Természetesen a kérdés több, mint költői. Nem lehet. Egyet lehet tenni, emlékezni ezeknek a boroknak az ízeire, érzeteire – már ha valóban emlékezetesek. Jó sorsom a napokban több ilyen tétellel is megajándékozott, mondhatni egy hét alatt kóstolhattam annyi igazi remeket, mint máskor egy év alatt. Legfrissebb élményeim a Bordeaux 2006 kóstolóhoz kötődnek, így most azokból szemezgetek.

Ahhoz, hogy a 2006-os évjáratra rátérhessek, vissza kell nyúlnom 2005-höz. Ezt az évet ugyanis sokan minden idők legjobb bordeaux-i évjáratának tartják. Tökéletes – minden szempontból. A Bordeaux-szakértők egyöntetű véleménye szerint ilyen kiegyensúlyozott évjárat még nem volt errefelé. Tannintartalom, alkoholtartalom és pH tekintetében is nagyszerű általánosan jó értékeket adott. Ezt azért emelem ki, mert ez a magyarul furcsán hangzó kifejezés a kiegyensúlyozottságra utal, ami a nagy borok születése szempontjából nálam is a legnagyobb értéknek számít. Nem az a jó évjárat, amikor extrém magas cukorfokkal lehet a szőlőt szüretelni! Bordeaux-ban elvétve sem találni túlérett alapanyagból, kiugróan magas alkoholtartalommal született borokat, és nem kizárólag az éghajlat adottságai miatt. Akkor és annyi eső esett, amikor és amennyire szükség volt. Ezt figyelembe véve is más, mint bármelyik nagy bordeaux-i évjárat (1947, 1949, 1959, 1961, 1982, 1990). A borok várható élettartama legalább 20 év. (Magamnak ezt úgy fogalmaztam meg: végre tökéletesen beérett a szőlő.) Csupa gyümölcs, rengeteg, finom, szőlőből származó tannin, remek savak, végtelen hosszú ízek és mindezek tetejébe elegancia.

Ha ezzel az értékeléssel nem is ért mindenki egyet, tény, hogy hasonló árakkal eddig egyetlen évjárat sem büszkélkedhetett. Rémüldöznek is mostanában a termelők és kereskedők, ugyanis a 2006-os évjárat árai átlagosan 10-15%-kal alacsonyabbak, nem beszélve 2007-ről és a borpiacot is megzavaró árfolyam-különbözetekről. Emiatt persze fájjon az ő fejük, mi legfeljebb azon búslakodhatunk, hogy esélyeink egyre csökkennek egy-egy igazán szép tétel megkóstolására. Valamiben azért reménykedhetünk. A kereskedők jelentős részénél beragadt 2005-ös tételek vannak, ugyanis a horror árak miatt jóval kevesebb bor fogyott el előjegyzésben, mint amennyire számítottak. Lehet, hogy érdemes kivárni?!

Ez volt tehát 2005. Ha az előző évjárat borait egyszerűen a finesszel jellemeztük, akkor 2006 csupa erő. Nagy test, sűrű, húsos borok rengeteg cserzőanyaggal. Júniusban és júliusban meleg volt, magasabb átlaghőmérséklettel, mint 2005-ben. Az évjárat szinte ugyanolyannak indult, mint az előző, az érési periódus végén azonban lehűlt az idő. Szeptemberben újra nagyon meleg lett. Szeptember végén elindult az eső, ennek következtésben a minőség kevésbé homogén. Voltak, akiknek nagyon korán le kellett szedniük a szőlőt, ennek ellenére születtek kitűnő borok is. A szép savakra itt igencsak nagy szükség van, ellenkező esetben bedől minden a cserzőanyag alá. Pomerol jónak számít, St. Emilion kissé kuszább képet mutat. A balparti területek nagyon jó átlagot hoztak. Összességében biztosan korábban fogyasztható évjárat lesz, mint 2005, ennek megfelelően kissé szerényebb potenciállal. Ezzel együtt: soha rosszabbat.

A kóstolót Bécsben, Ruston végzett borakadémikusok számára szervezték a szintentartás végett. Általában vakon, hármas flightokban kóstolunk. A ceremóniamester Willi Balanjuk volt, aki szerintem az egyik legfelkészültebb borissza Ausztriában. Évek óta MW aspiráns és végtelenül szeretetre méltó fickó. Kivételesen egy fehér borral indítottunk.

Château Baret 2006
Összetétele 60 százalék sauvignon blanc, 40 százalék semillon. Élénk sárga, kifejezetten mély szalmának tűnik. Illata elképesztően intenzív, alapvetően bodzás. Meleg karakterű, holmi európai hűvösségnek nyoma sincs benne, mintha egyenesen az új világból érkezne. Szájban kissé kevésnek tűnik a savérzet, sok az alkohol, ami felbillenti a bor egyensúlyát. Többen „Katzenpiss”-t emlegetnek, ami meg is felel a valóságnak. Annak ellenére, hogy savakban nem dúskál, jó bor. Telt, testes, meleg és gyümölcsös, simogató kerekséggel a végén. Ez vélhetően 8 hónapon át tartó seprőn érlelésének és a hordós erjesztésnek köszönhető. 5 pont

Château Haut-Beauséjour, Saint-Estephe, Cru Bourgeois
Sötét, szélén még alig rubin. Illata visszafogott, főként szeder, kevés aszalt gyümölcs, és szinte alig érezhetően feketebogyósok. Kifejezetten jó savak, ízeiben sok gyümölcs. Nem túlérett, inkább szikár és egy cseppet sem behízelgő. A tanninja érett, mégis mutat némi vegetális jelleget. 5 pont. (22 €)

Château Bernadotte, Haut-Médoc, Cru Bourgeois
Szinte fekete. Mélyebb illata krémesebb és puhább bort ígért. Aztán kiderült, hogy még több és szárítóbb cserzőanyaga van, mint az előzőnek. Levegővel szépülő illata alapján dominánsan cabernet sauvignonnak gondoltam. Szájban némi ásványosságot kínál, a cserzőanyag és a fa nagyon hosszúvá teszi. Komoly alapanyag, de még mindennek a legelején tart. Merlot részaránya magasabb, mint errefelé az átlag – közel 50% – ezt  azonban egyelőre nem igazán érezni. 6 pont. (28 €)

Château De Pez Saint-Estephe, Cru Bourgeois
Füstös újvilágias illat, sok hordó. A meleg füst mellett nyomokban szalonna. Szájban lényegesen érettebbnek tűnik, mint két elődje. Ízében több a gyümölcs, savai élénkebbek, finoman árnyalt a vége, de a szájban jelentős füst az ízt is kissé közönségessé teszi. Fiatalon a fa általában simít a szőlőből származó nyers tanninon, de ez itt most nem érvényesül. 6 pont. (26 €)

Château Clerc-Milon, Pauillac, Cinquiemes Crus
Színben még nagyon hűvös, akárcsak illatában. Levegőzve visszafogottsága feketebogyósoknak engedi át a teret, illata egyre szebben nyílik és változik Szájban már izgalmasabbnak tűnik. Finom a savvilága bár a tanninja erős. Kifejezetten életerős és lendületes bornak tűnik. Bőven van benne fa eredetű tannin, mégsem zavaró. Hagyja érvényesülni savait. Koncentrált, komplex, ízében szilva és csokoládé. 7 pont. Nálam az egyik legjobb ár/érték arány. (38 €)

Château Belgrave, Haut-Médoc, Cinquiemes Crus
Nemesebb, mélyebb, visszafogottabb illat. Szájban földes és füstös, mintha jelentősebb lenne benne a cabernet franc aránya (pedig csak 5 százalék). Hagyományosabb iskolázást mutat és szép arányokat. Levegővel illatban is, ízben is egyértelműen ásványos. Végig nagyon gazdag. Finom bor, nemes és hosszú. Klasszikus Bordeaux. Az est egyik legjobbja. 7,5 pont. ( 28 €)

Château Smith-Haut Lafite, Pessac-Léognan
Sötét és mély, illatában animális. Nem zavaró, levegővel el is tűnik. Gazdag és telt az illata, benne nedves avar, kávé, kakaóbab. Szájban bizarr gyümölcsösség, érezhető benne a sok merlot (35 százalék), részben ezért puha és sima. Bár kellemes fogyasztani, mégis kérdés, hogy vajon ilyen-e a tipikus Bordeaux. 7 pont. (60 €)

Grand Puy-Lacoste, Pauillac, Cinquiemes Crus
Sötét, meleg gyógynövényes illat. Némiképp ásványos is. Első érintésre is simának tűnik, szájban nagyon szépen érezni a gyümölcs mellett a talajt és a határozott íz mélységét. Kiegyenlített, puha és kerek bor, majdhogynem behízelgő. 7 pont. (65 €)

Château Pichon Longueville Comtesse de Lalande, Pauillac, Deuxiemes Crus
Sötét, szinte fekete. Illatban visszafogott, édeskés krémesség érezhető benne, vélhetően erősen gyümölcsös karakterének köszönhetően. Mintha almasavbontás után lenne – bár ez nem valószínű... Szájban sima és élénk, mély és koncentrált, kevesebb gyümölccsel. Hatalmas alapanyag. Nagy és cizellált, barokkosnak tűnő bor vegetális nüanszokkal. („Hintergründlich weiblich” – jellemzi a kóstolást vezető Willi Balanjuk). Összetétele (45 százalék cabernet sauvignon, 35 százalék merlot, 12 százalék cabernet franc and 8 százalék petit verdot) miatt ennél a Château-nál gyakorta előfordul, hogy zöldebb lesz a bor, mint másutt. Nem véletlenül tartják, hogy hiába kicsiny a petit verdot mennyisége, ha nem érik be, az egész alapanyagot tönkreteheti. Kérdéses, hogy a bor egyértelműen édeskés karaktere és a nem tökéletes petit verdot vajon hogy fog viselkedni az érés során. Mindenesetre már most is igazi egyéniség. 7,5 pont. (143 €)

Château Montrose, Saint-Estephe, Deuxiemes Crus
Szinte fekete, szélein pici elszíneződéssel. Illata intenzív és finom. Édeskés, erősen hordozza a hordó nyomait. Mellette keleti fűszerek, áfonya, szeder és csokoládé. Szájban irgalmatlan nagy test, a savakat alig érezni, mert a fa eredetű cser mindent eltakar. Nagyon hosszú és komplex bor mély tónusokkal. Nem az esetem, bár tiszteletre méltó. Vélhetően nagyon erősen extrahált. Kissé régiesnek ható, klasszikus Bordeaux. 10-20 éves korában valószínűleg nagyon szép lesz. Parkernél 94-96 pont. 7,5 pont. (46 €)

Château Magdelaine 1er Grand Cru Classe (Class B), Saint-Emilion
80 százalék merlot, 20 százalék cabernet franc. Könnyedebb szín, kedvesebb és krémesebb illat. Finoman sima és selymes is. Nagyon tetszetős, sok gyümölccsel, puhasággal, mondhatni behízelgő. Szájban is lényegesen simább minden eddigi tételnél. Kissé túlérett gyümölcsösség érezhető benne rengeteg alkohollal. Teljesen újvilági stílus. Szájban is meleg, kis ásványosság mellett sok aszalt gyümölcs és lekvár. Tetszetős, de nekem nem igazán Bordeaux. 7,5 pont. (48 €)

Château Figeac 1er Grand Cru Classé (Class B), Saint-Emilion
Illata gyönyörű, elegáns, csupa finomság nemes fűszerekkel és érett gyümölccsel, dohánnyal. Mély, ásványos és sima. Illatra több cabernet franc van benne, mint más. Végtelenül hosszú, igazi nagyágyúnak gondolnám. Vége földes, tölgyes, ásványos jelleg és nagyon szép. Elképesztően koncentrált és hosszú. Jobb parti szuperbor – még vakon kóstolva. Ezúttal nem tévedtünk. 8 pont. (140 €)

Château Laforge Grand Cru, Saint-Emilion
Édeskésen csokoládés illat kevés gyümölccsel és kakaóval. Élénk és lenyűgöző, szájban nagy és erőteljes. Finom narancshéjas, merlot-s ízvilág, extrém mennyiségű fával (100 százalék újfa), ami nagyon simává teszi a textúráját. A legnehezebb borok egyike, amit valaha ittam. Kevésbé tetszetős, nehézsége már részben elnyomja a finessz kialakulásának lehetőségét. Modernista Bordeaux. 8 pont. (53 €)

Château Margaux Premier Cru
Ebben az évben cca. 90 százalék cabernet sauvignon és 10 százalék  merlot. Illatban csupa kávé, mély, tiszta és buja, tele belga pralinéval. Mintha csokoládéba forgatott szarvasgombát szagolgatnánk. Ízében is csupa finomság, sima és selymes. Végtelenül finom cserzőanyaggal, textúrája  Észak-Rhone-i krémességet idéz. Mintha tejszínt nyalogatnánk. Hihetetlenül elegáns. Buja is és hosszú, tökéletes borélményt ad. Szarvasgomba, tölgy és a legfinomabb nedves avar. Ez az a bor, amire nehéz szavakat találni. Üres pohara illatában a legszebb aszúkra emlékeztet, egy idő után átvált túlérett aszaltpaprika fűszerességére. Sült paprika és trüffel egyszerre. Összetettebb és bujább, mint eddig bármi más. Végtelen hosszúság. Sajnos 650 €, de nincs mese, 10 pont.

Château Mouton Rothschild Premier Cru, Pauillac
Illatban visszafogottabb, mint a Margaux. Élénkségét a gyümölcsössége adja, tele fekete ribizlivel és egyéb kerti finomságokkal. Ízben majdnem olyan szép és élménydús, mint az előző, mégis valamivel kevesebb. Simaságban és textúrában nagyjából ugyanott van, mint a Margaux, de cizelláltságban kevesebbet ad. Kissé szégyellem leírni, és mégis… Jobb a jónak elrontója. Szájban ez is végtelenül gazdag, amíg azt a buja fűszeresség, emezt a gyümölcsösség átlényegült formája járja át. Cserzőanyaga mintha ennek valamivel érdesebb lenne, de valójában itt kizárólag stílusbeli kérdésekről lehet szó. Parkernál ez a 100 pontos bor, én nem cserélném el a Margaux-val. Nem vagyok viszont egyedül azzal a nézetemmel, hogy a Moutonok között valójában csak 2002 után érdemes szétnézni… 9,5 pont. (750 €)

Rauzan-Ségla, Margaux, Deuxiemes Crus
54 százalék cabernet sauvignon, 40 százalék merlot, valamint egy kis petit verdot és cabernet franc. Enyhén visszafogott illat. Nedves bőrös karakter sok fekete gyümölccsel. Stílusában sokkal inkább emlékeztet a szupertoszkán borokra, vélhetően gazdag ásványossága miatt. Érdekes és fűszeresen fanyar. Végtelenül mély ízek vannak benne, jellemzően sok erdei fa, tölgy és föld. Érdekes, de nem igazán szofisztikált. Kissé szárít a tanninja. Modernebb stílus. Koncentrációban hagy némi kívánnivalót maga után. A végén túlságosan alkoholos. 7 pont. (85 €)

Château Lafleur-Pétrus, Pomerol
Kezdetben átható istállószaga van, levegővel megjelenik a gyümölcsös vonulat, málna és némi meggy is érezhető. Ahogy szellőzik, úgy tisztul, szépül. Nedves széna, ódivatú bordeaux-i karakter. Nagyon hosszú a földes-tölgyes jellege is. Szájban kitűnő arányokat kapunk, hosszú és vastag bor. A bordeaux-i tételek között az a ritka kivétel, amelyik csak hagyományos ászok hordóban érett. Banálisnak mondható bor, csupa szőlőből származó tanninnal, ami valahogy széppé teszi. 8 pont. (140 €)

Château l'Evangile, Pomerol
Csupa-csupa kávé. Finom és selymes, tetszetős, gazdag ornamentikával és grandiózusnak nevezhető ásványossággal. Végig érezhető az az elegancia, amely alapvetően a finom savakra épül. Szájban és textúrában az ellentetje az előző tételnek, mert tele van fa eredetű tanninnal. Ízét a pörkölési aromák uralják, de egyáltalán nem bántóan. Mellette csokoládé és hosszú, aszalt gyümölcsös, pörkölt kávés utóíz. Telt, kerek bor. 9 pont. (165 €)