David Schildknecht még 2002-ben Jancis Robinson fórumán olvasói levélként jelentette meg sejtését a "lopakodó" dugósságot illetően. A gondolat az én fülembe is bogarat ültetett, és nagyjából két évvel azután, hogy először olvastam róla, kezdem úgy hinni, hogy Schildknecht sejtése helyes. Az elmúlt félévben több alkalommal is találkoztam olyan borral, ahol az illat nem tűnt egyértelműen dugósnak – ázott kartonpapír, penészes, dohos -, egyszerűen csak zárt volt és gyümölcsmentes. Ám kóstolva a korty tölcsérszerűen beszűkült, a meglévő kevés aroma is kesernyés papírosízbe fordult, a lecsengés rövid és egydimenziós lett. A levegőzés és a felébredt gyanú nyomán aztán az illatban is fölfedeztük az ázott, dohos papírt. (A közhiedelemmel ellentétben a szellőzés kibontja és nem csökkenti a dugósságot.) Kíváncsi vagyok, hogy mások is találkoztak-e már ezzel a problémával, de előbb következzék Schildknecht vitaindító hozzászólásának veleje. 
 
„Úgy hiszem, végre a borászok is kezdik világszerte felismerni, hogy a nyilvánvalóan dugós palackoknál van egy még súlyosabb probléma, az, amit én „lopakodó dugósságnak” hívok. Valahányszor egy illatban tompa, a lecsengésében kifejezéstelen, vagy az adott birtoknál megszokott színvonaltól valamiért elmaradó palackkal találkozom (és ezt a borász pultján sorakozó, azonos évjáratú, nyitott palackok rendszerint megerősítik), én dugósságra gyanakszom. Ezért egy kissé fölrázom a bort, várok valamennyit, hogy az esetleges szennyeződés a levegőzéssel „kinyíljon” – ahogy rendszerint szokott -, és a legtöbb esetben kiderül, hogy a TCA a ludas. De az ilyen esetekben kevés borrajongó, az alkalmi borfogyasztókról nem is beszélve, jutna el ehhez a következtetéshez. Ők egyszerűen ilyennek könyvelik el a bort, és legközelebb valami mást (vagy valaki mástól) vásárolnak helyette. Csak a nyilvánvalóan dugós palackokat írják rendszeresen a dugó számlájára. Nagyon gyakran tapasztalom, hogy a borász maga, csakúgy mint én, elsőre bizonytalan abban, hogy vajon a bor érintett-e.” [Schildknecht kiemelései]

A szerző megjegyzi, hogy ő kétségtelenül érzékenyebb az átlagnál a dugósságra, és emiatt német borászok gyakran ugratják azzal, hogy ő a TCA-t a palackból kihallja.