Imre borai zsenge koruk ellenére milyen késznek, fogyaszthatónak tűntek. Tavaly az akkori frissek nem voltak ilyenek, vajon ez az évjáratnak tudható be? Fekete Béla hordómintái közül koncentráltsága miatt a Furmint tetszett leginkább, a Chardonnay hordósságával pedig a legkevésbé. Az Olaszrizling, a Hárslevelű és a Juhfark pedig valahol középre találtak nálam, a bármi lehet még kategóriába. Kolonics Károlynál nem meglepő módon az Olaszrizlingek jöttek be leginkább. Kettő volt ugyanis, két szüreti időponttal. Az első üdítően friss, gyümölcsös, egyenes volt; a későbbi szüretből származó már túlérett, töppedt ízvilágú, mégis jó savú. Érdekes volt még a Rozália, ami tramini és olaszrizling keresztezése, el lehet képzelni, hogy nem egy unalmas bor. A Juhfarkon még gondolkodnom kellene, a Hárslevelű pedig nem volt igazán emlékezetes. Csalódás volt számomra a Spiegelberg Olaszrizling és Juhfark is: tompának tűntek, ami nem nagyon menthető fiatalságukkal. Annál inkább tetszett a Furmint. Érett, de friss, gyümölcsös illatú, szájban krémes, kicsit csíp, de nagyon izgalmas, élő anyag.
Kiváló kezdeményezés ez: megnézni a friss somlói évjáratot, azonban szó szerint idő és helyszűkében voltunk. Ha ennyi az érdeklődő, bizony tágasabb helyen és hosszabb nyitvatartással kellene megrendezni a következő bemutatót.
[A fotó forrása a borportal.hu]
Utolsó kommentek