Amit a figyelmes olvasók jó része már rég tud, bevallom őszintén: befürödtem a kadarkákkal. A kezdeti lelkesedés hamar megbicsaklott, nemcsak azért, mert több bortól egyszerűen többet vártam volna, vagy mert egyre nehezebb volt kóstolótársaimat újabb körre ösztönöznöm, de azért is, mert jól láttam, mások jobban értékelik ezeket a borokat, kevésbé süket nyelvvel kóstolják a fajtát. (Pl. itt és itt.) Úgy döntöttem, nem lenne szerencsés, ha pont az festene körképet a kadarkáról, aki legkevésbé szereti, de a vágy, hogy egyszer igazán jót írjak róla, továbbra is élt bennem. A „Nagy Bor” megjelenése éppen kapóra jött, neve és ára alapján joggal gondolhattam, hogy végre eljött az én időm.

A ditirambus azonban most is elmarad. Pedig a bor jó, ehhez kétség sem férhet. Kitöltve átlátszó, halvány rubinszínű, kifejezetten szépen mutat a pohárban. Az illat már-már ijesztően intenzív, cukorkás, mégis vonzó, majdnem komplex is. Málna, hecsedli, vegetális jegyek, pemetefű - orrban meglehetősen hasonlít a Magyalosra. Kóstolva nevének megfelelően hatalmas, krémesen hömpölyög a szájban, mégsem lapos – a nagy testet komoly savak ellensúlyozzák, az ízek pedig robannak, és lenyelés után is kivételesen sokáig érezni őket. Az első kortyban talán csak a még túl erősen érezhető fa zavar, az élmény egyébként lehengerlő.
Később éppen ez okozza a vesztét: mindenáron tarolni akar. Valóban nagy bor, de inkább nagy, mint szép. A második pohárnál már nehézkesnek tűnik kissé, zavaróvá válik a túlzott koncentráció, az egyre agresszívabban előtörő botritiszes jegyek pedig kiemelik a korty édességét. Mert nincs mit szépíteni, egy idő után illatban-ízben egyaránt megjelenik a méz és a sárgabaracklekvár, és kóstoló legyen a talpán, aki ezzel a sűrű, olajos testtel, alig érezhető tanninnal együtt nem kezd el aszúkra asszociálni menthetetlenül. Ettől persze nem lesz rosszabb bor, de felmerül a kérdés: lehet-e egy nagy száraz vörösbornak sárgabaracklekvár íze? Komolyabbra fordítva a szót, lehet-e egy kadarka-szamorodni nagy száraz vörösbor? Akik elvi kifogással élnek a részben töppedt szemeket tartalmazó csúcsmerlot-kkal szemben (épp az efféle borokon szereti köszörülni a nyelvét például az angol borsajtó), azok mit szólnak akkor ehhez?

A választ nem tudom, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a „Nagy Bor” erősen meg fogja osztani kóstolóit – sokan az egekbe emelik, néhányan viszont sárba tiporják majd. Nálam 6 és 7 pont között végzett valahol.