Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Francia szem

2010.02.12. 11:00 - Az Alkoholisták

Kedves olvasónk, Mistinguett alias Limpek László vállalkozott arra, hogy a Művelt Alkoholista francia sajtófigyelője legyen. Szűzposztjában a Revue du Vin de France (RVF) 2010. februári számát szemlézi. Az RVF Franciaország talán legtekintélyesebb bormagazinja, Jancis Robinson szerint egyenesen "Franciaország egyetlen komoly borászati lapja". A februári számban Anne-Claude Leflaive („a világ legjobb fehérborásza”) beszél az általa vezetett birtokról és a biodinamikáról, Étienne de Montille elemzi a burgundi fehérek korai oxidációjának lehetséges okait, egy fecske nyarat csinál Rousillonban: Gérard Gauby-portré, végül egy mourvèdre-monastrell francia-spanyol párbaj. [A képen Anne-Claude Leflaive.]

A felütés Burgundia kétszer. Elsőként az emblematikus burgundi borásszal, Anne-Claude Leflaive-vel találunk több oldalas interjút, majd a burgundi sztárborász, Étienne de Montille elemzése következik a nem rég itt is emlegetett burgundi oxidációról. Leflaive egyike a biodimamika lelkes szószólóinak, honlapja szerint „a biodinamika hatása a szőlő egészségére vitathatatlan”. Steiner tanai Franciaországban sem sokkal ismertebbek vagy elfogadottabbak, mint nálunk, ezért mindenképpen jelzésértékű, hogy az RVF ilyen hosszú interjút közöl Leflaive-vel, aki néhány bemelegítő kérdés és válasz után rá is tér a biodinamikus borkészítés műhelytitkainak ismertetésére. Elmeséli például, hogy 2003-ban új birtokot vettek Mâconban, és az első évjáratban a nyár közepén rögtön kaptak is egy hatalmas jégesőt a nyakukba. Összesen 40 hl bort tudtak készíteni, azt is érezhetően megviselte a júliusi hidegzuhany. Ekkor valaki azt javasolta Anne-Claude Leflaive-nek, hogy a traumás borhoz, mintegy homeopátiás kezelésként, adjon néhány csepp jó formában lévő bort. Ennek az volt a célja, hogy a jó példa „láttán” a bor feldolgozhassa a történteket. A kezelés hatott, a bor meg is gyógyult annak rendje s módja szerint. Ugyanakkor – szkeptikus olvasóinkat megnyugtatandó – Leflaive értelmezésében a biodinamika sokkal inkább jelenti a lehető legharmonikusabb munkát és együttélést szőlővel és természettel, mint a fent említett megoldások keresését. Leflaive azt sem tagadja, hogy a biodinamika jó üzlet, birtokuk a Romanée-Conti mellett jelenleg a legjövedelmezőbb burgundi borászat. Leflaive szerint ez a biodinamikának is köszönhető, mert az egész világ érdeklődik az „új” technika iránt, a japánok, amerikaiak pedig kifejezetten imádják. Mint meséli, „New Yorkban még olyan pasival is találkoztam, akinek a polóján egy fotó volt rólam!”


A másik burgundi kapcsolódású cikk szintén izgalmas témát boncolgat: a burgundi fehérek oxidációjáról van szó. A jelenségről ezúttal Étienne de Montille véleményét olvashatjuk, melyet még tavaly novemberben fogalmazott meg egy montreáli kóstolón. Montille szerint az oxidáció nem kevesebb, mint öt dolog szerencsétlen együttállásának a következménye. Ezek közül az első, hogy a 90-es években, vagyis akkor, amikor az oxidáció először jelentkezett, a legtöbb nagy burgundi birtok a mechanikus préseket pneumatikusra cserélte. Ez utóbbi segítségével a must tisztább lesz, csak sajna a seprő köztudottan véd is az oxidáció ellen, így a burgundi fehérek érzékenyebbé váltak. Montille emlékeztet arra, hogy pl. Jean-François Coche-Dury-nek, azon ritka burgundi borászok egyikének, akik maradtak a mechanikus préselésnél, soha nem volt gondja az oxidációval. Az oxidáció második lehetséges oka Montille szerint a túlzott „bâtonnage” lehet. Ez a Burgundiában előszeretettel alkalmazott technika abban áll, hogy a bort időről időre felkeverik, így az teltebbé, íze gazdagabbá válik. Montille szerint azonban a túlzásba vitt „bâtonnage” felgyorsítja a bor öregedését. A harmadik ok a kénezés visszafogásában keresendő. A 90-es évek eleje óta Burgundiában egyre kevesebb ként adnak a borhoz, a „rendes” 40 g/hl-t manapság akár a felére is lecsökkentették. Ráadásul – negyedik ok – a kénmennyiség mérésekor is történtek hibák: „A készülékeink azt mutatták, hogy van kén, valójában azonban nem volt.” Végül Montille felveti a dugó felelősségét. Mint mondja, előfordul, hogy ugyanabban a rekeszben, egymás mellett találunk négy palack oxidált, négy érett és négy fiatal bort, márpedig ilyenkor a dugó az egyetlen változó elem. Montille azt javasolja, hogy a 2002-es és 2004-es burgundikkal legyünk óvatosak, és kóstoljuk rendszeresen a 2005-ösöket, mert ez utóbbi évjárat érzékenyebb lesz az oxidációra. A fenolos vegyületekben gazdagabb 2003-asok ellenben kevésbé forognak veszélyben.

Burgundia után az RVF Roussillonba látogat. Roussillon délen található, a Pireneusok lábánál, a Languedoc-Roussillon nevű borvidéknek kábé a fele. A kevésbé nagy nevű fele, Languedoc még csak-csak megemlítődik néha (ne tessék rosszmájúskodni, nem csak a piros bringa kapcsán), Roussillon azonban leginkább talán a banyulsról ismeretes, mely egy, a portóihoz hasonló édes vörös különlegesség. Ám mostanában új szelek fújnak arrafelé is: bio- és biodinamikus szelek. A „francia Katalónia” reneszánszának központja az Agly völgye (Vallée de l’Agly).

A 8000 hektárnyi terület klímája elég durva, nagyon szeles, viszont épp ezért rengeteget süt a nap (Châteauneuf-du-Pape egyik titka is az, hogy az évi 100 nap mistral elfújja a felhőket, így sok a napsütés). A változás még a 80-90-es években indult, ekkor döntött úgy néhány borász, közöttük az azóta a vidék gurujává előlépett katalán, Gérard Gauby, hogy a tradicionálisan édes borokat adó vidéken ők márpedig könnyed, száraz borokat fognak előállítani (a képen Gauby egyik területe). Gauby a 90-es évek végén ismerte fel, hogy ehhez mindenek előtt a talajt kell regenerálni Roussillonban, mert a korábbi évtizedekben bőségesen használt kemikáliák megtették kártékony hatásukat. A talaj frissítéséhez Gauby komposztot, növényi kivonatokat valamint növényekből, tejsavbaktériumokból és illóolajokból készült preparátumokat használt. A recepteket sokszor a biodinamika tanaiból vette át, de Gauby nem biodinamikus, mert Roussillon klímáját túl durvának tartja ehhez. Tíz év alatt, a 2000-es évekre össze is gyűltek Gauby körül az organikus borkészítés úttörői. A kör meglehetősen fiatal és nemzetközi, az RVF négy birtokot emel ki közülük: a német Marcel Buhler vezette Domaine des Enfants Perdus-t, Daniel Laffite Domaine des Soulanes-ját, a Danjou-fivérek Domaine Danjou-Bessenyjét valamint a szintén német származású Thomas Teibert Domaine de l’Horizon nevű birtokát. Az elmúlt évek változásainak köszönhetően az Agly völgyében ma tolonganak a befektetők. Első hullámban megjelentek a bordeaux-i nagyok, aztán champagne-i tulajdonosok, végül angolok és a Sam Harrop MW vezette dél-afrikaiak. Gérard Gauby a 80-as évek elején még piacozott, ma az Agly völgye karakteres terroirjaival, öreg tőkéivel és – egyelőre – kedvező ingatlanáraival mágnesként vonzza a befektetőket. A videón Tom Lubbe, az egyik Gauby által megihletett külföldi borász:


Az RVF-ben hagyományosan sok kóstolási jegyzetet találhatunk, ezek közül most talán egy párbaj a legérdekesebb, melyben 36 francia és 32 spanyol fajtabort engednek össze. A Rhône völgye déli felének valamint Provence-nak és Languedocnak is pilléreként számon tartott mourvèdre-ről van szó, mely Spanyolországban monastrell (magy morastell vagy mataro vagy murviedro vagy casca del pais) néven szintén tényező. A vakteszt eredménye meglehetősen kiegyenlített lett, de megjegyzendő, hogy a monastrell azért olcsóbb, mint a mourvèdre. A dobogó a következőképp fest:
1. Domaine Tempier Cuvée Cabassaou 2006 (Bandol, Fr.o.) 17,2/20, 45 €
2. Bodegas Juan Gil 2006 (Jumilla, Sp.o.) 16,6/20, 10 €
Casa Castillo Pie Franco 2006 (Jumilla, Sp.o.) 16,6/20 36 €
3. Heretat de Cesilia Selección de Barricas Etiquetta Negra 2005 (asztali bor, Sp.o.) 16,3/20, 10 €
Château de Pibarnon 2001 (Bandol, Fr.o.) 16,3, 44 €
Bodega el Nido Clio 2006 (Jumilla, Sp.o.) 16,3/20, 32 €

 

Címkék: szemle franciaország burgundia anne claude leflaive revue du vin de france rvf gauby

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr161751161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kóstolómester (törölt) 2010.02.12. 11:20:31

Bienvenue Mistinguett!
Votre premier article est fantastique. Je suis sûr que vous avez travaillé d'arrache-pied!
Rien n'est mieux que la Bourgogne ...

"Végül Montille felveti a dugó felelősségét."

A csavarzár említése nélkül?

"kóstoljuk rendszeresen a 2005-ösöket, mert ez utóbbi évjárat érzékenyebb lesz az oxidációra."

És mit érek a méregdrága ötösök kóstolásával? Gyorsan igyam meg mielőtt oxidálódik? Ebben az évjáratban 20+ évre készült nagy borok születtek és amit lehet azt csavarzárral kellene megvenni igy egy ok legalább kiütve.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2010.02.12. 11:28:56

Köszönjük Mistinguettnek, reméljük rendszeres tud lenni a dolog!

Octopus 2010.02.12. 13:05:37

a mourvedre gyönyörű tud lenni, érdemes Bandolt kóstolni, ha hozzájut az ember, bár fiatalon (mint fentebb a teszteltek) nemtom mennyire fogyasztható. Kicsit olyan, mintha a francia brunello lenne...

Octopus 2010.02.12. 13:06:27

ja és hajrá mistinguett!

akov · http://borrajongo.blog.hu 2010.02.12. 14:59:14

@Kóstolómester: a csavarzárat a "nagy" boroknál felejtsük el. Bármennyire is dolgozik a screwcap marketing, vannak hátrányai is.

1. Érés sebessége/milyensége:

A screwcap ugyebár nem enged be levegőt, a parafa viszont nagyon-nagyon keveset igen, ami segíti/gyorsítja a bor érését. Tehát nem igaz az, hogy a parafával lezárt bor oxigéntől elzárt körülmények között érik.

Vajon ha megveszed a Chateau Expensive 2005-öt, akkor 30 év múlva hány éves borként akarod majd meginni? 10? Más kérdés, hogy az eltérő kémiai környezet miatt (ox. hiány), más bort kapsz, mint parafával.

(ezen még túltehetjük magunkat).

2. Reductive taint:

A kupak alatt az oxigéntől teljesen elzárt reduktív környezetben hidrogén szulfid keletkezhet, ami kb. a romlott tojás szaga. A pontos hátteret ld. David Birdnél, vagy itt:

www.wineanorak.com/screwcap_defence.htm

...szóval, nekem még mindig az a benyomásom, hogy csak a néhány éven belül fogyasztandó, frissebbnek, karcsúbbnak szánt tételeket kellene csavarzárral zárni. Azokat viszont mind!

Kóstolómester (törölt) 2010.02.12. 20:46:39

@akov: Nekem az üvegdugó is jó lenne mint Wachauban soknál.

A csavarzár teszt nálam tovább folytatódik, van jónéhány üvegem ilyen zárral de majd csak 5-10 év múlva derül ki a nagyobb (főként újvilági) boraimról hogy mi lett.

Eddig bármilyen gyanús illat a bor szellőztetésésvel elmúlt.

fiatalborivo 2010.02.13. 08:52:51

@Kóstolómester: Ha bemész egy étterembe és kapsz egy bort, a pincér tölt, megkérdezi rendben van-e? kitöltheti-e a többieknek is? és találsz valami gyanús illatot, akkor megkéred hogy várjon amíg kiszellőzteted kicsit és aztán megmondod vagy visszaküldöd hogy ez a palack hibás, hozzon másikat?!

Kóstolómester (törölt) 2010.02.13. 21:55:58

Egyértelmű...hozzon másikat.
Vagy magyarázza meg...ahogy ezt szokták.
A nyáron a balatonon egy pincér rám akart dumálni egy hibás bort...de nem ment neki.