A Barcelona megmentette a terroirfoci becsületét. A zseniálisan háromszögelő szmörfök hipnotizálták a fájdalmas arccal zakatoló izomhibrideket. A Manchesterben egyetlen labdazsonglőr játszott, öncélúan, nagyképűen, egyedül, a többiek görcsösen próbálták előhívni azt, amit a csukadobáló hajszárító beléjük programozott. Míg Iniestáék Jimmy White legszebb napjait idéző gyorsasággal kombináltak és rekombináltak, addig Carrickék nem léptek túl a lengőteke összetettségi szintjén. Guardiola, az edző csodagyerek a győzelmet egy váratlan gesztussal Paolo Maldininek, a játékosmatuzsálemnek ajánlotta. Én nem kevésbé önkényesen legújabb kedvencemet Andrés Iniesta egészségére ürítem.
Kánálikkió di szoprá szerintem annyit tesz, mint fölső csatornácska, ami a csupa trilla olasz után lehangoló felismerés. Nemzetkarakterileg nyilván nem ez a meghatározó különbség, de kétlem, hogy a szintén decensen dallamos alkloáka nálunk például címkére kerülhetne. A birtok Montalcino északi oldalán helyezkedik el, stílusát tekintve szigorúan hagyománytisztelő, az éves összpalackszám 25 ezer, az árak rendíthetetlenül szolidak. A februári Brunellóbanzájig csak halvány folt voltak a periférián, de ez a rosso annyira szíven talált, hogy már be is jelentkeztem egy pincevizitre (watch this space).
Az olcsó és fajtiszta rossó kategóriában eddig a Lambardi volt a bombabiztos tippem, most elbizonytalanodtam. A hezitálás oka, hogy a Lambardi 2007-esét még nem kóstoltam, márpedig ez az évjárat állítólag extra überklasse. 2006 is ötcsillagos, de bufurcabb, lassabban érő, sokat ígérő, 2007 viszont mintha helyből ugraná meg azt, aminek 2006 immár három éve fut neki.
Tiszta és magabiztos bor. A Lambardi kapcsán írtam, hogy az első mozgató a szőlő maga, és itt újra ez a meghatározó élmény. Nincsenek hiperaktív és tájidegen aromák, a barrik nem öltöztet, nem sminkel. Sangiovese in purezza. A pohárba öntve bizalomébresztően világos és áttetsző. Az illat jellegzetes, komplex és jól definiált: fekete olíva, görögdinnye, faeper és szilva, a háttérben balzsamecet. Hívogató anélkül, hogy behízelgő lenne. Erős közepes test csiszolt savakkal és teljesen húzásmentes, érett tanninnal. Lendületes és elegáns. Sehol nem horpad be. A korty végén némi fanyarság és alkoholos hév. A lecsengés hosszú és újra fölidézi az illat jegyeit. Rosso di Montalcinónak tízes, de Alkesz algebrába konvertálva is erős hetes. 11 euróért best buy.
[A kép forrása: http://soccernet-assets.espn.go.com/]