London átesett a tűzkeresztségen. November 2-án megtartották az első csak Tokajnak szentelt bemutatót az Egyesült Királyságban. A brit Decanter, a Tokaj Reneszánsz Egyesület és még sokan mások által szervezett, szponzorált Discover the Magic of Tokaji keretében 11 borászat mutatkozott be (valaki elkallódhatott, mert eredetileg tizenkettőt ígértek) két felvonásban, előbb a szakmának, aztán este a nagyközönségnek. A kiállítók közül a cikk szerzői a Royal Tokajit (Hugh Johnson, a szoborba öntött borhős résztulajdona), a Dobogót, a Patriciust és az AXA-birodalomhoz tartozó Disznókőt emelik ki. Széles volt a paletta: a britek számára is ismerősen csengő aszún kívül száraz, késői szüret és szamorodni szerepelt a kínálatban. A beszámolóból úgy tűnik, nagy volt az érdeklődés és a tetszés, bízzunk benne, hogy a jó kezdést beszállítói szerződések követik.

Tim Tiptree-nek, a Christie’s szakértőjének a modern stílusú borok tetszettek („szájban annyira frissek”), továbbá érdekesnek találta a szárazok stílusbeli sokszínűségét. Deborah Middleton (Justerini and Brooks) azon örvendezett, hogy a különböző puttonyszámú aszúkat egymás mellett kóstolhatta, és így össze tudta őket hasonlítani. Bart Borkowski, a londoni Butler’s Wharf Chop House pohárnokának pedig annyira tetszettek a borok, hogy azt mondta – kapaszkodjunk meg! –, legalább kettőt fölvesznek a borlistájukra. A decanteres Stephen Brook, aki a mesterkurzust tartotta, ahol mind a 11 pince képviseltette magát, úgy nyilatkozott, hogy ez a nap „valamelyest könnyebbé teheti a tokaji borászok életét, mivel sokan nem ismerik őket”. (Reméljük, hogy miután nyolc napot töltött Hegyalján szaporán kóstolva, az előadásában akadtak ennél magvasabb gondolatok is.) Hugh Johnson, aki jövőre ünnepli a Royal Tokaji 20 éves fennállását, arról beszélt, hogy 1989-ben „több volt a lovaskocsi Tokajban, mint az autó”. A 100 fős hallgatóságnak azt is elmondta, hogy amikor először járt Magyarországon, elképedt, hogy milyen minőségű borok készülnek ebben a „mélyen a vasfüggöny mögött fekvő” országban, és csak annyit tudott kérdezni, „hogyan készítik ezt a nektárt?”. "Ellentétes nézetek voltak - meséli -, és állandó viták a hagyományos és a modern stílus fölött, hogy oxidáljanak vagy ne oxidáljanak és a többi." A cikk végén Hugh Johnson kandallós videóinterjúban dicséri Tokajt, az aszút és a furmintot, és persze építi a brandet. A furmint jellege szerinte valahová a chenin blanc és a viognier közé helyezhető. És ő is említést tesz a "csodálatos savakról", amelyek aztán John Abbott kóstolási jegyzeteiben rendszeresen visszaköszönnek (nem feltétlenül ugyanezzel a jelzővel).

A beszámoló végén 11 bor kóstolási jegyzete (szerintem ez az a 12 helyett 11 bor, amit Stephen Brook tokaji látogatása során választott ki, és valószínűleg ez adta a „mesterkurzus” alapanyagát. Érdekes válogatás.): Tokaji Furmint 2006 Alana-Tokaj, Tokaji Dry Szamorodni 2003 Samuel Tinon, Tokaji Late Harvest Furmint 2007 Pendits, Tokaji Aszú 5 Puttonyos 2002 Patricius, Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2005 Béres, Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2004 Gróf Degenfeld, Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2003 Dobogó, Tokaji Aszú 6 Puttonyos 1999 Disznókő, Tokaji Aszú Mézes Mály 6 Puttonyos 1999 Royal-Tokaji, Tokaji Aszú Essencia Imperium 2000 Chateau Dereszla, Tokaji Aszú Puttonyos 2003 Bodvin.