Bordeaux-val kapcsolatban a magyar művelt alkoholista szélsőséges: vagy imádja, vagy gyűlöli, lenézi. Igazából nem egyértelmű, miért lett a világ egyik legismertebb borvidéke ez a terroir; nincsenek izgalmas dűlők, változatos talajviszonyok. Persze másfelől értem, hisz több mint 2000 éve említik a források az innen száramzó borokat, úgyhogy a hagyományokra nem lehet panasz. De igazából a britek tették naggyá Bordeaux-t, ugyanis a 12. században házasság révén angol fennhatóság lett a terület, és a claret, azaz a bordói bor ismert és elismert lett a britek, rajtuk keresztül pedig a nagyvilág számára. A kereslet növekedésével a termőterület is kiterjedt, olyannyira, hogy 1855-ben klasszifikációs rendszert vezettek be, elsősorban a fogyasztók tájékoztatása miatt, ez többé-kevésbé ma is érvényben van. Jelenleg bordeaux-it 116 000 hektáron termelnek, ami több, mint hazánk teljes termőterülete (2007-es KSH adatok szerint utóbbi 86 000 hektárt tesz ki).

A Cos kóstoló után a Borkollégium Grand Vins sorozatába kóstoltunk bele ketten is, először a bal parti bordeaux-i borok kerültek terítékre. A bal part onnan ismerszik meg, hogy a termőterületek a Garrone folyó, illetve a Gironde tölcsértorkolatának bal partján terülnek el, a jobb partiak a Dordogne folyó jobbján teremnek, a két folyó közti rész pedig az Entre-deux-mers borokat adja. A klíma óceáni, ami jó évjáratokban kifejezetten előnyös: a nyár meleg, de nem forró, a téli-tavaszi fagyok nem jellemzőek. Azonban csapadékosabb, hűvösebb években a mindig ott veszély, hogy nem tud teljesen beérni a szőlő. Került ilyen, és olyan bor is a poharunkba – a borokat hármasával, vakon kóstoltuk, miután egy napig szellőztek.

Clos Louie 2005 Cotes du Castillon
(dagadtos): Bár Cotes du Castillon a jobb parton fekszik, a pincészet nem túl ismert, kezdésnek tökéletes volt, belövőnek túl erős is. Hihetetlenül fiatal, vakon szín-illat-íz alapján 2007-esnek gondoltam. Teljesen zárkózott még, leginkább grafit és ceruzaforgács, háttérben fekete bogyósok. Szájban jelenleg leginkább csak a struktúrát érezni, az erőt, de így is jó anyagnak tűnik. Eléri a 6 pontot.
(v&f): Lilás színben játszó, nagyon fiatalnak tűnő bor. Illatában feketeszeder, ízében nyers tanninok, szép savgerinc, jó struktúra. Még korai volt kóstolni, most 5 pontot adtam rá.

Chateau Clerc-Millon 5éme cru Pauillac 2005
(dagadtos): A Rothschild-istálló híresen jó ár-értékű versenylova, az egyik legszebb címkével, amit valaha láttam. (A tizenhatodik századbeli táncoló komédiások megtekinthetőek a Mouton-Rothschild múzeumában.) Ez a palack most nem feltétlenül igazolta a chateau jó hírét, illata ennek is zárt, animalitással, vassal, csokoládéval, kóstolva lendületes, ásványos, krémes, de sajnos kicsit keserű. Talán több levegő segítene rajta, de engem most ez zavart. Mindegy, annak idején úgyis a címke miatt vettem belőle. 6 pont.
(v&f): Az előző borra hasonlított ez a tétel, itt is a feketeszeder dominált az illatban, mellette némi ásványosságot és meggyet is találtam. A tannin még nagyon harapós, ráadásul meglepően rövid a bor. 5 pont.

Chateau Smith Haut Lafitte Pessac-Leognan 2006
(dagadtos): Grand cru classe Pessac-Leognanból, eredetileg inkább a fehérborairól volt híres a birtok, de egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a vörösre is, a 2005-ösre nagyon büszkék állítólag. Beleszagolva rögtön a Solus ugrott be, hasonló kávés-málnás-animális illatokkal és egyéb tejes jegyekkel nyitott. Kóstolva picit lágy, édes, kevéssel több sav jól állna neki, de krémes, finom és hosszú. 7 pont.
(v&f): Nagy minőségi ugrás volt ez a tétel; a pohárba szagolva lenyűgöző illatokat találtam: kovás, ásványos, de emellett kirobbanóan gyümölcsös jegyek kavarogtak. Kóstolva az alkohol picit kilóg, a csersav még fiatal, és nem simult bele az egyébként szép szerkezetbe. 7 pont.

Chateau d’Armailhac Pauillac 2006
(dagadtos): Éppúgy a Rothschild-birodalomhoz tartozik, mint a Clerc-Milon, és éppúgy nem volt jó formában most. Orrban intenzíven gyümölcsös, szedres, eperlekváros, kis füsttel. A korty sajnos savanykás és egyszerű, nem érzem, mitől lehetne jobb akár a jövőben. Így sem rossz bor, de 40-60 eurós árával nem egy best buy. 5 pont.
(v&f): A sor leggyengébben teljesítő bora lett nálam. Azt még elnéztem volna, hogy ennyire zárkózott, kicsit ásványos illata van, de a kóstoláskor jelentkező lapos, savhiányos, üres érzetet nem tudtam megbocsátani. Erényeit nem is jegyeztem fel, ebből a sorból kilógott, 4 pont.

Chateau Rauzan-Ségla Margaux 2006
(dagadtos): Kisebb margaux-i sztár, eggyel korábbi évjárata második lett a Wine Spectator éves listáján. Egészen más stílusú bor, mint az eddigiek, sokkal modernebb, édesebb, hordósabb. Mogyorós csokoládé és áradó erdei gyümölcsök. Szájban is robban, közérthető, populáris, de nem találok fogást rajta. 7 pont.
(v&f): Meleg év termése, újvilági piacra hangolva – véstem fel elsőként a borról. Túlérett, eperdzsemes illata, már orrban is érezhető magas alkoholja erről árulkodott. Szájban is a csokoládés, érett gyümölcsös jegyek kapnak hangsúlyt, enyhe savhiányt és kis mineralitást jegyzek még fel. 6 pont.

Chateau Cissac cru bourgeois Haut-Médoc 2006
(dagadtos): A Cissac néha itthon is beszerezhető, a 2004-esből tavaly vettem a Metróban, bár nem tudom, azóta kapható-e még. Klasszikus bordói, szikár, hűvös, barátságtalan. Fekete ribizli, grafit és fa, szájban fiatal és tartózkodó. Hibáit fölényes eleganciával igyekszik leplezni. Nem tökéletes, de szeretem ezt a stílust. 6 pont.
(v&f): Illatában a feketeribizli mellett határozott zöldfűszeres jegyek is megjelentek. A korty még nem állt össze egy kerek egésszé, itt-ott kilóg a sav, vagy épp az alkohol, ráadásul itt is éreztem egy lukat a közepén. 5 pont.

Chateau Sociando-Mallet Haut-Médoc 2005
(dagadtos): A cru bourgeois-k királya: nyílt titok, hogy bőven megüti sok grand cru classe szintjét, sokan égbekiáltó igazságtalanságnak tartják, hogy a birtok nem került az osztályozott ültetvények közé. Hogy a fogyasztó ezen csak nyer, mi most tapasztaltuk: a bordói mércével méltányos árú bor sokáig a legjobbnak bizonyult a kóstolón.  Bár a pincészetről köztudott, hogy nincsen zöldszüret, és viszonylag magas termésátlaggal dolgoznak, a szín lila és átlátszatlan, az illat pedig érett, koncentrált bort sejtet. Fekete ribizli, szeder, kávé, ásvány, jó koncentráció és tökéletes szerkezet. Erős 8 pont.
(v&f): Újra egy kiugró tétel: komplex, izgalmas illat, mineralitással, erdei gyümölcsökkel. A korty pedig végre hozza, amit az illat ígért: krémes, telt, harmonikus, és hosszú. 8 pont.

Chateau Le Boscq Cru Bourgeois St.Estéphe 2005
(dagadtos): Szintén nagyon elismert borászat a polgári ligából, ez az évjárat öt csillagot kapott a Decantertől. Nem írtam róla szinte semmit, nyilván inkább kóstoltam, mint jegyzeteltem. Egész pontosan annyit találtam, hogy „kávé, valódi friss gyümölcsök, szép savak, elegancia, pazar, 8 pont”.
(v&f): Érett benyomást keltett, illatában csokoládés, kávés jegyek mutatkoztak. Az eddigi borok közül ennek volt a legszebb, legvibrálóbb sava. Ízében a kávé visszaköszönt, a telt, hosszú korty jól esett. 7-8 pont.

Chateau La Lagune Haut-Médoc 2006
(dagadtos): A legészakibb grand cru classe, több mint négyszáz éves történelemmel. 2006-os létére meglepően halvány színnel fogad, orrban is kissé érettebbnek tűnik, szenes, faforgácsos, fűszeres. Néha mintha kis zöld is villanna, ez nem tetszik. Szájban kisebb csalódás, nekem kicsit üres, a tanninok pedig érdesek, tapadnak. Persze soha rosszabbat. 5-6 pont.
(v&f): Az illat itt is lenyűgöző, fűszeres, gyümölcsös, izgalmas. Ízben is ez folytatódik, még markánsan tapadós csersavval. 7 pont.

Chateau Pichon Comtesse de Lalande 2004 Pauillac
(dagadtos): Az este első szupermásodikja, nálunk is megfordult már egyszer, de Pichon grófnő bora nem most hozta élete formáját, valószínűleg. Arisztokratikus, hűvös, csakhogy már-már zöld, kakukkfű, mentol, grafit, zéró gyümölcs. Ez még nem lenne baj, de nyersnek is tűnt, és az enyhe éretlenség gyanújával nehéz fenntartások nélkül bízni az idő jótékony hatásaiban. Remélem csak rossz palack volt. Erős 6 pont.
(v&f): Meglepődtem az évjáraton, ugyanis borzasztó nyers, szikár bor volt ez. Viszont nagyon koncentrált, nagyon szép szerkezetű tétel. Erős 6 pont.

Chateau Margaux 2002
(dagadtos): Ha a világ borkedvelőit megkérnék, mondjanak 5 bort, amit feltétlenül meg szeretnének kóstolni, szerintem a Chateau Margaux neve hangzana el legtöbbször. Azt szokás mondani, a birtok borai egyedülálló módon ötvözik az erőt eleganciával és finesszel, nos, nekünk - talán a gyengébb évjárat miatt - inkább csak az utóbbiakból jutott. Elég érett, már halványodó szín, a vonzó kávés-trüffeles aromák mellett perverzebb dohányos-gombás jegyek, markáns ásványossággal. Kóstolva csak közepesnél nagyobb test, az arányok tökéletesek, a korty egyszerre kedves és izgalmasan sós. Már simán fogyasztható, nem kell évtizedekig tartogatni, remek állapotban van. Ha mindehhez még erő is társulna, az nem lehetne más, mint 10 pont (íme), így nálam 8-9 pont között végzett valahol.
(v&f): Illatában elsőre füst, aztán egy kis olajos hal, később még gyümölcsök is megjelennek. Folyamatosan változik a pohárban. A korty újraértelmezi az elegancia szót: rétegzett, kifinomult és markánsan sós ez a bor. 9 pont.

Chateau Haut-Brion Pessac-Leognan 2004
(dagadtos): Rögtön még egy szupersztár, régebbi évjáratával már megfordult itt nálunk is. Szintén viszonylag halvány szín, a Margaux-nál azonban orrban sokkal zártabb. Azért nagyobb baj sose érjen minket, minthogy a Ch. Margaux után az Haut-Brion kicsit zárt – együtt lehet élni vele. Illatban leginkább fekete ribizli, pirítós és füst, viszont egy nagy 2004-es bordóitól szájban talán komolyabb struktúrát, nagyobb erőt várnék, de a hangsúly itt is egyértelműen az elegancián van. 8 pont.
(v&f): Épp zárkózott formáját mutatta az illat, alig lehetett előcsalogatni, de megérte pörgetni a poharat, izgalmas, kicsit füstös jegyek jöttek. Ízben viszont a komplexitást hozta ez a tétel is, bár a Margaux után kicsit visszafogottabban. Talán máskor több lenne, de most csak 8 pont.

Chateau Montrose 2005 2éme cru St.Estéphe
(dagadtos): Saint-Estephe borait egyébként  sem a kellem és báj tett híressé, de a szupermásodik Montrose még itt is legendásan keménynek és hosszú életűnek számít. Nem meglepő, hogy a 2005-ösben is óriási erő van, nem is tudom, éreztem-e már borban ekkorát. Fa, föld, karamell, erdei gyümölcsök és leírhatatlan szerkezet. Végtelen potenciál. Életemben először hasított belém: ez lehet, hogy túlél. 9 pont.
(v&f): Számomra a nap felfedezettje: a két nagy birtok bora után is megállta a helyét, sőt! Persze nagy évjárat szülötte ez a bor, ezt ne feledjük. Illatában bogyósgyümölcsök, fűszerek, ásványok; ízében ugyanez, szépen egymásra rétegezve. Nagyon hosszú, nagyon kerek a korty. Nálam ez is 9 pont.

Természetesen a jobb parti borokra is befizettünk; jövünk még így együtt vissza!