A Szegedi Borfesztivál a két évvel ezelőtti minőségi csúcs óta (amikor még Ráspi is idetévedt, aztán haját tépve rohangált a padok között szegény, és ingyen öntötte a borát annak, aki rámosolygott) egyértelműen a széles tömegek és a nagy kasza irányába mozdult el. A több éven át kiállítók közül lemorzsolódott a Malatinszky Kúria, a Heimann Családi Pince, Szászi Endre, az Eszterbauer Borászat, nincs Bortársaság, nincs Monarchia, és persze számtalan epizódszereplő. Talán más koncepcionális keretbe kellene ágyazni az eseményt, és megbecsülni, hogy kiváló borászok ünnepet varázsolnak sok tízezer ember számára. A nyitónapon előre kifundált itinerrel indultam, és körülbelül ötven százalékos találati hatékonysággal dolgoztam. Vasárnap inkább csak szombati önmagamat ellenőriztem. Szerencsére van bőven, mit dicsérni.

Tömör leszek és velős. Ha fehér, akkor Istvándy és Riffel. Ha Istvándy, akkor a 2007-es Olaszrizling és a 2008-as Kéknyelű. Az első gyönyörűen érett, gyümölcsös, széles, kerek savakkal - universal sex-appeal (200 Ft/dl). A második finom és elegáns, könnyed és egyedi (380 Ft/dl). (Az ember, én legalábbis feltétlenül, mindig utólag okos, és csak most látom be, hogy milyen pontos és fontos volt Bob, amikor Istvándyékat méltatta.) Ha valaki csupán egyetlen fehéret akar megkóstolni, akkor az a Riffel Weissburgunder Spätlese legyen (550Ft/dl). Kerek, harmonikus, hosszú és elegáns, olyan, amilyennek én a chardonnay-t szeretném, de évek óta nem találom. Ha olcsóbb Riffel, akkor a Riesling Feinherb, amit némi maradékcukor kerekít megnyerő, de változatlanul kristálytiszta borrá. Tavaly a Riesling Quarzit volt a kedvencem, az idei (2007) is gyönyörű, de ez már inkább haladóknak és rizlingkutatóknak ajánlott (550Ft/dl). A Riffel-borok soha nem látnak fát, vélhetően ezért is ennyire metszően tiszták, precízek, gyümölcsösek, remek savakkal.

A furmintok közül a Royal Tokaji 2007-ese tetszett a legjobban, a Degenfeld Barrel Aged 2007 menthetetlenül fás, nem ismertem rá a Tokaj Reneszánsz bemutatón általános tetszést kivívó borra. A Béres Omlás Furmintot is meg akartam kóstolni, de nem adtak fél decit (ők voltak az egyetlenek szerencsére), én meg bevágtam a durcát. 

A vörösöknél is lehetek tömör. Ha csak két bort akar valaki megkóstolni, akkor az a Vylyan Ördög és a Sauska Cuvée 7 Siklós legyen. A Vylyan Ördög a Red/Vörös jogutódja, és 2007-ben elérte, talán felül is múlta a szépemlékű 2003-as Redet. Telibe trafálja a magyar közízlést, abszolút slágerbor, és a kényesebb ízlésűek is értékelhetik benne a profizmust (meg persze hátradőlve hedonizálhatnak). A villányi vörösök általános árszintjét figyelembe véve felebaráti áron mérik (300Ft/dl). A Sauska Cuvée 7 Siklós jóval drágább, de egyszer élünk (900Ft/dl). A Cuvée 7 villányi párja is szép, de a siklósi elegánsabb, egyedibb és harmonikusabb. Aki koronát keres a vörösboros sor végére, ezt válassza. Tetszett még: Sauska Cuvée 7 Villány, Konyári Cabernet-Syrah, Sebestyén Gradus, Tringa Phaeton.

Édest keveset kóstoltam, de a Royal Tokaji Áts Cuvée lenyűgözött gazdagságával, arányosságával, ráadásul kimondottan olcsó: 250 Ft/dl. Szégyellem magam, hogy még soha nem írtam róla. 

A továbbiakban következzenek Lackó tapasztalatai:

Font Pincészet:
Cserszegi: valószínűtlenül sauvignonos illat, nem muskotályos jellegű, annál furább, érdekesebb. A kései szüret időpontja és a bor illata, zamata ellentmondásban egymással, de nagyon szép tétel. Frissítő. 4-5 pont között.
Rozé: Epres, érett, kifejezetten boros, nem anorexiás rozé, kékfrankos. Érett trópusi gyümölcsök, szép savak, a stílus mintapéldánya. 6 pont 

Balla Géza:
Királyleányka 2008: Nagyon szép virágos illat, könnyű, ugyanakkor mély bor, magas alkohollal szép savakkal és tökéletes egyensúllyal. Végén kis kesernyésség, jól áll neki. A fajta minden szépségével 6 pont.
Rozé (pinot noir-kadarka): Nagyon testes, érett stílus, mély színnel, kis erjedésből visszamaradt szénsavval és cukorral. Már-már chilei stílus, közel az én szívemhez. Ha rozét kellene választani, akkor ő az. 6 p.
Ballada cuvée 2006: A legkerekebb vörös a borászatnál. Most tökéletes, nagyon érdemes megkóstolni. Tökéletes hordóhasználat, nagyon szép tanninok és csersavak, emellett mégis szép gyümölcsök. 7 pont.
A sor többi bora is hatalmas, azonban még hosszú idő kell nekik a tökéletes egyensúlyhoz. Aki hosszú távon gondolkodik, bármely vörösét bátran megveheti.

Gedeon Pincészet, Izsák (korábban Varga Borászat, immár új néven és Ipacs Géza által tervezett gyönyörű címkével fut):
Perla (gyönygyözőbor sárfehérből): nagyon könnyű, frissítő játék, meleg nyári napokra tökéletes. Ugyan "hivatalosan" nincs kínálatban, de a borász engedélyével és ajánlásával kérni lehet és ajánlott. 5 pont
Rajnai Rizling: szintén nagyon szép, kis maradék cukorral, könnyű nyári estékre. 4-5 pont

Bujdosó Pincészet: 
A fehér Altanus nagyon tetszett, szép savak + a szürkebarát szép illata, ehhez társulnak az újhordó szokásos zamatai. 6-7 pont között.
A kései Aranyhíd tramini pedig talán az egyik legszebb nem-tokaji desszertbor, amit valaha kóstoltam. A rózsás jegyeket szépen hozza, azonban nem a megszokott túláradó módon, előtte van a töppedt szőlő illata. A 160 gramm cukrot nagyon szépen tartják a savak. 7 pont