Heimann Zoltán a magyar borászat egyik legkarakteresebb és karakánabb figurája (ha nekem kellene húzóarcokat keresni külföldi bormarketinghez, Szepsy és Malatinszky mellett biztos befutó volna). A Heimann Családi Birtok az utóbbi két-három évben a legmegbízhatóbb dél-pannon pincévé nőtte ki magát: üzembiztos, jól iható, illatos, zamatos, megfizethető borokat készítenek. A Fuchslit, a Jubileumot, a Kékfrankost, a Kadarkát, a Syrah-t bármikor, bárhol, bárkinek föl merem bontani. (A Stílusgyakorlatot leváltó prémiumkategóriások egyelőre inkább ígéretesnek tűnnek, mint meggyőzőnek.) A friss Cabernet Franc-nal a HCSB most újabb árpuccsot hajtott végre: bordeaux-i fajtából ilyen minőséget ennyi pénzért még senki nem kínált.

Ezzel a borral sokak álma teljesül: kirobbanóan gyümölcsös, tartalmas, ésszel barrikolt bor nemes fajtából, érett tanninnal. Az illat mély, vonzóan gyümölcsös a spektrum feketebogyós oldaláról. A hordóból medvecukor és némi tejesség szűrődik be. Kóstolva feltűnően jól strukturált, testes, szinte harapni lehet - ebben az árkategóriában szokatlanul fajsúlyos anyag. Ízében pikáns fűszeresség, negró és szeder. Életerős, egészséges, érett savak. Ha nagyon tűhegyre vesszük, még van benne valami fiatalos szertelenség, de ezt csak a nyammogó borsznob veszi észre, és egy kétéves cabernet esetében aligha róható föl hibának. A korty végén az alkohol némileg befűt. A hosszú és rétegzett lecsengésben nagyon érett meggy és szeder.

Akiknek a Kutyafáját sovány, a Sopron sós, Ráspit elvből nem isznak, a Heimann Kékfrankos pedig mégiscsak egy kékfrankos, most megkapták a maguk közel hibátlan borát. Erős 6 pont és best buy.