Második középkorú kékfrankosunkhoz könnyes-nosztalgikus szálak fűznek. Kicsit több, mint két éve már, hogy megjelent első posztom a Művelt Alkoholistán, ami történetesen erről a borról szólt. Szándékosan nem olvastam el saját korábbi leírásomat, hogy aztán mostani tapasztalataim lejegyzése után jóleső örömmel nyugtázhassam, legalább én egyetértek magammal – még ennyi idő után is. A másik még ennél is nagyobb öröm pedig az volt, hogy milyen keveset öregedett a bor: kerekedett cseppet, mégis lendületes és fiatalos maradt. A savakra még mindig ráférne a csendesedés: kár, hogy kifogytam a készletből, így már nem tudom nyomon követni, lesz-e ilyen áldott állapot vagy az acidok túlélnek mindent.

Ettől azonban még messze vagyunk, legalábbis a Nagy-Galagonyás most ezt mondta nekem. Pedig másfél évet töltött hordóban és már több, mint két és fél évet palackban. Nem fiatal, de mégis. Vagyis inkább az a típus, aki nem igazán akar megöregedni, nem látszik meg rajta a kor. (A nehéz évjáratok túlélői van, hogy tovább bírják, mint a gazdag évek örömgyerekei.) Jóleső érzés ilyen borokkal (és emberekkel) találkozni, egy pillanatig úgy érezhetjük, sikerült megállítani az időt.

Opálos lilás bíbor színű, vékony átlátszó gyűrűvel. Illata nem mondható intenzívnek, szépnek viszont igen. Érett gyümölcsök és egy kis animalitás: kandírozott eper, friss, sűrű de nem agyoncukrozott málnaszörp, szilvás lepény és egy kis párolt marha. Gazdag, kedves és még csak nem is túl egyszerű. Kóstolva még négy évesen is nagyon élénk savai köszönnek ránk először. Intenzív ízében ott vannak az illatban felidézett piros gyümölcsök, a savak citrusosságával és egy jó adag rafinált sóssággal fűszerezve. Könnyed mégis feszes szerkezetű bor. Vékony, de egyáltalán nem törékeny: inkább tornászlány, mint balerina. A korty második felétől mintha nyomokban tannint is tartalmazna, de meg sem közelíti az egészségügyi határértéket. Felbukkan aztán egy csepp kesernye is, ami engem egyáltalán nem zavar, de könnyen lehet, hogy nem mindenki ilyen elnéző. Lecsengése nagyon intenzív, őszintén visszhangozza a bor erényeit és hiányosságait. Visszatekintve korábbi találkozásunkra: illatban többet érett és mutat most, mint ízben: akár még hagyhattam volna pihenni. A hat pontot továbbra is eléri nálam.

A cimke fotóját a pince honlapjáról vettem.