Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

A Sárgafarkú csapdájában

Down under

2009.04.19. 07:00 - alföldi merlot

A Slate-ben remek cikk olvasható az ausztrál boroffenzíva kifulladásáról. Alig egy-két éve még minden jelentősebb bornemzet az ausztráloktól rettegett. A formula legyőzhetetlenek tűnt: könnyen érthető, rendkívül aromagazdag borok, meghökkentő, gyakran szellemes nevek, formabontó, messziről azonosítható címkék. A piaci elemzők úgy vélték, hogy az ausztrál előrenyomulás minden árkategóriát elér, és nincs hagyományos érték, amely megállhatna előtte. De a lendület úgy tűnik, megtorpant. A különböző felmérések különböző adatai azt mutatják, hogy az Amerikába irányuló export értéke 2008-ban 15-26 százalékkal csökkent. És az export anatómiája különös torzulásokról árulkodik. A tavalyi évben november hónapig bezárólag Ausztrália 22 millió karton bort exportált az USA-ba, ebből 18,3 milliót tett ki a 10 dollár alatti kategória, 2,1 milliót a 10-15 dolláros, 640 ezret a 15-20 dolláros, és 386 ezret a 20 dollár fölötti. A 10 dollár alatti kategóriában továbbra is kétszámjegyű a növekedés, a 20 dollár fölöttiben viszont majdnem 50 százalékos a csökkenés.

Mike Steinberger szerint a bajok gyökere abban keresendő, hogy az Ausztrália brand a fogyasztók fejében összeforrt az olcsó, akciós fajtaborokkal. Az olyan borgyárak mint a Jacob's Creek vagy a Rosemount évtizedek óta azon fáradoztak, hogy shirazaikkal és chardonnay-ikkal kitapossák ezt a szinapszisösvényt, ám a döntő lökést egy szicilíai bevándorló család, a Casellák adták meg. Az általuk 2001-ben elindított Yellow Tail márka bor- és marketingtörténeti jelentőségű karriert futott be. [Bővebben itt.] A különös név, a tetszetős címke, az alacsony ár és a kedvező minőség együtt azt eredményezte, hogy mindössze három év alatt a Yellow Tail a legsikeresebb importbor lett az Egyesült Államokban. Ez 2004-ben közel 50 millió palackos éves forgalmat jelentett, ma már ennek a duplájánál tartanak, és így kis híján minden második eladott ausztrál bor Caselláékat gazdagítja. Csakhogy a Yellow Tail sikere nem húzta magával a honfitársakat, sokkal inkább kényszerpályára állította őket. Elszabadult az állatkert, sorra jelentek meg a pingvines, krokodilos, koalamacis stb. gagyiborok filléres árakon. És az ausztrál borok beszorultak az alsó polc-gettóba. Amikor a borozásra rákapott fogyasztók följebb léptek, már eszük ágában sem volt ausztrál bort inni, helyette spanyol, olasz, francia vagy éppen argentin borokat kezdtek vásárolni. Beütött a gyümölcsbomba-fáradtság, az emberek megcsömörlöttek az uniformizált, szörpízű alkoholos folyadékoktól. Az olcsón jót szlogen gellert kapott, és egyre többen látták úgy, hogy valójában olcsón olcsót kapnak.

Valahol itt tartunk most, és hiába szaporodik azon ausztrál kisbirtokok száma, ahol európai társaikhoz hasonlóan az egyediséget, a természetességet, a beavatkozásmentes borászkodást tűzik ki célul, nem tudnak szabadulni az állatos címkés, filléres, borszerű italok tömegvonzásától. A cikk szerzője szerint bőven volna mire rácsodálkoznunk, de a Penfolds Grange-dzsel kapcsolatos aukciós híreken túl, keveseket érdekel az ausztrál high-end. Ha valaki mégis kíváncsi volna, hogy mire képesek az ausztrálok, ha komolyan veszik magukat, és nem áll módjában kispincészetek kistételei után vadászni, akkor Mike Steinberger – és Eric Asimov – szerint a Penfolds új hordót nem látott St. Henri Shirazát érdemes kipróbálni (nálunk is kapható, nem olcsó). De a nemzetközi sajtó éceszgéberei szerint Ausztrália titkos aduásza a rizling. Véleményüket Steinberger is osztja. Az ő kedvenc rizlinges birtokai: Grosset, Frankland Estate, Kilikanoon, és ajánl két könnyebben beszerezhetőt is: Penfolds Bin 51 Riesling és Leeuwin Estate Art Series Riesling. (Az ausztrál rizling felemelkedését támasztja alá az a tény is, hogy a Decanter World Wine Awards 10 GBP fölötti kategóriájában 2007-ben a Pewsey Vale The Contours Riesling Reserve 2001, 2008-ban pedig a Peter Lehmann Eden Valley Reserve Riesling 2002 nyert.) Akinek pedig a Yellow Tail az esete vagy csak kíváncsi, az kedvére válogathat itthon is.

Címkék: híradó ausztrália shiraz rizling slate penfolds yellow tail

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr321072080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krisztina (törölt) 2009.04.19. 07:25:54

Hosszu ideig voltam rakenyszerulve, hogy az itt felsorolt bornagyuzemek termekeibol valogassak. Ova intenek barki borkedvelot toluk, illetve ha mindenkepp ki akarnak dobni az ablakon 2000 magyar forintot, talalhatunk neki jobb helyet is. Ha pedig valaki nem eleg moho ahhoz, hogy egy este megigya az egesz palackot, masnap mar eselytelenne valik a probalkozas. En magyar borbol nem sokkal jartam ugy, hogy ki kellett ontsem (kozelmult "szep emleke" egy hilltop chenin blanc, amit csak a fajta miatt vettunk meg-kar volt) de ezekkel szinte mindig.

Octopus 2009.04.20. 10:06:36

Itthon azért drágább, mint 6 dollár... a METRO-ban asszem olcsóbb. Egyszer kipróbáltuk (a shirazt), egyáltalán nem rossz, sőt. 2000-ért én sem ezt venném, de ha "normál" áron lenne (6 dolcsi, régi árfolyammal ~= 900 Ft), annyiért nem sok magyar vörös versenyezne vele...

Shyr Kahn 2009.04.20. 10:45:37

Sajnos az olcsó ausztrál borokkal nekem sincs jó tapasztalatom... 2500 Ft/palack fölöttieket ritkán kóstoltam, de azok sem nyűgöztek le. Várom az áttörést és remélem találok egyszer olyan auszi bort, ami nem nyújtja azt a sziruposságot és málnaszörpös aromát, amit annyira megcsináltnak és természetellenesnek érzek. Persze ízlések és pofonok, szokták volt mondani, de az ízlések és a pofonok is változhatnak/változnak idővel... talán pontosan ezért történik/történhet ez a változás az Egyesült Államokban is, ahol szép lassan ráéreznek az óvilági borok változatosságára és kifinomultságára.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2009.04.20. 11:36:05

Peter Lehmann rulez! Nálam a Future Shiraz éléggé előkelő helyen van. Mutasson valaki 5000Ft-ért hasonló ár-értékkel rendelkező Shiraz-t!

dalton1 2009.04.20. 14:52:31

Shyr Kahn-nal egyező véleményen vagyok és akov-val is egyet kell értenem.

Annakidején én 1400Ft-ért vettem a Yellow Tail shiraz-t a Metroban és tényleg jó volt.

Octopus 2009.04.20. 19:57:37

detto, a Futures rulez :)

BTW, ami a nemzetközi megitélést illeti, vajon nem hasonlót értünk el mi is a sok alsó polcos bikavérrel még anno, ami máig kihat?
süti beállítások módosítása