Prantner Ferencék borával eddig egyszer találkoztam, a Pannon Top 25 kóstolón; akkor azt jegyeztem meg róla, hogy más, mint a többi, ott épp nekem a másság inkább negatívum volt, de azt már akkor eldöntöttem, hogy ha tehetem, meg fogom kóstolni a pince borait. Ezt most a Radovin borszaküzletben vett kadarka révén el is kezdtem – és bár most sem voltam maradéktalanul boldog, de lesz még folytatás is, úgy érzem.

A pincéről azt lehet tudni, hogy 10 hektáron, több dűlőben termelnek szőlőt, a dűlőket külön dolgozzák fel, ezenkívül fontosnak tartják kiemelni borkészítési filozófiájukból a hozamkorlátozást. Cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos, kadarka és olaszrizling terem a birtokon, ezekből fajtaborok is készülnek, egy házasítás is van, no meg rozét is szűrnek.

Az ominózus bor pedig amolyan szekszárdi kadarka színnel fogad: az egrieknél jóval mélyebb, rubintosabb, ráadásul itt-ott lilás villanásokkal is. Amikor először szagoltam bele a pohárba, megijedtem. Volt egy furcsa, kicsit illósodásra utaló jegy az illatban, amit nem tudtam hova tenni. Aztán áttöltöttem másik pohárba a bort, forgattam is azt – egyszóval levegőztettem (szellőztettem, dekantáltam). A zavaró jegy eltűnt, szerencsére. A helyébe érett, sőt, túlérett gyümölcsök léptek, elsősorban kicsit erjedt meggy, szárított füge és mazsola. Úgy tűnik, mintha már töppedt szemek is belekerültek volna az alapanyagba. A korty sem árulkodik másról: a kicsit magas alkohol (13%) édesít, szerencsére azért van elég lendület is a borban. A bor sima, jól csúszik, itatja magát, azonban túl sok gondolkozásra nem késztet, nincsenek benne nagy izgalmak. Amolyan kvaterkázó bor.

Erős négy pontot kapott tőlem, 1740 forintos árát mindenképpen megszolgálta.