Nem kutattam a terroirt, megmondom őszintén, épp csak fáradtan kerülgettem az árufeltöltőket egy Tescoban az éjszaka közepén. Kerestem volna valami könnyebb bort, egy pohárkával lefekvés előttre, de szokás szerint saját gyűjteményem csapdájába estem: otthoni készletem ahhoz nem elég nagy ugyanis, hogy ne sajnálnék egy palackot feláldozni belőle, ahhoz viszont nem elég kicsi, hogy ne sajnálnék pénzt költeni újabb borokra. Köztes megoldásként   vettem le ezt a pinot noirt a polcról, hátha így elmarad az önmarcangolás. Végül is ahhoz nekem még a lelkiismeretem is lusta, hogy 740 forintért megmozduljon.

Az Estate sorozat boraihoz  a szőlőt kizárólag  saját ültetvényről szüretelik, a címke tanulsága szerint pedig ez a bor olasz klón terméséből készült. Ennyit a pedigréről. (Bővebben a honlapon.)
Otthon kitöltve az lep meg legjobban, hogy ez tényleg egy pinot noir, akár két és fél euró, akár nem. Tipikus halvány rubin szín enyhe opálossággal, kissé  barnuló karimával, és jellegzetes északi magyar pinot-illat. Kezdetben árad és fiatalos, elsősorban csipkebogyóval, ribizlivel, ánizzsal, rózsával, szinte parfümös. Hamar változik a pohárban, visszafogottabbá és idősebbé válik, megjelennek az avaros, füstös, gombás jegyek is. Komplex. Szájban a savak vezetik, tannin alig érezhető, az ízek intenzívek, még utóíz is van, határozottan. Persze nem egy Clos des Epeneaux, ráférne némi koncentráció és súly, a savérzet talán lehetne kevésbé markáns, és van egy kis zavaró kesernye a kortyban, de alapvetően korrekt, ennyiért meg pláne. Erős 4 pont, best buy.