Megpróbálok megint belevágni egy fajtáról szóló sorozatba. Mivel határon is tervezek átívelni értelemszerűen, így még a logisztika is csúnyán beleszólhat majd a tervbe. Pedig egyszerű az igencsak: a zöldveltelini jegyzetekhez hasonlóan osztrák és magyar borok egymás mellett. Az első körben három 2007-es: egy szekszárdi nektár, a fertőrákosi boszorkánykonyha legújabb zweigeltfőzete és egy igazi uniós monarchiás osztrák-magyar bor került a poharamba. Csak irigyelni tudom magam.

Merfelsz Nectar Sexardique Zweigelt Selection 2007

Olyan érzésem van, hogy a Merfelsz Pince mintha kicsit vákuumban lenne. Nem tartoznak a régi nagy nevek közé, de nem is lettek felkapva, mint új kedvencek. Persze, biztos megvan a saját szurkolótáboruk, amit meg is érdemelnek már csak a zweigeltjeik alapján is. Több helyen is kapható ez a 2007-es, talán most a Radovinben lehet a legkedvezőbb az ára, hiszen 10 ezer feletti vásárlás esetén 2300 Ft, ha jól számolom. Sötétebb árnyalatú lilás bíbor. Közepesen intenzív illata egyszerre édes és savanyú karakterű, cseppet vegetális, néha weningeresen animális. Tejeskávé, amaretto, meggy, zöld paradicsom és szépen tisztán tartott de használatban lévő istálló. Kóstolva igen intenzív, a savak kegyetlenül belekezdenek. Amiért megbocsátható ez mégis, az a mögötte illetve alatta izmozó feszes, gyümölcsös, izgalmas test. Ízben megkapjuk az illatban ígérteket: édes és savanya egyszerre. Az alkohol a nem túl hosszú lecsengésben rendesen kikandikál, a tannin pedig csak mindezek után mintegy utórezgésként vehető észre. Fésületlen, de izgalmas és finom. Nagyon komoly tehetség, erős 5 pont. El tudom képzelni, hogy ennél jobban mutat egy jó vacsora mellett, ami tompítja savait, kiemeli szép gyümölcsösségét.

Ráspi Zweigelt 2007

Számomra a pince 2004-es zweigeltje a világbajnok, aztán a 2006-os válogatás is nagyon nagyot szólt. Ez a 2007-es is kiváló, ám nem próbál az ő nyomukba érni. Ezt az ára is mutatja: a pincénél és a Kézműves Borok Házánál 3000 Ft alatt hozzá lehet jutni. Halványabb bíbor, tiszta. Közepesen intenzív illata tipikus Ráspi-borokra jellemző asszociációkat indít be: kakaó, őszibarack, ibolya, menta, gyógyfűvek. Szájban is intenzív, savakban nincs hiány, azonban kerekebbek és szerencsésebb az időbeli eloszlásuk is. Nem olyan rémisztő a kezdés, viszont végig egy tempóban marad a korty. Ízében fűszerként megjelenik az elmaradhatatlan sós, ásványos vonal persze hogy. Tanninról hovatovább most sem kell sokat értekeznünk, az alkohol itt is befűt ősziesen. Egészében előrébb tart, hosszabb és vastagabb a Merfelsz-bornál – csendesebb, nyugodtabb is nála. Szép bor, azaz 6 pont.

Pfneisl Zweigelt 2007

Az első trióba itthon is beszerezhető osztrák, a kétlaki Pfeins(z)l Pince bora került. Eddigi inkább fesztiválos/bemutatós tapasztalataim alapján nekem jobban tetszenek burgenlandi, mint soproni boraik, de lehet, hogy csak simán nem volt szerencsém. Ezt a bort a csillaghegyi Borfalu Bortékában vettem 1890 Ft-ért. Hasonló szín, mint eddig megszoktuk, valahol az előző kettő között. Illata intenzív: meggy, feketecseresznye, nem ritkán pedig szúrós lakkosság. Kóstolva egyszerűbb, egyenesebb, mint a magyarok. Kevésbé épít a savakra, több benne egy cseppet a tannin. Testben viszont vékonyabb, kecsesebb, pedig az előző kettő sem egy Ursula. Nem is olyan fűszeres, izgalmas, inkább kedveskedő, direktebben gyümölcsös kategória. Jól ihatónak csak azért nem merném mondani, mert az alkohol itt is lólábként kilóg a korty végén. Összeségében azonban kellemes meglepetés volt, simán jár neki az 5 pont.

Csak nem bírom megállni, hogy ne javasoljam legutóbbi pincénknek, a szigorúan magyarban működő pofonegyszerű, ejtőernyős tantuszos szlogent: Pfneiszl. Egészségére! Amúgy meg hamarosan visszatérünk még ehhez a sorozathoz. Ne menjenek sehova, csak ha mi mondjuk.