A borsajtó havi rendszerességgel emlékeztet arra, hogy a bor jobb befektetés, mint az értékpapírok. Főleg recesszió idején. Most éppen két svájci tudóska ápdételte egy tavalyi tanulmányát, hogy az elég nagy gazdasági világválság következményeit is lefedjék. A befektetési borok árfolyamának alakulását vetették össze a Russell 3000 indexszel, és úgy találták, hogy a premier cru-k 2005 óta 500 százalékot hasznot hoztak, míg a Russellbe tömbösített cégek papírjai 50-et. Az agyonhasznált slusszpoén itt sem maradhat el: ha beüt a krach, az eladhatatlan borportfóliódat megihatod, az elértéktelenedett értékpapír élvezeti/használati értéke, finoman szólva, más dimenzióban mozog.

Mindenesetre most ismét van ok a befektetőket hergelni, hiszen Bordeaux-ban ebben az évtizedben legalább másodszor ütött be „az évszázad évjárata”. A birtokok és a sajtó egyaránt azt állítja, hogy 2009 majdnem/legalább olyan jó, mint 2005. Stephen Brook így zárta en primeur-naplóját: „Még soha nem volt ilyen könnyű a borokat kóstolni, és a tudat, hogy egy igazán nagy évjárat születésének vagyunk tanúi mindenkit felvillanyozott. Adjuk 1982 hamisítatlan hedonizmusához 2005 struktúráját, és akkor képet kaphatunk arról, hogy mi vár ránk.” Jancis Robinson dióhéjban így foglalta össze a tapasztalatait: „Amióta bordeaux-i en primeurre járok, még soha nem írtam le ilyen sokszor, hogy 'Napa'. Sőt, ha jobban belegondolok, még soha nem is írtam le (…) És soha nem is élveztem ennyire a fiatal bordóiak kóstolását. Lehet, hogy e két jelenség összefügg.”

Az évjárat buktatója JR szerint az volt, hogy a szárazabb, kitettebb területeken a szőlő teljesen felfüggesztette az érést, míg az eső meg nem érkezett, így a fenolok, a tanninok és a minden másnál fontosabb zamatalkatrészek egyáltalán nem értek, miközben a cukorszint emelkedett – ez egy ismerős probléma a Napa-völgyben. Az egyértelmű volt, hogy a sokkal sérülékenyebb merlot-t szeptember elején kell szedni – de az már távolról sem volt ennyire egyértelmű, hogy a cabernet-t mikor kell, és hogyan lehet ellavírozni a nem teljesen érett fenolok, illetve a mazsolásodás és a túlérett zamatok veszélye között – miközben a savak derekasan frissek maradtak.

Itt látható a Guardian szórakoztatva tanító videója a 2010-es en primeurről (sajnos beágyazhatatlan).

JR szerint ezek a valószínű jó vételek a bal partról a várható ár csökkenő sorrendjében: Tour Carnet, Chasse-Spleen, Desmirail, Pibran, Tronquoy Lalande, Tour de By, Capbern, Gasqueton, Coufran, Potensac, Charmail, Fourcas Hosten, de Carignan, Cuvée Prima, Haut-Vigneau, Clément Pichon, Fonréaud, Greysac. 

Steven Spurrier a következő borokat szánja saját pincéjébe: Chateau Figeac, Vieux Chateau Certan, Chateau Haut-Bailly, Chateau Pichon-Longueville Comtesse de Lalande, Chateau Calon Segur. És ezeket ajánlja a megfizethetőek közül: Ch. D'Agassac, Haut-Medoc; Ch. Clarke, Listrac; Ch. Haut-Condissas, St Estephe; Ch. Caronne-Sainte-Gemme,Haut-Medoc; Ch. Gazin-Rocquencourt, Pessac-Leognan.

Eddig mindössze három, nem éppen piacrengető birtok árai kerültek nyilvánosságra: Chateau Le Petit Bocq (€10.50 ex-negociant), Chateau Beaumont (€7.20) és Chateau Fourcas Dupre (€7.95) – valamennyi drágább, mint a 2005-ösök voltak. A bordeaux-iak az ázsiai újgazdagokra bazíroznak, csakhogy őket premier cru-szint alatt aligha érdekli bármi.