1891-et írtunk, mikor is egy chilei bortermelőnek, név szerint Don Melchornak eszébe jutott, hogy némi misztériummal kellene fűszereznie prémium borának piacra dobását, ezért elhíresztelte, hogy maga az Ördög bújt meg a pincéjében. Az Ördög Pincéje azóta az egyik legismertebb chilei borbrand lett. A Concha y Toro konglomerátum olyannyira meg van győződve termékének legendás mivoltáról, hogy a brand honlapját a www.chileanlegend.com címen futtatja. A pincészet iszonyat pénzeket fektet marketingbe, hogy az egész világ megjegyezze ezt a nevet: Casillero del Diablo.

A Casillero del Diablo amúgy hét vörösből, kilenc fehérből, egy-egy rozéból és pezsgőből álló sorozat, ebből nálunk tudomásom szerint három vörös kapható: a carmenére, a merlot és a jelen vizsgálódás tárgyát képező cabernet sauvignon. Azt meg se merem nézni, hogy hány palackot töltenek le ebből a borból évente, gyaníthatóan nagyjából annyit, mint nálunk egy borvidék. Egyediséget ennek megfelelően nem is várok tőle, mondjuk kétezer körül úgyse az egyediség szokik a mérce lenni.

Az ördögös dizájn végigfut a címkén, a palacknyakon és a kapszulán is. De milyen kapszula az, kézzel megmoccanthatatlan, a Pulltap's kiskése is alig bír vele, van vagy fél milliméter vastag ón. Erényövnek is elmenne. Azért megbirkózom vele, töltök, söndörgetek, szagolgatok.

Lacafaca nincs: úgy orrbaver az illat, hogy csak kapkodom a levegőt. Fekete cseresznye és fekete csokoládé, meggy, tölgy, mélység, dimenziók. Avar, füst. Nem édes, mint annyi más chilei, nem dönti agyon a fa sem. Korrekt, egyenes, behízelgő és mégis összetett. És hogy ne hagyjon maga után hiányérzetet, ízben is ugyanez folytatódik: egyenesség, sok gyümölcs, intenzív aromák. Ha ez természetes úton jött ki a szőlőből - bevallom, nem ismerem a bort annyira, de elméletileg azért megvan erre az esély, hiszen arrafelé bizony beérik a cabernet sauvignon - akkor nagyon fel kell kötni a gatyát. Ez a bor ugyanis nem gumicukor, nem borszörp, hanem egy nagyon szépen összerakott, újvilágiságát persze nem tagadó cabernet sauvignon. Hogy csomót is keressek a kákán, egy hangyányit több savat én elviselnék benne, bár feltehetően az elsődleges célcsoportnak pont így jó. Szintén a negatív oldal felé húzza az a tény, hogy melegedve kicsit kátrányosodik az illata, előkerül az égett gumi és a féktárcsa is, bár a dominancia azért marad a gyümölcsöknél. Ennek ellenére egy szép hatost megérdemel (úgy is, mint 6 pont), a 7€ körüli árát tekintve pedig egy halvány bestbuy-flepnire is felterjesztem. Hedonistáknak kötelező darab.