Nagyon nehéz volt kóstolnom ezt a sort. A borok ugyanis nyitásuktól számítva folyamatosan változtatták illat- és ízvilágukat. A feltárulkozó aromák erőssége és jellege annyira különbözött, hogy utólagos vakon történő visszakóstolásukkor a borok nagy részét nem tudtam beazonosítani. Mentségemre szolgáljon, azt hiszem ezzel mások is így lettek volna, ha kipróbálják (csak egy nálam jobban kóstoló barátom vállalkozott rá). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az alább közölt leírás nem „valós” – abban az időpontban, amikor a poharamból kóstoltam őket, nekem ilyenek voltak. Bár nem ez az első alkalom hogy viszonylag drága bordeaux-i sort kóstoltam, a feladat minden erőmet igénybe vette, és így is lehet, hogy az olvasónak csalódást fogok okozni.
Bizonytalanságomból adódóan az esetek jó részében inkább „tól-ig” pontszámokat adok meg. Egzakt összevetés magyar borokkal az esetek túlnyomó többségében szerintem viszonylag kevés haszonnal járna, mert a nagy bordeaux-i borok nem pillanatnyi jobb ízük, hanem az idővel sokkal több regiszteren játszó illat- és ízviláguk miatt tudnak (nem mindig) többet, mint a magasra pozicionált magyar vörösök. Pontjaimat tehát ilyen szempontból is korlátokkal kell kezelni.
Cos d'Estournel
2008 Először viszonylag neutrális, likőrös illattal indul. Később az illat felerősödik és olyan jegyek tűntek fel benne, amelyeket szantálfa tárgyaknál éreztem (van egy ilyen markolatú indiai kardom otthon). Szájban édesség és még nem integrálódott, de nagyon finom tannin. Az a fajta, amiről már most tudni lehet, hogy később nem fog szárítani. Az ízről keleti fűszerekre (bors, fahéj) és valamilyen antik bútorra asszociáltam.
2007 Illat itt sem túl intenzíven indul. Később kávézacc, tejeskávé, barbecue füsttel. Tömör, jól iható szerkezet. A lecsengés viszont nekem taszítóan keserű. Nincs elég sav.
2006 Malátakávé és komplex fűszeresség illatban, cabernet-karakter. Erős, elsőre intenzíven cseres tanninok. Keserű. Emellett tömjénes ízvilág. A tannint későbbi visszakóstolások alkalmával is túl soknak találtam. Utólag a sor leggyengébb darabjának véltem, egészen addig, amíg a kb. órával később történt saját szervezésű vak visszakóstolón azt mondtam rá kizárásos alapon, hogy biztos nem a 2006-os, mivel ízlett és harmonikusnak tűnt. Ezért nem is merem pontozni.
2005 Először enyhén zöldes füves jegyek illatban, amelyek azonban elillannak és helyettük fehérbors jön. Szokatlan. Ízben egyszerre édesség és bársonyos tannin. Hatalmas test, gyönyörűen gördül. Végén a kesernye már nem zavaró. Komoly vaníliás utóíz. Utólag visszakóstolva puha, tömör, rendkívül lekváros, hihetetlen hosszú. Illata tejkaramellásra változik. Erre a borra megadom a 9-10 pontot.
2004 Animalitás, először nem intenzív illat. Lószőr, szeder, feketeribizli. Érkezése a szájban könnyed, kerek, jól emészthető, lekváros beérett struktúra. Öt-tíz perc alatt az illat kinyílik! Szilvalekvár, ánizs, fahéj, sósság. Kicsit egyszerűbb, mint a 2005-ös, de jobb mint a 2003-as. Hét-nyolc pont.
2003 Animalitás és benzolosság, ízben a tannin nekem kilóg. Utána az illat itt is lószőrbe megy át. Jó inni, de lehetne több hús benne. Végén az illat itt is tejkaramellába vált át. Öt-hat pont…
2002 Az illat gyengébb intenzitással indul, füstös ízzel folytatódik. Igen intenzív savérzet. Első korty után úgy tűnne, hogy a bor közepe hiányzik. Később ez megtévesztésnek bizonyul: gyönyörű lágyság és tanninok harmóniáját kóstolom a borban. Boszorkányság. Az illat később bőrössé, íze enyhén fássá változik. Hét-nyolc pont.
2001 Illata animalitás felsőfokon – érzetben az összes közül a leginkább intenzív. Isteni! Gördülékeny lecsengés, érlelt test. Az illat nyílás után itt is átmegy karamellásba. Fűszeres, szép és jó ivású. Sok tannin, sok sav, nagy test az utóízben. Klasszikus Bordeaux. Nyolc pont.
2000 Feketeribizli és füstillat. Teljesen eltér a korábbiaktól. Íze is lendületes, de engem egy chilei cabernet sauvignonra emlékeztet, elsősorban a feketeribizli-áfonya jelleg dominanciája miatt. Vége karamellás, lecsengése hosszú, vitális, sós utóízekkel. A bor teljesen érett, jól iható állapotban van, az öregedés legcsekélyebb jele nélkül. Hat pont.
Tokaj-Hétszőlő öt puttonyos Aszúk
Általános megjegyzés: A Hétszőlő boraiban nekem a többi pincészethez képest elsősorban a lágyabb karakter tűnik ki. Emiatt a borok viszonylag homogén sorozatot alkottak. Örvendetes, hogy az alkoholtartalom egy esetben sem haladta meg a 12 %-ot, ettől (is) sokkal barátságosabb fogyasztani ezeket az aszúkat. Hozzá kell tennem: az alacsonyabb alkoholtartalom a komoly pincei fegyelemről is árulkodik. Számomra meglepő módon a borászat a leginkább botritiszes jellegű aszúkat a „legrosszabb” években, azaz 2001-ben és 2004-ben produkálta.
2008 Őszibarack és körte az illatban, szép savak, sokáig tapadó íz. Ebben feltűnik a friss almás rétes. Karamellás körte és fahéj az utóízben. Az édesség azért dominál benne, mindemellett szép egyensúlyban van. Nyolc pont
2007 Illatban benzol, ízben érezhető mogyoró, mézes dió, friss barackbefőtt. Húsos test. Vaniíliasodó is feltűnik ízében. Nyolc pont.
2006 Virágillat, visszafogott és letisztult ízvilág. Likőrös körte, szikár de tartalmas szerkezet. Jó savak. Később szagolva némi fantáziával benzines – rizlinges tónusok fedezhetőek fel. Hét pont.
2005 Banánillat porossággal. Igen szikár, aszúhéjíz és elsősorban harsány vilmoskörte whiskyvel és vaníliával. Mézes dió. Élénk savkészlet. Hosszú életű, nagy lecsengés. Végén itt is megjelenik az almás rétes. Nyolc pont.
2004 Dióforgács, lágy, erőteljesen diós és dohányos. Igen férfias aszú. Megkockáztatom, hogy a sorból ez hasonlít egy kicsit a sauternes-i édes borokra, csak épp összetettebb. Marcipánillatok is jönnek. Komplex, bár sava lehetne több. Nyolc pont.
2003 Először petróleumos illat! Meglepő. Később elfárad. Sárgadinnyébe megy át. Íze kerek, savai lehetnének élénkebbek. Kicsit unalmas a többihez mérten. Öt pont.
2002 Illatában első szippantásnál a legfinomabb törkölypálinka lehellete is belejátszik a petróleumos tónusba. Ez izgalmassá teszi. Aztán jönnek a szokásos déligyümölcsök. Laktató már ez is. Ízben citromos sodó, citromkrém vajjal, tejkaramella. Nem túl élénk. Hat pont.
2001 Hideg botritiszes illat. Kerek barack, mélyen érlelt. Rendkívül zamatos és összetett. Ebben éreztem leginkább magát az aszúszemet illetve a nemesrothadást. Ízében a teljes fűszersort ki lehet mutatni. Kevésbé édes mint a 2004-es, de ez egyáltalán nem válik kárára. Érettsége is szép. Nekem etalon. 9 pont.
2000 Benzinszármazék-illat, kukoricagyanús, túl likőrös íz. Nem tetszik, leszámítva a végén jelentkező marcipánosságot. Négy pont.
(Vörös és fehér a Cosról itt, a Hétszőlőről itt írt, Rezeda Cos-értékelése itt olvasható.)
Utolsó kommentek