Régóta szerettem volna olyan kóstolót szervezni, ahol műkedvelő barátaim arcáról leolvashatom, mit szólnak az itthon kapható külföldi vörösborokhoz. Létezik-e valamiféle titkos korrespondencia, ami a magyar szájhoz magyar bort rendel. És egy olyat is, amiből kiderül, hogy három ropi fölött papsajt-e minden. Osztottam, szortíroztam, hogy egy reprezentatív, mégis kompakt szelekcióval egyszerre üssem a két legyet. Végül azonban be kellett látnom, hogy reprezentáció nincs, senki nem állhat jót másért. Így jobb híján az irányított véletlenre bíztam magam. A reprezentatív minta tehát kiment az ablakon, maradt kilenc átlagosan átlagos palack négy országból, és öt kíváncsi esküdt.

A borokat először egyedül, nem vakon kóstoltam, aztán néhány órával később a társadalmi zsűrivel vakon. A pontszámok az én pontszámaim. A társadalmi zsűritől annyit kértem, hogy a három kedvencüket nevezzék meg.

Németh Attila Concubina 2004 Vörös Cuvée

Németh Attila nemcsak szerintem őstehetség. A testvéri alapon keze alá játszott Alana Pincészet 2005-ös tokaji sárgamuskotálya a Tokaj Renaissance egyik csúcspontja volt – letisztult, elegáns, klasszikus szépség.
A vörös Concubina természetesen egészen más tészta. Németh Attila mátrai pincéjéből származik, és kékfrankos–cabernet sauvignon házasítás.
Illatában málna, medvecukor, avar és naspolya. Kóstolva olykor túlérettségre utaló jegyek, és némi édesség is bevillan. Medvecukor, cseresznye és csipetnyi fűszeresség. Az élénkség és a lomhaság határán egyensúlyoz. A savak lehetnének csiszoltabbak és teherbíróbbak. Közepes test. Érett tannin.
A tisztes középszer közepe, baráti áron. Lázba ugyan nem hozna senkit, de úgy 15-16 C° környékén megszépül. És ezért az árért szerintem jóval többet nyújt, mint pl. a villányi opik.
Egy best buy matrica kijár neki. 4 pont (1440 Ft)

Heinrich Zweigelt 2005

A parafa-alternatívák közül az én voksom a vinoloké. És íme a kertek alatt beszökött a magyar piacra. Kiskéssel estem neki a kapszulának, amiről csakhamar kiderült, hogy nem rövid kapszula, hanem hosszú csavarzár. Alatta pedig faintos üvegdugasz ül szilikongyűrűvel a nyakában. Egyszerű és nagyszerű, bár bizonyára nem olcsó.
Heinrichék állítólag biodinamizált szőlészetet vezetnek. A honlap, ha másról nem, a dinamizmusról meggyőz. Ez a zweigeltjük a természet félvad virága. Az osztrák vörösborokban engem gyakran zavaró simaság és sűrűség itt csak módjával jelentkezik, szagra pedig hamisítatlan nomád. Az első slukk azonnal előhívja az istállómelléki terroir képét/szagát (gőzölgő trágyadombokkal). Lilás, sűrű, büdös és meggyes. Szívéhez – és szánkhoz – a kulcs a hosszú szellőztetés. Kóstolva tömény cigánymeggy. Kissé szokatlan szerkezet, tömörség. A lecsengésben füstölt sonka és meggy. Mineralitása és fűszeressége a Weninger-kékfrankosokra emlékeztet. Összességében jó játék figyelni, ahogy az istállóban megszületik a meggylikőr. Érdekes bor, amely valószínűleg még időt kér.
Erős 4 pont (2940 Ft)

Günzer Zoltán Villus Cuvée 2003

A 2003-as évjárat elpusztíthatatlan mohikánja. Debütánsként számos díjat söpört be, afféle kopárkillerként emlegették, ma már azonban egyre nehezebben teszi meg a polctól a pénztárig vezető utat. Többek szájából hallottam az ún. „Protovillus-hipotézist”, miszerint kezdetben volt egy pazar ősnyomat, amelyet egyre silányabb újranyomások követtek. Ez bizonyára merő kitaláció, de ami az én palackomból kifolyt, az kapitális csalódás. (Máskor másoknak jobban tetszett.)
Kezdetben rozsdás vas, babkávé, szeder (levelestül) és hangyaszag (az meg mi lehet? hangyasav?). Később szeder és tejeskávé. Kóstolva nagyon sima, túlérett, savtalan gyümölcsszörp. Foszlott, molyrágta struktúra. A lecsengésben majdnem érett tannin, finom málna és eszpresszó. Magas alkohol. Szigorú mércével: a lelke helyén foghíjtelek, riasztó üresség. Szelídebben: finom, de lapos.
4 pont (4350 Ft)

Vylyan Montenuovo 2005

Az új Montenuovót kóstoltam már notesz nélkül, és akkor meg voltam lepődve, hogy milyen helyre kis bort sikerült összekalapálni a kisharsányszerte gyengécske 2005-ből. (Ha nem tévedek, ebbe a küvébe halt bele a 2005-ös syrah.) A górcsövezés azonban felemás képet mutatott.
Vérnarancsliget szomszédságában szüretelték, de az is lehet, hogy vele egybe. Ezt a vérnarancsos, grapefruitos vonalat korábban nem vettem rossz néven, sőt izgalmas, egyedi jegyként könyveltem el, a sokadik borban tapasztalva azonban már fárasztó modorosságként hat.
Az illatban a vérnarancson túl friss szeder, darált dió és fenyőgyanta. Eddig friss és megnyerő. De kóstolva megborul: édes, és mivel a savak valahol egy másik pályán játszanak, nincs, ami egyenesbe hozza. Furcsa bor. Ízben a narancsos pezsgőporra emlékeztető jegy uralkodik, és ez számomra zavaróan boridegen. A tannin enyhén húz.
Nem az esetem, de biztosan van, akinek bejön. Camp, mint Pete Burns. 4 pont (2690 Ft)

Mayer Merlot–CF 2004

Mayerék nekem valamiért szimpatikusak, talán az ezredfordulós Kopárjaik miatt. De a 2003-as cabernet sauvignonnal alaposan megjártam – 1 dugós és 2 túlerjedt palack. És a brutálisan animális kurrens oportó is lábasban végezte.
Az illat lakkos, intenzív, feketecsokoládéval, vérnaranccsal és virággal. Ezt is narancsliget mellől szüretelték? Ha az illat diffúznak tűnt, akkor a kóstolás tovább növelte a káoszt. A kortyban kósza savak és édes, narancsos, pezsgőporos jegyek kergetik egymást. Minden szinten fejetlenség.
Üres és szomorú bor. 3 pont (3420 Ft)

Weninger Cuvée Frettner 2003

Amikor Tannin kolléga 2005 szilveszterén fölbontotta a nászajándékba kapott Haut-Brionját, akkor elcsukló hüvelykkel azt esemesezte nekem, hogy weningeresen ásványos. Engem sajnos nem emlékeztethet Haut-Brionra a Frettner, de a közelmúltban kóstolt bordeaux-iakra igen, igaz, sem azok, sem ez nem ásványos.
Elegáns, némi újvilágias intenzitással és óvilágias pikantériával fűszerezve. Málna, dohány, feketecsokoládé. Semmi animál, semmi termálfürdő, semmi csillámpala. Kerek, sima, finom, érett, de nem lekváros. Az édes tannin kissé húz, de nem cibál. Megnyerő egyéniség. A magyar vörösbor egyik lehetséges surranópályája. Ügyesen lavíroz a jó tartású, nemes és a szerethető, vonzó között. Új etalon.
Erős 6 pont (csipetnyi komplexitást hiányoltam belőle, de van még ideje) (3090 Ft)

Vesztergombi Turul Cuvée 2004

A siralmas kezdés után gyorsan leesett a tojáshéj a fenekéről, és ha turul nem is kerekedett belőle, egy egerészölyv azért összejött. Jó anyag ment bele, van tartása, de messze nem hibátlan bor.
Közvetlenül a bontást követően siralmas állapotban volt. Vegetális és túlérett jegyekkel nyitott, csípett az alkohol, húzott a tannin. Aztán az órák múlásával kiegyenesedett, és a társadalmi zsűri egyik kedvence lett. Én úgy sejtem, hogy a stabil merlóba a nem teljesen érett franc visz bizonytalanságot. Illatában málna, tejcsoki és marhapörkölt. Kóstolva testes, tartalmas és fűszeres. Ahogy az egyik zsűritag fogalmazott, „egyenes, magyaros stílus”.
Komoly alapanyag, nagyboros ambíciók, de nem ér célba. 5 pont (3390 Ft)

Penfolds Koonunga Hill Shiraz–CS 2004

Egyrészt fogcsikorgatva, másrészt a felvonult mezőny kritikájaként kénytelen vagyok elismerni, hogy ausztrál létére nem reménytelen bor. Sőt, aki kíváncsi az újvilági stílusra, annak nem feltétlenül muszáj a Penfolds Bin 28-ig nyújtózkodni – szerényebb kiadásban itt is megkapja azt, ami szerethető benne, és megsejtheti azt is, hogy aki nem szereti, az mit nem szeret. Az illat többeket letaglózott, és aztán a kóstoló végéig már nem is tértek magukhoz, az aromasebészekről tartott felvilágosító jellegű előadásom ellenére sem (próbáltam ugyan tartózkodni az észosztástól, de a kóstoló utolsó harmadában már lankadt a felettes én).
Gyönyörű szín. Számomra irreálisan intenzív, fruttit és rágógumit idéző illat. Nagyon érett gyümölcs, puncs, vanília, fahéj, narancs. Kóstolva folyékony fagyi: eper- és málnahegyek. Édes és sűrű. Sav csak mutatóban. A tannin enyhén húz, de nem szárít. Magas alkohol, de nem pusztít.
Ezt legalább volt miért szeretni. 5 pont nálam, és a társadalmi zsűri egyik kedvence (2940 Ft)

Falesco Vitiano 2005

Kóstoltam korábban, és bűnrossznak találtam. Most valóságos felüdülés volt, ha nem is kéjutazás. Talán kiheverte a palackozási sokkot. Szőlőből készült borra emlékeztet (értsd: nem egy új after shave-re), azon belül is csibészes. Étkezéshez valószínűleg jól megy, de egy romantikus naplementéhez nem ezt választanám. Robert Parkernél 89 pont, és szerinte „már-már túl szép, hogy igaz legyen” (az ő palackjába vajon mit csorgattak?).
Sangiovese, merlot, cabernet sauvignon. Illatában vas, hús, virág, meggy és avar. Egészen finom, de karcsú bor, kis fanyarsággal és élénk savakkal. Van tartása. A tannin húz. Csiszolatlan, és nem gyémánt.
El tudom róla hinni, hogy fejlődőképes, de nem fogom magam törni, hogy ellenőrizzem. 4 pont (2250 Ft)

Summa

A társadalmi zsűri végül három bort ölelt a keblére: a Weninger Frettnert, a Penfolds Koonunga Hillt és a Vesztergombi Turult. A különdíjakat pedig a Heinrich Zweigelt kapta (a legbüdösebb, a legfejlődőképesebb és a legjobban zárt palack kategóriákban nyert).
És hogy létezik-e magyaros borstílus? Valószínűleg igen. És a magyar száj magyar bort kíván? Nem mindenáron.