Áprilisi szemlénk főszereplője Bordeaux, megtudjuk, hogy a bortól nem is olyan régen még ódzkodó városvezetés miként határozta el, hogy Bordeaux-t a borkedvelők Mekkájává varázsolja. Ezután néhány, a borral jó viszonyt ápoló hipermarketről esik szó, majd a hazánkban amúgy sem túl ismert Jura még annyira sem ismert vörösei közül ajánlunk néhányat. Végül pedig kiderül, teljesült-e David Biraud álma, megnyerte-e a 2010-es sommelier-világbajnokságot.

Az aktuális RVF három cikket is szentel Bordeaux-nak. Denis Saverot szerkesztői publicisztikájában arra emlékeztet, hogy a 80-as években Bordeaux teljesen más képet mutatott, mint ma. Ezelőtt 20-30 évvel, ha egy franciának feltették a kérdést, melyik dél-kelet-franciaországi városba érdemes ellátogatni, a válasz mindenki számára egyértelmű volt: Toulouse-ba. Toulouse volt a fesztivál-város, a tapas-bárok, az egyetemi bulik, az érdekes kiállítások helyszíne. Ugyanebben az időben Bordeaux vezetése úgy látta jónak, ha a város legfontosabb stratégiai pontja az ipar lesz. 1995-ig Jacques Chaban-Delmas volt Bordeaux polgármestere, és noha ő maga nagy borissza hírében állt, egyik legfőbb célja az volt, hogy a város elszakadjon a bor fogalmától. Denis Saverot felidézi Delmas-Chaban egy, a nyolcvanas évek közepén adott interjúját, melyben, mikor a riporter a borra terelte volna a szót, a polgármester már-már arrogánsan szakította félbe: „De, Uram, Bordeaux nem csak a bort jelenti. Ott az autóipar, a repülőgépgyártás, a hadiipar. Bordeaux modern város.” 25 évvel később a Ford eladta bordeaux-i üzemét, a városban korábban meghatározó petrokémia szenved, miközben csak az idén hetedjére megrendezett „Bordeaux fête le vin” borfesztiválra 450 ezer ember  látogat el kétévente. A váltás Bordeaux jelenlegi polgármesterének, Alain Juppének köszönhető, az áprilisi számban vele készített interjút az RVF. Juppé a francia politika nagy öregje, több kormányban volt miniszter, sőt ’95-től ’97-ig miniszterelnök is. 1995-től 2004-ig volt Bordeaux polgármestere, 2006 óta újra ő látja el a város vezetésének feladatát. Mint meséli, külügyminisztersége idején értette meg, hogy a bornak köszönhetően Párizs után Bordeaux a legismertebb francia város a világban. Ehhez képest ha a nyolcvanas években egy turista Bordeaux-ba látogatott, egy leszürkült, poros ipari várost talált. És nem csak az épületek voltak szürkék: a hétköznapok is.

Bordeaux-ban évszázadokon keresztül két kultúra volt meghatátozó: a mediterrán és baszk tempetamentummal beoltott dél-francia, és a protestáns angol. Mint ismeretes, Bordeaux vidéke sokáig angol kézben volt, és az angolszász kultúra komolyan hatott a régióra, Bordeaux-t sok francia még ma is „angolos” városként tartja számon. Alain Juppé azonban mindig is meg volt győződve arról, hogy a bordeaux-i emberek sokkal közelebb állnak a déli temperamentumhoz, mint az angolhoz; mint mondja, ha nem így volna, a bordeaux-iak nem mennének, amint idejük engedi, Arcachonba, Baszkföldre, Bilbaóba pihenni. Polgármesterként az volt az egyik első gondolata, hogy Bordeaux-ban kell egy ünnep a bornak. 1997-ben rendezték meg először a bordeaux-i borünnepet, „Bordeaux fête le vin” néven. Korábban Bordeaux-ról az a hír járta, hogy szinte komplexust okoz neki a bor, a város attól tart, hogy mindenki kizárólag a borral azonosítja, és az a kép alakul ki az emberek fejében, hogy ezen kívül semmi sincs Bordeaux-ban és környékén.

Alain Juppé szerint ez csak részben volt igaz: egyszerűen addig, amíg a borászatok egyedül, maguktól is jól működtek, a városvezetés másra szeretett koncentrálni, de a bordeaux-i városháza borospincéjének mindig is ugyanolyan nagy híre volt, mint a francia parlamentének, emlékeztet a polgármester. Ma azonban más szelek fújnak, mint egykor. A borászoknak sokszor segítségre van szükségük, és – hangsúlyozza Juppé – Bordeaux-ban sem csak világhírű, dúsgazdag borászatok vannak, ugyanúgy jelen vannak a kistermelők, mint másutt. Közben a nemzetközi kulturális trend is változott a korábbihoz képest. A spanyol alkotmányban a bor kulturális termékként van meghatározva, Franciaország kérte az Unescót, hogy a francia gasztronómiát – és Juppé reményei szerint borkultúrát – nyilvánítsák a világörökség részévé. És újonnan egyre több ember, és persze egyre több turista érdeklődik a bor iránt. Alain Juppé szerint kiemelten fontos, hogy a Bordeaux-ba érkező turistáknak, legyenek bár borkedvelők vagy laikusok, a város bemutassa borászati örökségét. A tervek szerint 2014-re készül el az erre hivatott kulturális központ (ezt a tervet mutatja be az áprilisi RVF harmadik bordós cikke). A projekt, melyet még a 90-es években indítottak, többször megbukott, de úgy tűnik, mára Juppének sikerült keresztülverni elképzelését, és idén végre beindulhat a kivitelezés. A tervek szerint a 10 000 m2-en elterülő kulturális központ nem egyszerű bormúzeum lesz: a Garonne partján építendő komplexumban a bor történetét mutatják majd be, bevezetnek a kóstolás metodológiájába, lesz étterem, a borra szakosodott könyvtár és multimédia-központ, de lehet majd bort vásárolni is vagy segítséget kérni a borászatokat felfedező körutak tervezéséhez, valamint hajóval meglátogatni a Garonne-parti szőlőket. Ha a projekt idén zöld utat kap, az 55 millió eurós (közel 15 milliárd forintos) beruházás felteszi a koronát a Bordeaux-t már eddig is jócskán átalakító városvezetési erőfeszítésekre. 1995 óta a belvárost kipucolták, felújították a villamoshálózatot, több térről és utcából kitiltották az autókat, mindezek következtében Bordeaux mára kifejezetten déli hangulatú város lett, ahol a borkultúra szinte benne van a levegőben. A változás, úgy tűnik, csábítja az embereket: nemcsak turistából érkezik egyre több a városba, a 90-es évekig folyamatos demográfiai lejtő után 1999 és 2007 között 9 %-kal gyarapodott Bordeaux lakossága.

[Mistinguett]