A terület egykor a Pannonhalmi Apátság tulajdonában volt, a helyiek azóta is apátsági birtokként emlegették. Innen az elsőre talán meglepő név. Közel három hektáron most mintegy 15 ezer tőke szőlő van rajta: többségében hárslevelű, furmint, juhfark, kevés olaszrizling és tramini, meg négy-öt fajta kísérletképpen adják az alapanyagot. Büszkék arra, hogy 2001-es indulásuk óta ugyanazzal a stábbal dolgoznak. Fazekas Tibor a borász, a szőlőmunkások ugyanazok, sőt még a szüretelő asszonyok is évről évre visszajárnak.

Nagyjából 1 kg tőketerhelés mellett, csak saját művelésű szőlőt dolgoznak föl, spontán erjesztéssel, ötventől kétezer literesig, mindenféle hordót használnak. A birtok filozófiájáról olyan manapság divatos hívószavakat sorolhatnék, mint: termőhely, természetesség, minőségi alapanyag, kézművesség. Ezek mostanában egyre inkább elcsépelt fogalmak lesznek, ha azonban belekóstolunk a pince boraiba, akkor rögtön megérezzük, ezúttal nem üres frázisok puffogtak. Az ismeretlenség vagy rejtőzködés homályából kezdenek kilépni, a 2007-es évjáratból már két boruk is országosan elérhető Zwackék forgalmazásában.

Tramini 2007

Nincs kereskedelmi forgalomban, nagyon kevés, kb. 50 palack, készült belőle. Az egyetlen a négy közül, akiben nem maradt cukor, mégsem az a zúzós somlói típus.

Komoly aranysárga, vastag gyűrűvel, tekintényt parancsolóan komótos mozgással. Illata traminitől meglepő módon csak közepesen intenzív. Hamar kiderül azonban, hogy ez inkább bontáskor igaz, némi szellőzés, forgatás meghozza a bátorságát. Virágok az elvárt rózsával az élen, édes gyümölcsök licsivel, vilmoskörtével, méz és az egész mögött finom meszesség. Traminis hízelgés, kedveskedés, de semmi túlzás vagy műviség.

Remek indítás szájban. Intenzív, zamatos, lendületes. Somló komoly savai és sós eleganciája kiválóan ellenpontozzák és kiemelik a fajta játékosságát. De nem írják felül, ami egyáltalán nem baj, sőt. Az édes felé hajló illat után hiába csontszáraz a bor, a korty konzisztens folytatása az orrban tapasztaltaknak. A savak azon kívül, hogy szép gerincet adnak a nem éppen vézna testnek, még nagyon jóízűek is, ami bizony nem utolsó szempont. Lecsengése szép hosszú, fokozatosan, lassan halkuló. Harmonikus, könnyed és nagyon finom tramini. Az egyik legjobb magyar, amit valaha kóstoltam. 7 pont.

Furmint 2007

Ő sem kapható boltokban, mintegy négyszer annyi készült belőle, mint a traminiből. Persze még az sem hiper mennyiség. Meglepődtem, és bevallom, kicsit megijedtem, mikor megláttam a cimkén, hogy édes. Van benne 50 g/l cukormentes extrakt az 52 g/l cukor mellett. Megkóstolva aztán be kellett látnom, nem szép dolog az előítéletesség.

Mély borostyán színű, akár egy korosabb tokaji aszú. Illata közepesen intenzív. Karamellizált körte és alma, aztán vaníliapuding mazsolával. Az édes mellett vagy inkább mögött felfedezhető egy szokatlanabb vonulat, engem kihűlőben lévő tyúkhúsleves illatára emlékeztet. Nem mindennapi összhatás.

Szájban hömpölygő érett gyümölcsösség, behízelgő édesség, és dinamikus savak üdvözlik a kóstolót. Az illat után most sem kell csalódnunk, a karamellizált körte és alma ízben is megjelenik. Kezdés gyanánt nagyon magasra lendül, közben pedig krémesen simogatja a nyelvet. Mintha savai nem lennének olyan csiszoltak, mint a többieké, de ez a nagy test és a maradékcukor miatt egyáltalán nem feltűnő. Az édesség, a cukor cseppet rátelepszik a korty második felére, így ott keveslem az izgalmat, ám a bor szépségét nem lehet elvitatni. A 6 pontot megérdemli.

Hilla Cuvée 2007

A pince legismertebb és leginkább elérhető bora, 1500 palack került letöltésre. A 2006-os Hilláról alig több, mint egy éve nálunk is volt szó. Körülbelül 60% hárslevelű, 30% juhfark és 10% furmint került bele. Ebben az évjáratban félédes lett 24 g/l cukorral és 8,5 g/l savval. Szerintem az a legnagyobb erénye, hogy Somló új arcát képes megmutatni, és új híveket szerezni a borvidéknek, mindezt korrekt áron. A Decanter borszaküzletben például 2250 Ft.

Igazi aranysárga, csillogóan tiszta. Mozgása fürgébbnek tűnik a fajtaborokéhoz képest. Illata közepesen intenzív, kedves, édes karakterű. Ugyanakkor ez a legásványosabb az összes közül, határozott köves, pincefalas jegyeket is fel lehet fedezni benne. Ezáltal orrban ő hozza leginkább azt a karaktert, amit korábban megszokhattunk a borvidékről.

Kóstolva a fajtaborokhoz képest szinte lágynak mondható, kevésbé lendületes, inkább zamatos bort ismerhetünk meg benne. Ízében édes fűszeres diós almatöltelék, körte, narancs. Nagyon finom, de ehhez a testhez és maradékcukorhoz nekem erőtlennek tűnik az egyébként nem kevés sav. A közepesen hosszú és nagyon szép lecsengésben már erőre kapnak, ám a korty közepén elmaradt magasságért engem már nem tudnak kárpótolni. Az alkohol melegsége végig érezhetően jelen van, de szépen integrálódik az édes gyümölcsösségbe. Félve írom le, hogy tüzessé téve ezzel a bort, ugyanis az alsópolcos hátcimkék csúnyán lejáratták ezt a szót. Nekem az előző évjárat jobban tetszett, térítőbornak és kevésbé savkedvelőknek viszont biztos ez a jobb. Vastag 5 pont.

Juhfark 2007

Az évjárat másik kereskedelmi tétele a pincétől, szintén 1500 palack mennyiséggel. Tavaly év végén nekem nagyon nagyot szólt a Zwack Openen. Nem voltam ezzel egyedül, távozóban már csak egy utolsó palackot tudtam megvenni a shopban, ideiglenes készlethiány lett a kóstoló eredménye. Száraz, ehhez képest mindenből sok van benne: 42 g/l cukormentes extrakt, 7 g/l cukor, 10 g/l sav, 15% alkohol. Zwackéknál háromezer körül lehet hozzájutni.

Szép aranysárga némi kis citromos árnyalattal, vastag gyűrű, sokat ígérő, ráérős mozgás. Illata intenzív, vonzó, gazdag. Érett körte, ananász, őszibarack karamellizált barnacukorral, nyakon öntve frissen facsart citromlével. Aztán van egy halványabb fűszeres, almás-diós sütemény vonal, még halványabban fekete tea. Persze kinek mi, lényeg, hogy szépen rétegzett, izgalmas ugyanakkor vonzó.

Szájban lenyűgözően mutatkozik be. Vibrál, mégis harmóniát sugároz. Csupa ellentét és mégis remek egyensúlyban van. Kicsattanóan érett gyümölcsösség és határozott, de finom sósság. A megállíthatatlan lendületű savakat kiválóan szelidíti meg a tartalmas test és egy kis maradékcukor. Vagy nézhetjük úgy is, hogy a komoly extraktot és némi cukrot cipelő kortyot játszi könnyedséggel emelik magasba az élettel teli somlói savak. Ízben hengerel, túlteljesíti az illat által támasztott várakozásokat is. Kár írni vagy olvasni róla, inkább kóstolni kell: elbűvölően finom, mégsem negédes, sőt inkább markáns. Lecsengése hosszú, és pont olyan remek visszapillantást ad, hogy alig várjuk már a következő kortyot. Ha csak öt-tíz évben egyszer ad ilyen bort a juhfark, már azért is megéri bajlódni vele. Persze nekem könnyű dolgom van, csak élveznem kellett ezt a bort, és megadnom a neki járó 8 pontot.