Hedonista énem megint igen mondott egy Enoteca Montalcino-s kóstolóra, ahol Suhayda László tíz 1997-es brunello riserva-t bontott fel. Leírtuk már többször mi is, 1997 kiemelt boros év volt Toszkánában, utólag az évszázad évjárata jelzőt aggatták rá. Ebből az évből ennyi riserva-t kóstolni – nem hiszem, hogy lesz még rá alkalmam. Úgyhogy a várakozásaim nagyok voltak, pláne, hogy életem első, és mindmáig egyetlen tízpontos bora is egy brunello, szintén 1997-ből. Bár újabb 10 pontos élmény nem ért, de ennyire erős sort még nem ittam végig.

A riserva kóstoló apropóját az a tény adta, hogy a szintén ötcsillagos évjáratnak minősített 2004 riserva-i pár hónapon belül a piacra kerülnek. A szabályok szerint ugyanis a riserva tételek a szüretet követő hatodik év januárjában jelenhetnek meg a polcokon.

La Torre

Enyhén rozsdás szín, ahogy az egy tizenkét éves bortól elvárja az ember. Illata szintén érett, kicsit epres, fűszeres, gombás. Kóstolva meglepően eleven: markáns (kicsit túlzottan is határozott) savakkal támad. A tanninok már belesimultak a kerek, lendületes kortyba, ami hosszan cseng le. Nálam ez egy hétpontos nyitás volt.

La Fornace

Kicsit formán kívül levő bor: illatában is érezhető a magas alkohol, ami az ízjegyeket is elnyomta kissé. No nem nagyon, a szép szerkezet azért érezhető volt, ráadásul kicsit levegőztetve a bort, szépült is az. Ennek ellenére most csak hat pontot adtam ennek a tételnek.

Fattoi

Az egyik legizgalmasabb illatú bor volt, enyhén animális, kicsit citrusos, szivaros jegyek váltakoztak benne, bármikor vettem fel a félretett poharat, mindig mást mutatott a bor. Ennél komplexebb már csak az íz volt, a palackos érettség jegyei mellett gyümölcsösségéből is megőrzött jócskán ez a bor, a savszerkezet pedig egészen kitűnő volt benne. Megközelítette összetettsége a tízpontos élményemet, de hajszál híján elmaradt tőle. Így is vaskos kilenc pontot osztottam ki rá.

Podere il Palazzio Le Macioche

A Fattoival egy olyan szintre emelkedtünk, amiről nagyon nem is jöttünk le az est hátralévő részében. Ennél a bornál is izgalmas illat fogadott: eperdzsemes, kakukkfüves jegyek uralkodtak. Érdekes mód az illatban kevésbé érződött a fahordó, ízben a pörkölési aromák még jól kivehetők voltak. Masszív, nagy bor, a szó pozitív értelmében, nagyon szépen belesimult, érett tanninokkal. Masszív nyolc pontot ért.

Caprili

Nálam az est győztese lett ez a bor, talán azért, mert a legegyedibbnek bizonyult. Illatában kapucsínó, bőr, a primer gyümölcsök itt már nem játszanak. Ízben végtelenül kifinomult, teljesen harmonikus bor, amihez egy vibráló, eleven savszerkezet társul. Lecsengése az egyik leghosszabb volt, itt éreztem, hogy akár a maximális pontszámot is megkaphatná, végül kilenc és fél ponttal jutalmaztam.

Caparzo

Nehéz dolga volt az előző bor után következő tételnek; hiába volt ez is nagy bor. Az elegancia helyett ez a lehengerlésre játszott, más körülmények között valószínűleg nagyobb sikert aratott volna egészpályás letámadása. Nagyon markáns tannin mellett érezhetően domináns alkoholt találtam benne, vagy csak a sav tűnt kicsit lágynak ehhez a testhez. A végén egy kis kesernye is felbukkant, nálam nyolc pontig jutott ez a tétel.

Pertimali (Livio Sassetti)

Az első bor volt az est folyamán, ahol az ásványos jelzőt használtam. Az illat erre nem utalt; gyógy- és zöldfűszerek sorakoztak benne. Ízben a sósság, krétásság megjelent, a lecsengésben pedig egy, akár talajból származó, kesernyésség is. A korty szerkezete ellen nem tudok semmit felhozni, savak, tanninok rendben voltak, talán az előző tételeknél a teste volt kisebb. Ami nem baj, de nálam a nyolcpontos kategóriára volt ez elég most.

Fornacina

Az előzőnél izgalmasabbnak, tartalmasabbnak tartottam ezt a bort, vagy lehet, hogy csak behízelgőbb volt? Izgalmas, összetett, kávés-dohányos-gyümölcsös illat után hasonlóan komplex a korty. Én a felbukkanó kávés-csokis jegyek miatt, no meg a markáns, de nagyon érett tanninok miatt érzékenyültem el, és osztottam újra ki a kilenc pontot.

Sesti Castello di Argiano

Igazi megosztó bor, ami jelzőt nem gondoltam, hogy egy riserva kóstolón használni fogok. Egyesek szerint a bor vékony, mások szerint a bor a tipikus brunello képet mutatja. Én a tipizáláshoz még keveset kóstoltam, de szerettem a bort. A Sasettihez hasonlóan kisebb testtel rendelkezik, de azzal ellentétben itt a harmónia magasabb szintet ért el. Illatában a pörkölt kávé, ízében a lendületes, szép savszerkezet a meghatározó. Hosszú, finom bor – nálam megkapta a kilenc pontot, és a kóstoló második legjobb borának bizonyult.

Ciacci Piccolomini

A múltkori kóstoló, no meg a Wine Spectator magas pontjai miatt lett ez sorzáró tétel, és az elvárások alatt teljesített. Hiába volt izgalmas az illat, benne kávé, zöldfűszerek, hiába volt az íz hasonlóan összetett, a szerkezet nem hozta azt az izgalmat, amit ezen az estén több bor is hozott. Kicsit a hordófűszerek és az alkohol édessége elvitte a tételt a kockázatmentesség irányába. Ez a relatív alulteljesítés azért így is nyolc pontot jelent nálam.

Összegzésképpen legegyszerűbb az est utolsó momentumát kiemelnem. Suhayda László megkért mindenkit, hogy a legjobb 5 bort, sorrendben, áruljuk el neki. Az ilyen kéréseknél általában bajban vagyok: az első két-három tételt könnyen megnevezem, utána a sűrű középmezőnyből próbálok meg még két-három bort a listámhoz írni. Most komoly bajban voltam: melyik bort ne tegyem fel a listára. Végül ez lett a végső sorrendem: Caprili, Sesti, Fornacina, Fattoi, Ciacci. Amit már akkor és azóta is többször módosítottam volna, de persze lehet, hogy az ötödik módosítás után ugyanide jutottam volna vissza.