Sok évvel ezelőtt becsvágyó zenefogyasztóként mérhetetlenül bosszantott, hogy kedvenc felvételeimről a Gramophone-díjak osztásakor megfeledkeznek, és rendre alig ismert zeneszerzők alig ismert műveinek előadásai nyernek. Sőt, hogy tovább boszantsanak, a kritikákban visszatérő költői kérdés volt, hogy kinek kell még egy Beethoven V. szimfónia vagy Mozart 20. zongoraverseny. Nekem kellett, én mindegyiket mérlegre akartam tenni, és semmiképpen sem akartam elhinni, hogy ezek olyan niche-ek, amelyekben évtizedek óta beragadt a szamárlétra, és immár örökre ugyanazokkal a poros mérföldkövekkel fogják lebunkózni az én kortársaimat. Aztán eltelt néhány év, megtelt és bedagadt az én memóriám is, már nem hallok jobb ötödikeket és huszadikokat, mint azok, amiket annak idején begyűjtöttem és kanonizáltam. [A képen Wilhelm Furtwängler.]

Ez jutott eszembe, amikor a Günzer Zoltánt övező síri csend és hullaszag okát próbáltam megfejteni. Miért toporog öt évvel a nagy merlot-áttörés után is a partvonalon? Talán a villányi niche-ben is beállt a hierarchia? Gere Attilával, Bock Józseffel, Malatinszky Csabával, a Vylyannal és a nagy erőfeszítések árán utólag bepréselődött Sauska Pincészettel betelt a fogyasztói memória? Szó, mi szó ennyi alfahím bőven sok egy ekkora borvidéknek, ekkora piacnak. Nem volna csoda, ha a második vonal csak nyelne, és GZ is levegőért kapkodna. Persze az is lehet, hogy az egész okoskodásom elhibázott, és mindössze annyiról van szó, hogy nem elégszer és nem eléggé jók a Günzer-borok. Ez éppen elég súlyos érv volna önmagában.

Az én fejemben a Günzer-sztori nagyon rövid (mármint a Zoltán, a Tamásé el sem kezdődött). Volt egy nagy 2003-as merlot-ja, ami mindenkit lázba hozott, az aktuális szegedi borfesztiválon meg akartam kóstolni, aztán úgy felháborodtam az árán, hogy még évek múltán is elrettentő pédaként emlegettem, kóstoltam többször Cabernet-jét, Cuvée-jét és Villusát, nem hatottak meg, aztán a 2004-es, méltányos árú merlot-ja tetszett nagyon, kóstoltam a Várban a halomba dicsért 2006-os kadarkáját, de elvtelenül populárisnak és nehéznek gondoltam, és persze tudom, hogy GZ volt az Ördögárok betelepítésének egyik motorja. És most néhány hete egy barátom megajándékozott két Günzer-kadarkával, és arra kért, hogy mondjam meg, mit gondolok róluk. Azt hittem, hogy ezekből a borokból is árad majd a diszkrét hullaszag, ehelyett profi munka mindkettő. Az első annyira, hogy kadarka alapon is hozza a villányi nagybor szabványt, a másik annyira, hogy vegytiszta kadarkaként és dél-pannon borként is a legjobbak közé tartozik. [A képen Clara Haskil.]

Günzer Zoltán Ördögárok Kadarka 2006

Egészen sötét szín, közepesen intenzív, komplex illat. Vakteszten az illat alapján nem tippelnék kadarkára. A cseresznyés-meggyes alapmotívumot érett fekete szedres, dohányos, ánizsos és karamelles jegyek díszitik. A hőmérséklet emelkedésével kibukik a magas alkohol. Kóstolva kerek és arányos, jóféle kadarkás savakkal. Gyümölcsös frissesség hatja át, ami kellemes meglepetés a súlyosabb illat után. A lecsengésben jelentkezik a legegyértelműbben a hordó, de a villányi átlagot nem meghaladó mértékben. A tannin enyhén szárít, és a gyümölcsöket itt már köhögéscsillapító szirup és némi kesernye fojtogatja. 2/3 részben kitűnő villányi bor, 1/3 részben derék kadarka, és egyértelműen a legjobb Günzer-bor, amit kóstoltam. Erős 6 pont.

Günzer Zoltán Ördögárok Kadarka 2007

Eleinte ez tetszett kevésbé, mert bár egyértelműen kadarkább és jobb alapanyag, a 2006-os nyugalma és komplexitása hiányzott belőle. A bontást követő második naptól azonban az előd fölé nőtt. Egymás mellett kóstolva őket úgy tűnt, mintha a 2006-ost merlot is kerekítené, és a 2007-es teljesen újhordómentes lenne. Így csak 24 órán át volt a 2006-os a legjobb Günzer-bor, amit kóstoltam.
Az illat tisztább, frissebb és egyszerűbb, mint a hatosé. Málna és citromfű. Kóstolva ismét a tisztaság, a természetesség tűnik föl, és a tökéletesen érett, kerek savak. Selymes textúra, elevenség, feszes szerkezet. Nincsenek benne csavarok, viszont könnyen csúszik és velejéig borszerű (értsd: nem szörp, nem lekvár, nem likőr, nem portói stb.). A lecsengés szaftos, tiszta és hosszú. Sem az alkohol nem fűti, sem a hordó medvecukra nem tömíti. Számomra ez a kadarka hiteles villányi arca. 7 pont

Ajándékba kaptam őket, de az árak fölött nem lehet elsiklani: háromezerért szuper ajánlatnak tűnnének, öt közelében nem fognak pörögni. Kár, mert szépen építhetnék a Günzer nevet. (Érdekes ránézni a Bortársaság leírására, ami mintha teljes egészében a 2006-osról íródott volna.)

(Majd elfelejtettem, ha rám hallgatnak, akkor Beethoven Ötödiket Furtwänglerrel, Mozart 20. zongoraversenyt Clara Haskillal hallgatnak.)